Nevéhez fűződik Marosvásárhely majd’ valamennyi olyan infrastrukturális megvalósítása, amelyek egy város modernizálásának elengedhetetlen elemei. Puszta felsorolásuk is önmagáért beszél: a város jelképének számító Városháza (a mai prefektúra) és Közművelődési Palota épületegyüttese, öt elemi iskola, polgári iskola (ma a Petru Maior Műszaki egyetem), felsőkereskedelmi iskola (ma műszaki egyetem), leánygimnázium (ma Alexandru Papiu Ilarian Főgimnázium), katonai alreáliskola (ma orvosi egyetem), kereskedelmi és iparkamara. Végrehajtották a Maros szabályozását gátépítéssel, a műcsatorna és hidak megépítésével, víztisztító üzemmel, víztárolókkal, szennyvízteleppel. Akkoriban épült a gyermekmenhely (ma TBC-klinika), a polgári sportlövölde (ma a somostetői vendéglő). Ebbe a sorba tartozik
középületek, gyárak (gázfejlesztő üzem, közüzemek épületei, raktárépületek, téglagyárak növelése, korszerűsítése, közvágóhíd, vámházak, kertészet és üvegházak építése), no meg 117 új utca nyitása, 3000 telek kialakítása. Az első világháború kitörése által megakasztott tervek között szerepelt egy vármegyeháza, színház, képzőművészetek háza művészteleppel, iparművészeti iskola, kaszinó, valamint a somostetői TBC-szanatórium felépítése is.
Dr. Bernády Györgyöt közfelkiáltással választották 1902. március 8-án az akkor 19 522 lakost számláló Marosvásárhely polgármesterévé. Első mandátuma 1912-ig tartott, ezalatt 10 ezer fővel gyarapodott az egykori „Flekkenfalva” lakosságának létszáma. „Regnálását” nem az első világháború szakította meg, főispánná való kinevezése nyomán maga kezdeményezte a felmentését. Ez utóbbi tisztséget 1917. júliusáig viselte.
jóval tárgyilagosabb forrásnak tekinthető Fodor János történész Bernády György: politikai életrajz című könyve. Utóbbiból értesülünk például Bernády gazdasági víziójának egyik beszédes részletéről is. A város megváltotta a magánkézben lévő villanytelepet, azt követően a villanyáram-fogyasztás lényegesen nagyobb lett, mint a megváltás előtti időkben. A megváltást követő telepbővítés előnyösen hatott a város kisiparának fejlődésére is, miután az ipari üzemekhez aránylag olcsó ipari áramot voltak képesek szolgáltatni. Városvezetése első tíz éve alatt felépült a városi gázgyár is, amely elsősorban a közvilágítás szükségleteit volt hivatott kielégíteni. Érdekes, hogy a műfaj gyorsabb fejlesztését a földgáznak a városba való bevezetése előtt nem tartotta célirányosnak. A gáz bevezetéséről korán elkezdte a tárgyalásokat a pénzügyminiszterrel, ám a türelmetlenkedőket nyugalomra intette: a város számára óriási előny volna, ha a Marosvásárhelytől húsz kilométerre fekvő Mezősámsondon kellő mennyiségű gázt találnának – ahol 150 méternyi mélységben sikerült akkoriban napi mintegy 20 ezer köbméter földgázt feltárni –, az onnan kiépítendő vezeték ugyanis lényegesen kisebb áldozatot igényelne, mint az 53 kilométerre tervezett sármási vezeték.
Hatvanas éveihez közelítve, úgy ítélve, hogy a háborúnak nem lesz jó végkimenetele, a zabolai Mikes Ármin gróf ügyintézőjeként kezdett közvetíteni Budapest és az akkori román kormányok felé. Így ismerkedett meg a későbbi miniszterelnökökkel, Iuliu Maniuval, Ion C. Brătianuval, Alexandru Vaida-Voevoddal. „Egész életemen át egyetlen vágyam, célom volt, hasznára lenni a köznek, hasznára lenni a fajomnak” – írta az impériumváltást követően, 1920-ban közzétett Nyílt Levélben. Amellett foglalt állást, hogy a romániai magyarságnak önállóan, külső befolyástól függetlenül kellene megszerveznie saját érdekképviseletét a román parlamentben. 1926-tól Maros-Torda vármegye országgyűlési képviselője lett az Országos Magyar Párt (OMP) képviseletében. Az anyaországból érkező figyelmeztetések ellenére, elfogadta, hogy 1926-ban a liberálisok ismét polgármesterré jelöljék,
Az 1929-ig tartó periódus legfontosabb eredményének azt tartotta, hogy sikerült tisztáznia Marosvásárhely adósságának kérdését, a városfejlesztésre felhasznált hitelek nagy részét még az első polgármesteri mandátuma idején vették fel. Második polgármesterségének végét több esemény is előidézte, bár a tisztségtől csak 1929-ben vált meg véglegesen. Még ha minden tekintetben szerencsésen is alakul Bernády politikai pozicionálása, a hatalomra kerülő Maniu-kormány mindenképpen elmozdította volna hivatalából, hogy saját emberét helyezze a város élére. Emellett az OMP-vel felmerülő konfliktusa, majd a pártból való kilépése is jelentős támogatástól fosztotta meg, mindeközben energiáit kislánya, Bernády Györgyike gyógykezelése és a városi napi ügyek is egyre inkább lekötötték.
egészségi állapota folyamatosan romlott. Előtte azonban Marosvásárhely még hatalmas pompával, napokon át tartó rendezvénysorozat és díszvacsorák közepette ünnepelte meg a nagy városépítő hetvenedik születésnapját. A 74 évesen elhunyt polgármester, a református egyház főgondnoka a református temetőben nyugszik, életművét a közemlékezés, szobor, róla elnevezett tér és közművelődési egyesület őrzi Marosvásárhelyen.
korábban írtuk
Tudós nők – Dr. Zsigmond Andrea: A férfiaknak inkább elnézi a társadalom a szakmai motivációt
Irodalomtanári pályán indult, aztán a kiváló szerkesztői vénával megáldott, világra és tudományokra nyitott ember beleszeretett a színházba. Legszívesebben előadásokról, szövegekről beszél, de most – kivételesen – önmagáról is.
