Mindenki egyéni tempójában tud önállósodni. Nyilván az az egyik legfontosabb ismérve a történetnek, hogy legyen egy támogató család mögötte. A pelenkás és tipegős korban anyuka és gyermek együtt rezegnek, és amíg minden mozdulat kettőjükről szól, addig nehéz önállósodásról beszélni.
„Mivel mindennap vele vagyok, együtt kelünk, együtt játszunk és sétálunk egészen addig, amíg Apa hazajön.
Ezek pedig – be kell hogy lássam – egyelőre nem az önállóság felé mutatnak” – vallja egy fiatal kismama.
Egyes szerzők azt állítják, az a legjobb, ha ezt már babakorban kialakítják a szülők – kezdi az első lépéssel Ambrus Lilla csíkszeredai családorvos. Sőt, a tágabb értelemben vett család, akár nagyszülők, testvérkék jelenlétével egy programot találnak ki az új jövevénynek, amely számára biztonságot, keretet ad, ahonnan ő tudja, hogy a határok meddig tartanak. Nyilván, az anya az egyik kulcsszereplő a kisbaba életében, viszont ha már ebben az igazán zsenge korban a kisbaba megszokja, hogy jó, hogy az anyával együtt van a 24 órából minimum húszat, de azért vannak periódusok, amikor ő egyedül alszik biztonságban a saját kiságyában, az már elegendő az első önállósodási lépések felé.
Utána átlépnek a másik fázisba, amikor a baba kezdi anyát hagyni aludni – ez három-négy hónapos korban is kezdődhet, ilyenkor akár négy-öt órákat képes végigaludni. Persze ennek az a feltétele, hogy az anya következetesen, rendesen „vacsorát” ad, nem hagyja a kisbabát egy perc után beleszunnyadni az evésbe, hanem ébren tartja, hogy annyit egyen, amivel tud egy hosszabbat aludni. Jó, ha ezt egy „kimerítő” fürdés után teszi. Ilyenkor, ha leteszik a kiságyába,
A kicsit mindig úgy próbálják fektetni, hogy arccal a szülők felé legyen, hogy ha bármi történik, vagy felriad álmában, akkor azonnal érzékelhető legyen a szülői jelenlét – véli a családorvos.
„Az esti program kialakítására nagyon tudatosan figyeltünk. Olyannyira, hogy rögtön első este föl kellett rúgjuk, mert sehogy sem akart az új, saját kiságyában elaludni. Ezt követően azonban már-már görcsösen ragaszkodtunk ahhoz, hogy minden nagyjából ugyanabban az időben történjen minden este, akár itthon vagyunk, akár nem. A fürdést egészen pici kora óta imádja, és a mai napig (öt hónapos múlt) nagyokat vacsorázik, így az éjszakai alvással nincs gond (el ne szóljam magam!)” – magyarázza az anyuka.
Ambrus Lilla rámutat, hat hónapos kortól ajánlott újabb kis rituálékat bevezetni, hiszen ekkor már a kisbaba éberebb, több minden érdekli, lehet, hogy nem megy olyan könnyen az altatás, mint korábban.
Innentől elkezdődhet az, hogy Anya olvas egy mesét, és utána jön az alvás. Ez a periódus eltart másfél éves korig, amíg a baba úgy ébred reggel, hogy nem sír, hanem ő már intézkedik, szervezkedik, feláll a kiságyában, gügyög, megtalálta önmagát.”
„Tudatosan figyelünk arra, hogy az éjszakai alvás csak és kizárólag a kiságyában történjen. A ritka kivételektől eltekintve (vigasztalhatatlanul sír, nagyon fáradt vagyok, vagy éppen betegség miatt erőtlen vagyok, vagy be vannak gyulladva a csuklóm ízületei) eddig sikerült is. Napközben babakocsiban (nagyon ritkán), hordozókendőben (ez a kedvence), hintában, nagyágyon, kiságyban is alszik, attól függően, hogy éppen hol vagyunk” – osztotta meg tapasztalatait velünk a kis Flóra édesanyja. A családorvos azt tanácsolja, hogy azt a kisbabát, amelyik egyéves koráig az édesanyjával aludt, ne tegyék be egyik éjszakáról a másikra a saját kiságyába. Ezt fokozatosan – a család támogatásával, Apával együtt – vezessék be.
Az önállósodás egy másik formáját mindig az ételhez szoktuk kötni – mondja a doktornő. Ez féléves kortól kezdődik. Ekkor kezd ismerkedni az ételekkel, környezetével. A kisgyerek egész testével érzékel, ha örül valaminek, dobogtat, ugrál. Az evés is élmény kell legyen, az is egy felfedezés számára. Nyugodtan tapasztalja meg, hogy a leves folyékony, hogy a különböző főzelékeknek más-más ízük van. „Örül, ha Anya megengedi, hogy az ételben matasson. Persze ez nem azt jelenti, hogy a felfedező akció mellett nem etetjük kanállal. Szépen, lassan mindent tapasztaljon, érintsen, kóstoljon meg. Így sokkal jobban megnyílik a képzelőereje. Itt szoktam felhívni nagyon sok szülő figyelmét, hogy
Márpedig attól lesz meghitt az egész, ha mindenki az asztalnál eszik.
Semmiképpen ne társítsa a tévével az evést, mert a napköziben nem fogja érteni, miért mondja neki az óvó néni azt, hogy le kell ülni az asztalhoz, és enni kell. Ugyanakkor ahhoz, hogy ő ott önállóan a kezébe vegye a kanalat, nem az kell, hogy legyen az első találkozása a kanállal vagy a villával. Ezt időben kell elkezdeni.” A szakember lényegesnek tartja, hogy a gyerek külön-külön ízlelgesse az ételeket, nem kell mindent „összekutyulni”. Ismerje meg a sósat, a keserűt, az édeset, és ami nem tetszik neki, utasítsa el. Ha már otthon önállóan eszik valamennyire, akkor a szülő tudja, hogy a napköziben valamit úgy is talál a tányérjában, ami ízlik neki, és amit meg is tud fogni és megenni, akár kézzel is. Mert ha addig nem evett magától például vajas kenyeret, mert mindig kockára vágva beadták a szájába, honnan tudná, hogy azt hogy kell megfogni, megenni?
Ezt nem erőltetni kell a gyermekre, hanem a lehető legtermészetesebb módon kialakítani, kihasználva a kicsi mérhetetlen kíváncsiságát. Amikor már totyog és a szülők után megy a mosdóba, az ott látottakat szívesen utánozza. Adjunk bilit neki, hogy barátkozzon vele, és előbb-utóbb – mivel utánoz – rá fog ülni. Az sem baj, ha egyből nem „produkál”, türelemmel, játékkal rá tudjuk vezetni, hogy mit kell csinálnia.
„Nem anya és gyerek létezik, hanem egy család létezik. Ha mindenki, mint egy csapat, részt vesz a gyermek nevelésében, akkor nem lehet probléma, ha Anya egy este nincs ott a lefekvésnél. Kétéves korig azért megsínyli a gyerek, ha több napra kimarad anya, de mindig családban kell gondolkodni” – hangsúlyozza Ambrus Lilla. Hozzáteszi, a szülők szem előtt kéne tartsák azt, hogy
és alkalmazkodniuk száz százalékban az új helyzethez.
„Az anya és a gyermek is a maga tempójában tanul, ügyesedik. Receptek nincsenek, mindenkinek van egy egyéni rezgése. Van, amelyik baba egyéves négy hónaposan indul el, van, amelyik tíz hónaposan szembeszalad. Annyira egyéni adottsága van mindenkinek, hogy azt kell kihasználni, ami van. De alapvető az, hogy a gyermek utánoz. Ha jó példát lát, hogy egyedül lehet enni, aludni, de attól megmarad a biztonság, akkor azt fogja látni, hogy nyugalom van a családban, lehet mindent csinálni. Persze keretek és határok között.
Neki az a dolga, hogy feszegesse a határokat, a szülőnek az, hogy kordában tartsa. Humorral fűszerezzük ezt, és legyünk nyitottak, így a kicsik önállósodása is könnyen megy majd. Nem szabad rágörcsölni. Igazi szeretettel olyan egyszerűen működnek a dolgok!” – összegez.
korábban írtuk
Legyünk valódiak a virtuális világban(?): BeReal
Amikor már szinte pezsgőt bontottam, mert a tini lányom törölte a TikTokot a telefonjáról, jött az újabb kérés: apa, letölthetem a BeRealt? Mit tud az a BeReal, amit a többi nem? – gondoltam. „A BeReal más, apa” – hangzott hangtalan kérdésemre a válasz.
