Aki folyton elégedetlen, az a saját életéről marad le

Mit jelent az életminőség, hogyan kellene élnünk, hogy minőséginek mondhassuk az életünket, min múlik a jó élet, a megfelelő? – hasonló kérdésekre kerestük a válaszokat Simon Emőke life-coachal, aki azt is elmondta, míg másokhoz hasonlítjuk magunkat, azt, hogy hol tartunk és mit birtoklunk, addig nem beszélhetünk elégedettségről.

Életminőséget értünk a testi-lelki, szellemi jólét, illetve az ezek közötti egyensúly alatt. Ha bármelyik kibillen ezek közül, már nem beszélhetünk minőségi életről, mondja Simon Emőke életvezető. Mindezt nem adják ingyen, hívja fel a figyelmet, napi szinten tudatosan kell dolgozni érte. Napi szinten tennem kell a testemért, lelkemért és az elmémért is, azaz az életminőségemért. Elsősorban ezt úgy érhetem el, hogy folyamatosan kapcsolatban vagyok önmagammal, figyelem és tudatosítom a testem-lelkem-elmém jelzéseit és szükségleteit. Ha fáradt vagyok, pihenek.

Ha szomorú vagyok, pont úgy megvigasztalom magam, mint, ahogy azt a legjobb barátommal tenném, vagy megvigasztaltatom magam, felhívok egy barátot, aki mindig megnevettet.

Ha zsong a fejem a sok agyalástól, akkor kicsit pihentetem, elmegyek szaladni, jógázom, meditálok, főzök stb. Így tudom egyensúlyban tartani magam, hogy egyrészt kapcsolatban vagyok magammal, másrészt megadom magamnak, amire szükségem van. És ezt tovább lehet vinni. Ha kapcsolatban vagyok önmagammal, akkor tudom, hogy mi a jó nekem, és mi nem, hogy elégedett vagyok vagy sem az életemmel, magyarázza a life-coach. Ha tudatában vagyok a határaimnak, amin túl már nem megyek, és másnak se hagyom, hogy átlépje, ha tudom, hogy milyen értékrend szerint élek, akkor tudok olyan lépéseket tenni, olyan döntéseket hozni, ami az életminőségemet szolgálja.

Az életminőségemért én tehetek, és igen nagy százalékban én is vagyok érte a felelős,

hangsúlyozza Simon Emőke.

Meghatározó az is, teszi hozzá, hogy gyakran nem merünk kilépni a komfortzónából – ami az életminőségünkön változtatna – mert félünk, nincs hozzá elég önbizalmunk, nem hisszük el még mi magunk se, hogy jobbat, többet érdemelnénk. Vagy ennek az ellenkezője, mikor téves énképpel rendelkezünk, és azt hisszük, hogy jóval több jár nekünk, és elkezdünk hajszolni valamit, extremitásba átmenni. Egyik szélsőség se tesz jót az életminőségünknek, következtetésképp a kulcsszó az egyensúlyban maradás.

Tudunk-e minőségi életet élni?

Kérdés, hogy mi a minőségi élet – a coach szerint nem az, hogy nagy lakásban élek, felsőkategóriás autót vezetek, márkás ruhákat vásárolok, egészségesen táplálkozom, és oda megyek kirándulni és akkor, amikor akarok.

Simon Emőke

Kapcsolódó

    Mindez nem rossz, mondja, azonban a minőségi élethez ezek nem elegendőek. A minőségi élet véleménye szerint az egyensúly, elégedettség, belső erő, jólét, boldogság, annak az érzése, hogy a helyemen vagyok, hogy jól érzem magam, hogy ott vagyok, ahol lenni szeretnék, azokkal, akik építenek, és nem lehúznak, azt csinálom, amit szeretek. Hozzáteszi: a minőségi élet tudatos jelenlét, amikor nem a múltamban vagyok és nem a jövőmben, hanem a jelenemben, és itt teszek meg minden tőlem telhetőt és élem maximálisan az életem. Ilyen szempontból elég kevesen élnek minőségi életet, világosít fel. Szerencsére, megtanulni magunkhoz kapcsolódni, elindulni az önismereti úton sosem késő. 

    Nem a múlt és a jövő, a jelen a fontosabb

    Életminőségünk kapcsán nagyon sok múlik rajtunk, csupán sokszor félelemből keresünk kifogásokat, pedig dolgozhatnánk tudatosabban például az önbizalmunkon, ha éppen az akadályoz meg, hogy kilépjünk például egy alulfizető munkakörből. 

    Másfelől a folytonos összehasonlítás is akadályozza, hogy minőségi életet élhessünk.

    Amíg azzal vagyunk elfoglalva, hogy a szociális médiában hasonlítjuk az életünket másokéhoz, addig nem lehet minőségi életünk, mert hiába utánozzuk le, az nem a miénk lesz,

    figyelmeztet Emőke.  

    Míg máshoz hasonlítom önmagam, az életem, amíg űr van bennem, amíg nem tudom, hogy ki vagyok és mit akarok, addig hajszolok, addig keresek. Amíg többet, jobbat akarok, addig nem lesz semmi elég, mert a bennem lévő űr, elégedetlenség, diszharmónia, a hiány az, ami hajt. Ha bennem egyensúly van és harmónia, ha a saját igényeim, értékrendem szerint élek, akkor elégedett is tudok lenni, és ahelyett, hogy állandó törtetésben lennék, élni is tudom a jelenem. Aki folyton elégedetlen, az pont a saját életéről marad le – ez óriási frusztráció, és önmagát tartja ebben az ördögi körben.

    Kiemelt képünk illusztráció: Shutterstock

    Friss lapszámunkat alább kérheted: