A francia fejlesztésű BeReal app egyfajta reaktív alkalmazás a Facebook, Instagram és hasonló közösségi média platformok valóságtól elrugaszkodó, túlcicomázott képi világára. Míg az utóbbiak elterjedésének „hála”, megtudtuk, hogy
egy kicsit fellélegeztem, hogy mégsem jött el a világvége, mert még vannak fejlesztők, akik nem feltétlenül az addikcióra hajtanak, hanem egy másfajta élményre, amivel korlátozzák az amúgy is folyamatosan növekvő képernyőidőt.
A 2020-ban megjelent közösségi média alkalmazás két évet „állt sorban”, míg valamennyire felkapott lett. A fejlesztők – a Facebook és társai ellenében – arra bátorítják a felhasználókat, hogy szűrők (filterek) nélkül engedjenek betekintést a mindennapjaikba, a nap egy tetszőleges időpontjában.
Az app első indításakor meg kell adni a felhasználó telefonszámát, nevét és életkorát, majd a szokásos felhasználónév és jelszó kiválasztása következik. Ezt követően már publikáni kell az első fotót, ahhoz, hogy a többiek által posztolt fényképekhez hozzáférjen az illető.
A BeReal minden nap más időpontban küld egy értesítést, hogy ideje lefotózni, mivel foglalatoskodsz éppen. A felhasználónak két perce van fényképezkedni és megosztani másokkal. Ha mellőzte az értesítést, de később megosztott egy fotót, akkor a baráti kör azt is látja, hogy hány perccel később tette közzé. Megszégyenítés? Lehet. Természetesen az eredeti elképzelés is változott: már nem csak egyszer, hanem többször is lehet posztolni naponta, de ami figyelemre méltó, hogy nem egy végtelen hírfolyam tárul a felhasználó elé, hanem a barátai képfolyama, ami egy véges számú képsort jelent. Tudni kell, hogy
A lányom pikk-pakk megtanított, hogyan lehet ezt kicselezni: egyszerűen elfordítod a kamerát, és kész. Mielőtt a fotó publikussá válik, lehet választani, kikkel osztja meg a felhasználó: csak a barátaival, vagy a barátok barátaival is. Ki lehet kapcsolni a helymeghatározás funkciót, ugyanakkor zenével is lehet dúsítani a képi információt.
Az egyik kedvencem az app használata közben az volt, hogy csak a saját arcoddal reagálhatsz a megosztott fotókra. Ez is egy finom fricska az emodzsik virtuális ormányára? Hogy fáj-e az emodzsiknak? Biztos nem, de még
Jah, és minden hozzászólás, reakció publikus, tehát csak akkor reagálj, szólj hozzá, ha vállalod! A teljes felhasználói élményhez ugyanakkor hozzátartozik az is, hogy csak akkor válik elérhetővé a BeReal ismerőseink képsora, ha mi is posztoltunk. Addig se kép, se hang, csak egy homályos kép-feed.
A BeReal is közösségi média, és mint olyan, itt is valós a veszélye a szexuális, pornográf vagy egyéb káros tartalmak felbukkanásának. A felhasználóknak egyetlen eszköze van: jelenteni a posztot vagy csoportot – utóbbiról mindjárt még „beszélek”.
ezért ha szülőként nem beszélgettél a gyerekeddel a közösségi média használatáról, egyedül kell navigálnia, és kitalálnia, mi a helyes, és mi nem ezen a platformon.
Mindezekhez hozzátartozik, hogy közösségi média lévén, nagyon egyszerűen lehet kapcsolódni másokhoz: bejelölöm az ajánlott kontaktokat, vagy rákeresek személyre. Ennek hátránya, hogy akár ismeretlenek is bejelölhetik a gyereked, bár adott a lehetőség a visszautasításra.
Ami elgondolkodtató, hogy a BeReal-on is létre lehet hozni csoportokat, s ezáltal a csevegés/fotók priváttá válnak, csak a csoport tagjai láthatják. Két ember már csoportot alkot a BeReal szerint, úgyhogy ha privát beszélgetést szeretnél folytatni valakivel, akkor létrehozol egy csoportot. Ezzel újra felbukkan a közösségi média sötét oldala, de szerencsére itt van egy kiskapu: lehet jelenteni a beszélgetést a moderátoroknak, valamint ki lehet szállni a csoportból. Ám ehhez is felkészülés kell. Azt látom, hogy
Ezekre kell felkészíteni a csemetéinket, keressük az alkalmat, hogy beszélgessünk velük a rendelkezésükre álló eszközökről, mint például, hogyan lehet jelenteni a nem megfelelő tartalmat, valamint a fotó készítésének körülményeit, és arról is beszéljünk, hogy kivel lépnek kapcsolatba a BeReal platformon (is). Azaz, ami a virtuális világban valódi, virtuális-e a való világban? Vagy: valódi-e az, ami egy virtuális világban valódi?
Én megengedtem a lányomnak.
korábban írtuk
Bernády György: a városépítő legendája
Dr. Bernády Györgyöt közfelkiáltással választották 1902. március 8-án az akkor 19 522 lakost számláló Marosvásárhely polgármesterévé. Programbeszédében sem ígért mást, mint hogy „Egy új várost építek!”.
