ARCHÍV Aludni együtt vagy külön? – Nagyobb önbizalom, kevesebb szorongás és bűntudat

Szoros közelségben a kicsivel, összefonódva születés után is, vagy inkább vágjunk bele minél hamarabb az önálló alvás kialakításába? Nagy kérdés ez sok családban, bár manapság mintha egyre népszerűbb lenne az együttalvást választani. A döntések hátterébe is bepillantottunk. (Cikkünk a Nőileg magazin 2021. februári lapszámában jelent meg.)

Két kollégánk jelölt a Külhoni Média a Családért-díjra: Asztalos Ágnes és Csatlos Tünde. A szakmai díjazás mellett a közönségszavazásnak is lesz győztese, így nektek is lehetőségetek van voksolni a kedvencekre január 10-én éjfélig. A havonta kiválasztott cikkek közül tavaly márciusban Asztalos Ágnes írása (itt), októberben pedig Csatlos Tünde írása (itt) nyerte el a zsűri jelölését. Szavazni itt tudtok, bővebb információt a díjról pedig itt találtok. Kollégáinknak ezúton is gratulálunk!

Kultúránként eltérő, hogy hogyan vélekednek szülők a gyerekkel való együttalvásról. Robert LeVine és Sarah LeVine, a Harvard kutatói szerint rendkívüli mértékben befolyásolja az együttalvás elfogadottságát a környezet és a szociális normák. Az USA-ban (és más országokban is) az önállóságot és az egyediséget nagyra értékelik, és erre már a születéstől elkezdik „megtanítani" a babákat, amikor saját szobába teszik őket. Japánban azonban, ahol a szülők együtt alszanak a kisbabáikkal, sokkal kisebb a gyermekhalandóság, mint az USA-ban, és feleannyi bölcsőhalál történik, mint Amerikában, állítját a kutatók. Ezt mondja Szalay Zsuzsanna pszichológus, amikor a kisbabás szülők egyik legnagyobb dilemmáját boncolgatjuk.

Félelmek és cáfolatok

A szakember szerint gyakran ott a félelem, hogy alvás közben nehogy megnyomják a picit, miközben különböző kutatások már bebizonyították, hogy az anya a mellette alvó gyermek összes rezdülésére azonnal reagál, fel is ébred, és hamar vissza is alszik, ha nincs baj. A másik félelem, az, hogy nehogy túl „magukra kapassák” a kicsit. „Igen ám, csakhogy minél kisebb a baba, annál inkább igényli a szülő, az anya testi közelségét is, ez nyújt számára biztonságérzetet” – jegyzi meg Szalay.

Gyakran felmerül az is, hogy hogyan befolyásolja az együttalvás a szülők, a nő és férfi házaséletét.

A pszichológus szerint kétségtelen, hogy bonyolultabb logisztikát igényel ezen alkalmak megszervezése, de segítségül hívhatjuk a kreativitásunkat, a rokonokat, akik elviszik a gyereket sétálni, és az a tudat, hogy nemcsak a hálószobai ágy szolgálhat ezen alkalmak színhelyéül.

Az együttalvásnak több előnye van, mint amennyi veszélye. Az, hogy egy kisbabát egy másik szobába teszünk, nem garantálja sem a biztonságát, sem a személyiség gyorsabb fejlődését, viszont a szülők sem tudják kipihenni magukat, vélik a kutatók. Továbbá az együttalvásnak hosszabb távú előnyei is lehetnek:

egy, pszichológushallgatók körében végzett felmérésből kiderült, hogy azok, akik együtt aludtak a szüleikkel, nagyobb önbizalommal rendelkeztek, kevésbé voltak szorongóak és bűntudatra hajlamosak.

Ráadásul, a testiséggel és szexualitással kapcsolatos attitűdjeik is jobbak voltak, vagyis magabiztosabbak lettek, nem érezték magukat kínosan vagy kellemetlenül, ha érintésre került sor. Sok szülő éppen amiatt utasítja el az együttalvást, mert véleményük szerint ez rontja az önállóságot, túlságosan 'függővé' teszi a gyerekeket. Azonban éppen ennek az ellenkezője igaz, vagyis az együttalvás eredményeként lesz önállóbb, kompetensebb és magabiztosabb a gyerek – állítja James McKenna alvásszakértő.

Szabályok együttalváshoz: - Ne legyen az ágyban vagy körülötte olyan hely vagy rés, ahol leeshet vagy beszorulhat! - Ne legyen sok párna, nehéz ágynemű, amibe befúrhatja magát! - Ne legyen a babán túl sok réteg, túl vastag hálóruha! - Soha ne aludjunk együtt, ha alkoholt, drogot vagy nyugtató hatású gyógyszert fogyasztottunk! - Kerüljétek az együttalvást, ha beteg valamelyik felnőtt vagy olyan egészségi problémája van (derékfájás stb.), ami zavarja, hogy nyugodtan pihenjen! - Nagy ágyban ne hagyjuk felügyelet nélkül a picit!

Visszatérés a nagy ágyba

Gyakran előfordul, hogy olyan kisgyerekek, akik már megértek a külön ágyban, szobában való alvásra, egyszer csak újra visszakéredzkednek a szülői ágyba. „Ez általában azt jelzi, hogy valami miatt megbillent a biztonságérzetük, lehet ez óvodába indulás, kistestvér születése, költözés, a sajátos életkori félelmek felerősödése, betegség, érzelmileg felkavaró történés, a szülőkben, családban láthatatlanul terjengő feszültség, bármi, amit a gyerek érez, félelemmel tölti el őt, és ösztönösen keresi a megnyugtató szülői közelséget.

Ilyenkor körbe kell néznünk magunkban, kapcsolatunkban, a gyerek életében, hogy ráleljünk a miértre.

Visszaesés történt, ami legtöbbször átmeneti, és idővel enyhül, amint a központi okot megtaláltuk. Ebben a periódusban hasznos, ha megengedjük, hogy újra velünk aludjon, nem leszünk ettől következetlenek, csak gyerekünk igényeire érzékenyen reagáló, szívükre hallgató szülők” – mondja Szalay Zsuzsanna.

Mindig a gyermek érdeke?

A kis szuszogó, bújós kisgyerekkel való alvás hatalmas endorfin löketet ad a szülőnek is – ez tény. „Ha a szülők közt érzelmi, testi távolodás érezhető, sok anya a gyerekével való intimitásérzésben pótolja simogatás, babusgatás iránti szükségletét, erős szimbiotikus világot hozva ezáltal létre, amiből úgy érezheti az apa, hogy kiszorult. Ez pedig nem tesz jót a szülők kapcsolatának, ugyanis az apa, tudattalanul, de verseng a nő figyelméért, gyengédségéért, amit jelen esetben főként a baba, gyerek élvez. Az is előfordul, hogy

egy sérelmekkel, rejtett vagy nyílt feszültségektől terhes párkapcsolatban jó ürügy is lehet, hogy az anya kivonuljon a házastársi ágyból és erre egy »nemes« érve is van: a gyerek igényli.

Lehet, hogy a gyerek is igényli, de sokszor bevallatlanul, az anya is a távolságot az apától” – jegyzi meg a pszichológus, és arra biztat, hogy próbáljunk őszintén válaszolni a kérdésre: valójában kinek az erősebb igénye az együttalvás? „Az évek múlásával bölcsen és érzékenyen támogatnunk kell a gyerekünk önállósodási, leválási késztetéseit, a saját lelki-testi hiányérzetünket pedig a párunkkal kell megbeszélnünk” – hívja fel a figyelmet Szalay Zsuzsanna.

Együtt, de meddig?

Nem lehet ebben sem egy szigorú életkori határt vonni a szakember szerint. „Tény, hogy hároméves kor körül már erősödik a gyermek önállósodási vágya. Azt tanácsolom, olvassuk el a szakvéleményeket, legyünk tudatában a tényeknek, és utána legfőképpen a gyerekünk személyére figyeljünk, az ő sajátosságaira, érzékenyen reagáljunk nemcsak az ő, hanem a saját és családunk többi tagjainak az igényére is, és hallgassunk a szívünkre. Kiskamasz gyerekek szülőjeként a véleményem az, hogy nem a világvége ez a pár év, amíg az együttalvást igénylik. Szerintem ez aranyidő, éljük hát meg belső zavarodottság, bűntudat nélkül, meghittségben” – mondja a pszichológus.

Tipp:  Soha ne mondjuk azt a gyereknek, hogy vele maradunk éjjel is, ha közben mi kimegyünk. Jobb, ha pontosan tudja, hogy a mese és a jóéjt-puszi után mi átmegyünk a másik szobába aludni, vagy még mosogatunk, zuhanyozunk. Ha éjszaka megébred, akkor hívhat, és az is jó lehet, ha apa megy át, őt hamarabb „elengedik” a gyerekek vissza aludni.

„Áttelepítés”, de hogyan?

Ahogy az önállósodási érés elkezdődik, annál inkább igényli a gyermek a saját játékait, ágyát, szobáját. Szalay Zsuzsanna azt mondja, hogy ha a különköltöztetést ez előtt erőltetjük, arra félelemmel reagál, elutasításként is megélheti. De ha egy gyereknek kellően fel van töltődve a „biztonság-szeretet-tankja”, akkor a leválási igényét sokszor éppen ő jelzi. „A szülő, miután mérlegelte a pro-és kontra érveket, hozza meg a szíve szerinti legjobb döntést, és nyugodjon meg ebben. Sokkal határozottabb, bölcsebb nyugalommal tudja kivitelezni az »áttelepítést«, mint ha belül még lelkiismeretével is hadakozik.

„Jó, ha a tényleges változtatás előtt sokat beszélgetnek arról a kicsivel, hogy milyen jó lesz, amikor saját ágya lesz, mint a nagylányoknak, nagyfiúknak.

Olvassunk olyan meséket, történeteket, amelyben a hős egyedül alszik, közösen válasszuk ki az ágyat, huzatot, ágyneműt. Sokat segítenek az átmeneti tárgyak, a mackók, a plüssök, amik éjszaka is vele vannak. Mondjuk el részletesen, hogy mi fog történni: behunyod a szemed, majd jön álomtündér, és álomport fúj a szemedre, amitől szépen elalszol” – fogalmaz a pszichológus.

Kiemelt képünk illusztráció: Shutterstock

korábban írtuk

Nálunk alhat a szerelmem? – A családok zömében ez a kérdés el sem hangzik
Nálunk alhat a szerelmem? – A családok zömében ez a kérdés el sem hangzik

Betoppanunk az ajtón – családi, baráti összejövetelre jöttünk –, ám a házigazdák gyerekeinél ezúttal a barát, barátnő is vendégeskedik. Bemutatnak, oldott, kellemes a hangulat. Semmi para, pusmogás a fiatalok háta mögött. Nem utópia ez: igenis vannak olyan családok, ahol zsigerből ilyen természetesen kezelik a helyzetet. (Cikkünk a Nőileg magazin 2020. októberi számában jelent meg.)