Ha mélyen belegondolunk, hogyan is váljon önállóvá az a gyerek, akit teljesen kiszolgálnak, mindent elvégeznek helyette? Az önállóságra márpedig szüksége lesz, leghamarabb az iskolában, és jó, hogyha addigra már elért ezen a területen némi előrehaladást. Ez viszont tőlünk, szülőktől függ.
Egyrészt mert növekszik a gyermek önbizalma, a „képes vagyok rá” érzés, ezáltal más területeken is magabiztosabb lesz. Ügyesedik a mozgása, pozitívabb lesz az énképe, ízelítőt kap a felelősségvállalásból, fejlődik segítőkészsége, empátiás képessége.
Ha utálatos, az is marad
Az viszont korántsem mindegy, hogy milyen a házimunkáról alkotott kép a saját családunkban. Teher, mert többnyire egy személyre hárul? Gyakran hangoztatott utálatos feladatcsomag? Ok, ami miatt gyakran van veszekedés vagy rossz hangulat? Lealacsonyítónak vélt dolog? Ha valami ilyesmi íze van a házimunkának nálunk, akkor második lépésként meg kell próbálnunk átkeretezni az egészet.
Az átkeretezés addig biztosan nem fog menni, amíg nem társul hozzá a munkamegosztás evidenciája, azaz ameddig csak egy vagy két személy vállát és hátát nyomja az otthoni tennivalók súlya és felelőssége.
Ha elindultunk ezen az úton, akkor odáig kéne eljutnunk, hogy a házimunka valami olyan dolog, aminek az elvégzése az egész család jóléte szempontjából életbevágóan fontos. Igen, néha „nemszeretem” és időbe telik, de utána mindannyian élvezhetjük a „gyümölcsét”, a rendet, a tiszta ruhát, a finom vacsorát. Ha együtt végezzük, hamarabb készen leszünk, és sokkal több egymásra fordítható szabadidő marad. Valami olyasmi, ami értünk van, és nem mi vagyunk érte, ami simán elbír némi rugalmasságot, lazaságot is akár.
Tényleg fontos?
A munkamegosztáson túl van még egy nagy belső munka, amit az átkeretezés során nem úszhatunk meg: harmadik lépésként vegyük sorra azt, hogy számunkra milyen tevékenységek tartoznak ebbe a kategóriába, és egyenként vizsgáljuk meg, mi az, ami valóban fontos nekünk és a családnak, és mi az, amit csak úgy vonszolunk magunkkal, mert „így szokás”. Tényleg fontos kivasalni az ágyneműt, akkor is, ha nem gyűrődős?
Biztos, hogy kimozdulna a világ a sarkából, ha elmaradna a szombati takarítás? Ha mondjuk helyette kedden délután végeznénk egy gyors porszívózást? Ha ezzel is elkészültünk, akár írhatunk is egy prioritási listát a valóban fontos dolgokról.
Nem így kell fogni
Ebből az átkeretezett, derűsebb házimunka-felfogásból sokkal könnyebb lesz a gyermekek bevonódását elérni. Ha anya, apa jókedvű, buli van, gyorsan el kell végezni valamit, mert utána miénk a világ, sokkal inkább bekapcsolódnak az utódok, mint egy rossz hangulatú, nagyon „kell-ízű” tevékenységbe, ahol ráadásul a szidás lehetősége sem elhanyagolható. Szóval (negyedik lépésként)
Azaz, teljesen mindegy, hogy a gyermek hogy fogja a seprűt, a lényeg, hogy karistolja össze a koszt. Felejtsük el a nem így kell fogni, én így szoktam, ez így nem jó, na add ide, én megcsinálom kezdetű mondatokat.
Munkaköri leírás a családban
A Montessori pedagógiából kiindulva szokták javasolni a szakemberek, hogy készítsen a család – közösen! – táblázatot, amiben mindenki számára egyértelműen látszik, hogy kinek milyen ház körüli tennivalói vannak. Természetesen ebbe a felnőttek feladatainak is be kell kerülniük, nemcsak a gyerekek dolgainak.
Hogy a kisebbek számára ne váljon unalmassá, monotonná a „segítség”, érdemes újabb és újabb kihívások elé állítani őket.
Közben pedig végig alkalmazzuk a pozitív megerősítés technikáját, azaz adjunk hangot annak, hogy mennyire fontos, hogy segítenek nekünk, milyen jó, hogy együtt hamar el tudjuk végezni a feladatokat. Amíg kicsik, dolgozzunk együtt, a nagyoknak viszont érdemes időt és önállóságot biztosítani abban, hogy mikor és hogyan teljesítik a rájuk bízott tennivalót.
Türelem, türelem, türelem
Még néhány dolog, ami nagyon fontos: soha ne használjuk büntetésre a házimunkát! Ha így teszünk, ne is várjuk, hogy magától, jó kedvvel kapcsolódjon be csemeténk az otthoni elvégeznivalókba.
meg hát épp az egész dolog természetes voltát ássuk alá, ha egyesek, azaz a kisebbek például öt lejt kapnak a szemét leviteléért. Továbbá, félreértés ne essék, kisfiúkat, kislányokat egyaránt be lehet vonni, így talán egy-két generáción belül megtörjük a házimunka nemi meghatározottságának sztereotípiáit is. És végül az utolsó jó tanács: jó sok türelemre, derűs, szeretetteljes hozzáállásra lesz szükségünk ezen az úton. De biztosak vagyunk benne, hogy kamatostul megéri!
korábban írtuk
Ilyés Ágota patológus: Engem az élet érdekel
Ilyés Ágota számára a mikroszkóp egy kapu a test és lélek megértéséhez. A patológus pályaválasztásról, szakmai kihívásokról, és arról mesélt, miként segíti a mentálhigiéné és a gasztronómia, hogy még teljesebben kapcsolódjon az emberekhez – és önmagához.
