A major depresszió előfordulása 1–2 százalék gyermekkorban, 3–8 százalék serdülőkorban, és 10–20 százalékának van depresszív hangulata időnként későbbi korban – mondja dr. Száva Iringó gyermekpszichiáter. A tüneteket gyakran fedik társbetegségek tünetei, nem ritka, hogy szomatizációs tünetek miatt (hasfájás, fejfájás) már több szakorvosnál is megfordul egy gyerek, amíg pszichiátriai szakvizsgálatig jut el.
A gyerekkori depresszió tünetei (főleg kisgyerekkorban) eltérőek a felnőttek tüneteitől. A kisgyereket kedvetlenség, ingerlékenység, alvás- és táplálkozási zavar jellemzi, akár növekedésben is elmaradhat egyéb szervi ok nélkül. Középső gyerekkori depresszióra jellemző, hogy gyakrabban látunk szorongásos tüneteket: nincs kedve játszani, fél egyedül lenni, gyerekek közé menni, testi panaszok jelentkeznek, csökken iskolai teljesítménye, akár iskolai agresszivitásig is erősödhet ingerlékenysége, a pedagógusok korábban nem fennálló koncentrációs zavarokat jeleznek a szülőknek. A serdülők depressziója már kicsit hasonlít a felnőttekére – tudjuk meg Száva Iringótól, de
csökken az önértékelés, megjelennek az önbántalmazások, gyakran éles tárgyakkal vágják karjaikat, combjaikat, öngyilkos-, illetve halálgondolatok jelennek meg, szociálisan elszigetelődnek, kedvetlenek és céltalanok. Depresszióról akkor beszélünk, ha a leírt állapot több mint két hete fennáll, és a gyerek mindennapi életére kihatással van.
A diagnózist gyermekpszichiáter állítja fel, de a gyógyulás útján létfontosságú a pszichológus-pszichiáter-család együttműködés. „Általában a kezelés antidepresszáns, szorongásoldó, illetve koncentrációs képességet javító készítményekből áll, ezeket középsúlyos és súlyos depresszióban alkalmazzuk. Kognitív viselkedésterápiát, illetve esetenként családterápiát javaslunk” – mondja a pszichiáter. A betegség lefolyása függ a tanult megküzdési stratégiáktól, a védő tényezők jelenlététől (pl. másképp tud megküzdeni egy szerető környezetben nevelkedő gyerek, aki azt tapasztalta szülei példájából, hogy a nehézségekből van kiút, mint az a gyerek, aki egy konfliktusos környezetben él, családjában esetleg már volt depresszió, szorongás, agresszió, öngyilkossági kísérlet, szer – vagy alkoholhasználat).
Bár nem közismert, depresszió már csecsemőkorban, kisgyermekkorban is jelen lehet – hívja fel a figyelmet Dimén-Varga Tünde pszichológus, gyermek-pszichoterapeuta. „Csecsemőkorban a regulációs problémák, az excesszív sírás (fokozott, gyakori sírás az első hónapokban), az alvás nehézségei, valamint a táplálkozás, szoptatás nehézségei utalhatnak depresszív irányra. De
A 14 év alatti gyermekek esetében is további intő jeleket sorol fel a szakember: a motiváció hiánya is jelezhet depressziós zavart. „Például azt látjuk, hogy a gyermek se nem játszik, se nem tanul, igazából semmi sem érdekli, vagy a gyakori, indokolatlan agresszív epizódok és a figyelem változásai is jelezhetnek. Továbbá ebben a korban már megjelenik az önreflexió képessége, a gyermek már valamennyire rálát önmagára, és tartósan csökkent értékűnek, kevesebbnek éli meg magát.
Depresszió és szorongás Dimén-Varga Tünde szerint a kétféle mentális zavar nem zárja ki egymást. Sokszor a tünetek egymásnak ellentmondóak. A depresszió gyakran energiahiánnyal, levertséggel, fáradtsággal, örömtelenséggel jár, az érzelmek közül a szomorúság, bánat jellemző inkább. A szorongó gyerek pedig inkább nyugtalan, feszült, túlaggódó, és a szorongás általában bizonyos helyzetekhez köthető. A differenciáldiagnózis felállítása szakember, azaz gyermekpszichiáter feladata – hangsúlyozza a pszichológus is.Mi történhet a gyermekkel, ha a környezet nem veszi észre, nem kezeli helyén a jelenséget? – tesszük fel a sarkalatos kérdést a pszichológusnak. „Ez gyerekkorban a tünetek atipikus jellege miatt gyakran megtörténik. Sok felnőtt – szülő, pedagógus – nincs tisztában azzal, hogy az adott viselkedés mögött depresszió állhat. A serdülők depresszióját életkori sajátosságnak vélik, ez is késleltetheti a segítségnyújtást. Saját praxisom alapján úgy vélem, hogy
Míg húsz évvel ezelőtt viszonylag ritkán vettem elő a depresszió kérdőívet gyerekeknél, az utóbbi években egyre gyakrabban, és nem fölöslegesen. A nem kezelt depresszió a gyermekeknél sem oldódik meg magától, a tünetek súlyosbodhatnak, állapotromlás, viselkedésbeli problémák következhetnek be, szélsőséges esetben pedig öngyilkossági kísérlethez, öngyilkosságig vezethet” – hangsúlyozza Dimén-Varga Tünde.
Száva Iringó sorolja: elsősorban a gyerek viselkedésének, napi rutinjának megváltozására, ha már a hobby nem öröm, ha a barátok nem érdeklik, ha ingerlékeny, megváltoznak alvási, evési szokásai, visszavonul, elzárkózik. „A járvány okozta helyzet táptalajt biztosít a hangulati zavarok számára, mert a családokban levő bizonytalanság, feszültség, félelem, elszigetelődés, bizalomhiány, a szociális élet leépülése, iskolatársak eltávolodása, illetve
még akkor is, ha ezt közelről nézve nem érzékeljük saját gyerekeinkben. Gyakorlatomban azt látom, hogy felerősödtek a szorongásos zavarok, több a depressziós serdülő, nagyon gyakoriak a szomatizációk (mikor testi panaszba öltöztetik a gyerekek lelki problémáikat), illetve az alvási zavarok. Fontos, hogy a szülő fokozottan figyeljen gyerekei lelki épségére, hangulati változásaira, hallgassa meg őt, töltsön vele több időt, vigye ki a természetbe, illetve ösztönözze sportra!”
Mi van a háttérben? A depressziót kiválthatják bizonyos életesemények, például veszteségek, feldolgozatlan traumák, hozzájárulhatnak alkati, genetikai tényezők, de az elhanyagoló vagy bántalmazó környezet is. Erősen hajlamosító tényező a csecsemőkori anya-gyermek kapcsolat, a kötődés zavarai, valamint az anya depressziója. Mindenképp van genetikai háttér, tehát léteznek depresszióra hajlamosító tényezők a gyerekeknél is, de ezeket nehéz különválasztani a környezeti, vagy akár transzgenerációs hatásoktól – mondja Dimén-Varga Tünde.„Szülőként érzelmi támasznyújtással, együttérzéssel, elfogadással támogathatjuk, azzal, hogy a tüneteket nem banalizáljuk, és szakmai segítséget keresünk a gyermek számára – mondja Dimén-Varga Tünde. Segítünk azzal is, ha az egészséges életmódot szorgalmazzuk, figyelünk a megfelelő étkezésre, mozgásra, alvásra. Szakemberként is az empátia, az elfogadás az alapvető. Már az sokszor segít, hogy a tüneteket legitimizáljuk, és a gyermek megértésre lel. Kicsiknél a játékterápia módszerei, a terápiás rajzolás, bábozás alkalmasak, kisiskolásoknál már bevezethető a kognitív viselkedésterápia. Minden korcsoportban fontos a szülők és a nevelők pszichoedukációja (szakszerű tájékoztatása, nevelése), mert nem megfelelő viselkedéssel, a helyzet bagatellizálásával sokat ronthatnak a helyzeten.
korábban írtuk
Legyünk valódiak a virtuális világban(?): BeReal
Amikor már szinte pezsgőt bontottam, mert a tini lányom törölte a TikTokot a telefonjáról, jött az újabb kérés: apa, letölthetem a BeRealt? Mit tud az a BeReal, amit a többi nem? – gondoltam. „A BeReal más, apa” – hangzott hangtalan kérdésemre a válasz.
