Kultúránként eltérő, hogy miként vélekednek szülők a gyermekkel való együttalvásról. Robert LeVine és Sarah LeVine, a Harvard kutatói szerint rendkívüli mértékben befolyásolja az együttalvás elfogadottságát a környezet és a szociális normák. Az USA-ban (és más országokban is) az önállóságot és az egyediséget nagyra értékelik, és erre már a születéstől elkezdik „megtanítani” a babákat, amikor saját szobába teszik őket.
mint Amerikában, állítját a kutatók. Ezt mondja Szalay Zsuzsanna pszichológus, amikor a kisbabás szülők egyik legnagyobb dilemmáját boncolgatjuk.
Félelmek és cáfolatok
A szakember szerint gyakran ott a félelem, hogy alvás közben nehogy megnyomják a picit, miközben különböző kutatások már bebizonyították, hogy az anya a mellette alvó gyermek összes rezdülésére azonnal reagál, fel is ébred, és hamar vissza is alszik, ha nincs baj. A másik félelem, az, hogy nehogy túl „magukra kapassák” a kicsit. „Igen ám, csakhogy minél kisebb a baba, annál inkább igényli a szülő, az anya testi közelségét is, ez nyújt számára biztonságérzetet” – jegyzi meg Szalay Zsuzsanna.
A pszichológus szerint kétségtelen, hogy bonyolultabb logisztikát igényel ezen alkalmak megszervezése, de segítségül hívhatjuk a kreativitásunkat, a rokonokat, akik elviszik a gyermeket sétálni, és az a tudat, hogy nemcsak a hálószobai ágy szolgálhat ezen alkalmak színhelyéül.
Az együttalvásnak több előnye van, mint amennyi veszélye. Az, hogy egy kisbabát egy másik szobába teszünk, nem garantálja sem a biztonságát, sem a személyiség gyorsabb fejlődését, viszont a szülők sem tudják kipihenni magukat, vélik a kutatók. Továbbá az együttalvásnak hosszabb távú előnyei is lehetnek:
Ráadásul, a testiséggel és szexualitással kapcsolatos attitűdjeik is jobbak voltak, vagyis magabiztosabbak lettek, nem érezték magukat kínosan vagy kellemetlenül, ha érintésre került sor. Sok szülő éppen amiatt utasítja el az együttalvást, mert véleményük szerint ez rontja az önállóságot, túlságosan „függővé” teszi a gyermekeket. Azonban éppen ennek az ellenkezője igaz, vagyis az együttalvás eredményeként lesz önállóbb, kompetensebb és magabiztosabb a gyermek – állítja James McKenna alvásszakértő.
– Ne legyen az ágyban vagy körülötte olyan hely vagy rés, ahol leeshet vagy beszorulhat!
– Ne legyen sok párna, nehéz ágynemű, amibe befúrhatja magát!
– Ne legyen a babán túl sok réteg, túl vastag hálóruha!
– Soha ne aludjunk együtt, ha alkoholt, drogot vagy nyugtató hatású gyógyszert fogyasztottunk!
– Kerüljétek az együttalvást, ha beteg valamelyik felnőtt vagy olyan egészségi problémája van (pl. derékfájás), ami zavarja, hogy nyugodtan pihenjen!
– Nagy ágyban ne hagyjuk felügyelet nélkül a picit!
Visszatérés a nagy ágyba
Gyakran előfordul, hogy olyan kisgyermekek, akik már megértek a külön ágyban, szobában való alvásra, egyszer csak újra visszakéredzkednek a szülői ágyba. „Ez általában azt jelzi, hogy valami miatt megbillent a biztonságérzetük, lehet ez óvodába indulás, kistestvér születése, költözés, a sajátos életkori félelmek felerősödése, betegség, érzelmileg felkavaró történés, a szülőkben, családban láthatatlanul terjengő feszültség, bármi, amit a gyermek érez, félelemmel tölti el őt, és ösztönösen keresi a megnyugtató szülői közelséget.
Visszaesés történt, ami legtöbbször átmeneti, és idővel enyhül, amint a központi okot megtaláltuk. Ebben a periódusban hasznos, ha megengedjük, hogy újra velünk aludjon, nem leszünk ettől következetlenek, csak gyermekünk igényeire érzékenyen reagáló, szívükre hallgató szülők” – mondja Szalay Zsuzsanna.
Mindig a gyermek érdeke?
A szuszogó, bújós kisgyermekkel való alvás hatalmas endorfin löketet ad a szülőnek is – ez tény. „Ha a szülők között érzelmi, testi távolodás érezhető, sok anya a gyermekével való intimitásérzésben pótolja simogatás, babusgatás iránti szükségletét, erős szimbiotikus világot hozva ezáltal létre, amiből úgy érezheti az apa, hogy kiszorult. Ez pedig nem tesz jót a szülők kapcsolatának, ugyanis az apa, tudattalanul, de verseng a nő figyelméért, gyengédségéért, amit jelen esetben főként a baba, gyermek élvez. Az is előfordul, hogy
Lehet, hogy a gyermek is igényli, de sokszor bevallatlanul, az anya is a távolságot az apától” – jegyzi meg a pszichológus, és arra biztat, próbáljunk őszintén válaszolni a kérdésre: valójában kinek az erősebb igénye az együttalvás? „Az évek múlásával bölcsen és érzékenyen támogatnunk kell a gyermekünk önállósodási, leválási késztetéseit, a saját lelki-testi hiányérzetünket pedig a párunkkal kell megbeszélnünk” – hívja fel a figyelmet Szalay Zsuzsanna.
Együtt, de meddig?
Nem lehet ebben sem egy szigorú életkori határt vonni a szakember szerint. „Tény, hogy hároméves kor körül már erősödik a gyermek önállósodási vágya. Azt tanácsolom, olvassuk el a szakvéleményeket, legyünk tudatában a tényeknek, és utána legfőképpen a gyermekünk személyére figyeljünk, az ő sajátosságaira, érzékenyen reagáljunk nemcsak az ő, hanem a saját és családunk többi tagjainak az igényére is, és hallgassunk a szívünkre. Kiskamasz gyermekek szülőjeként a véleményem az, hogy nem a világvége ez a pár év, amíg az együttalvást igénylik. Szerintem ez aranyidő, éljük hát meg belső zavarodottság, bűntudat nélkül, meghittségben” – mondja a pszichológus.
Soha ne mondjuk azt a gyermeknek, hogy vele maradunk éjjel is, ha közben mi kimegyünk. Jobb, ha pontosan tudja, hogy a mese és a jóéjt-puszi után mi átmegyünk a másik szobába aludni, vagy még mosogatunk, zuhanyozunk. Ha éjszaka megébred, akkor hívhat, és az is jó lehet, ha apa megy át, őt hamarabb „elengedik” a gyermekek vissza aludni.
„Áttelepítés”, de hogyan?
Ahogy az önállósodási érés elkezdődik, annál inkább igényli a gyermek a saját játékait, ágyát, szobáját. Szalay Zsuzsanna azt mondja, hogy ha a különköltöztetést ez előtt erőltetjük, arra félelemmel reagál, elutasításként is megélheti. De ha egy gyermeknek kellően fel van töltődve a „biztonság-szeretet-tankja”, akkor a leválási igényét sokszor éppen ő jelzi. „A szülő, miután mérlegelte a pro és kontra érveket, hozza meg a szíve szerinti legjobb döntést, és nyugodjon meg ebben. Sokkal határozottabb, bölcsebb nyugalommal tudja kivitelezni az »áttelepítést«, mint ha belül még lelkiismeretével is hadakozik.
Olvassunk olyan meséket, történeteket, amelyben a hős egyedül alszik, közösen válasszuk ki az ágyat, huzatot, ágyneműt. Sokat segítenek az átmeneti tárgyak, a mackók, a plüssök, amik éjszaka is vele vannak. Mondjuk el részletesen, hogy mi fog történni: behunyod a szemed, majd jön álomtündér, és álomport fúj a szemedre, amitől szépen elalszol” – fogalmaz a pszichológus.
korábban írtuk
Sándor Ella: Édesapám árnyékában
„Nyakamon az államvizsga, és hirtelen büdös és meleg és fullasztó lett a város, és belém villant, hogy otthon elkezdődött a kapálás, akkor kiálltam stoppolni, és hazautaztam, és két napon át vágtam, vágtam, csak vágtam a burjánt édesapám árnyékában...”
