Balkonkertészet felsőfokon

Valljuk be, hajlamosak vagyunk nagy lelkesedéssel elkezdeni különféle projekteket, amelyeknek gyakran sosem érünk a végére. Pedig ha elég kitartóak lennénk, akkor még büszkék is lehetnénk magunkra. Szerencsére vannak, akik ragaszkodnak elképzeléseikhez, így nyár végére apró csípős paprikát, sötétpirosra érett, ropogós koktélparadicsomot, hozzá illatos bazsalikomot tudnak szedni saját erkélyükről.

Valljuk be, hajlamosak vagyunk nagy lelkesedéssel elkezdeni különféle projekteket, amelyeknek gyakran sosem érünk a végére. Pedig ha elég kitartóak lennénk, akkor még büszkék is lehetnénk magunkra. Szerencsére vannak, akik ragaszkodnak elképzeléseikhez, így nyár végére apró csípős paprikát, sötétpirosra érett, ropogós koktélparadicsomot, hozzá illatos bazsalikomot tudnak szedni saját erkélyükről.

{hirdetes}

Divattá vált a tömbházak kisebb vagy nagyobb erkélyeit beültetni mindenféle földi jóval. Ha elég kitartóak vagyunk, akkor a termésben is gyönyörködhetünk, és ami még fontosabb: finomat és egészségeset ehetünk. Kerekes Katalin és párja, Lehel egy székelyudvarhelyi tömbház harmadik emeleti, alig nyolc négyzetméteres teraszán kertészkedik. Idén a magyarországi Legszebb Konyhakertek Programba is beneveztek.

- Miért kezdtetek erkélykertészkedésbe?

- Főként a párom miatt. Ő házból költözött ide a harmadik emeletre, és azt mondta, hogy akkor legalább ilyen módon csempésszük be a kertet, a falusi hangulatot az erkélyre.

Fotó: Csedő Attila

- Mikor kezdődött?

- Az idei az első rendes szezon. A tavaly mindössze három tő koktélparadicsomunk volt egy-egy cserépben. Ehhez képest most sokkal szakszerűbben vágtunk neki a szezonnak, és többféle növény termesztésével próbálkoztunk. Hihetetlenül jó érzés volt látni, ahogy az apró magok kikeltek, és saját nevelésű palántáink lettek. Ez a lelkesedés az első csalódásig tartott.

- Csalódás? De hát annyira szép minden...

- Néhány ládába retket is ültettünk még tavasszal. Egyet sem tudtunk megkóstolni közülük. Igaz, hogy azt mondják, hogy ez az év nem a retek éve volt. De a szurokfű sem úgy sikerült, ahogy én szerettem volna. Amikor naponta locsolod a magokat, várod, hogy kibújjanak, szeretgeted őket, de nem lesz semmi belőlük, akkor nagyon el lehet keseredni.

- Mégis, mennyi az annyi egy ekkorka erkélyen? Milyen rendszer szerint ültettetek?

- Tulajdonképpen semmilyen előre leszögezett tervet nem követtünk. Lehel kiment a piacra, és amiről úgy gondolta, hogy jó lehet, azt megvette. Egyedül a paradicsomról tudtuk, hogy azt biztosan ültetünk. Igazából magától, a véletlen révén alakult a kert.

Fotó: Csedő Attila

- Hányféle növénnyel foglalkoztatok összesen?

- Elkezdtem próbálkozni a fűszernövényekkel, de sajnos, minden nem kelt ki. De van borsmenta, metélőhagyma, zsálya, petrezselyem, csombor, bazsalikom, levendula, lestyán és majoranna. Sokan kacagnak, hogy miért bohóckodunk itt az erkélyen, de ők nem tudják, hogy milyen finom a zsíros kenyér a frissen vágott metélőhagymával, vagy hogy nincs is jobb a friss mentából készült teánál. Ezeken kívül volt még zöldpaszuly és borsó, de ezeket már leszedtük és megettük.

- Lett legalább egy levesre való belőlük?

- Ááá, dehogy (nevet). Egy-egy marékkal lett mindkettőből. De az az igazság, hogy életemben nem ettem ilyen zamatos zöldborsót és zöldpaszulyt.

Fotó: Csedő Attila

- Még mi terem a portán?

- Most érik a paradicsom, zöld még a paradicsompaprika, és alakul a két fajta csípős paprika is. Ezenkívül ültettünk még kétféle karalábét, egészen jól néznek ki. De van még karfiol is. Az uborka volt az egyik kudarc, pedig Lehel olyan jól kialakította, hogy hová fusson fel. De sajnos, csak „bakot virágzott”.

- És mi ez a furcsa levelű növény?

- Ezt Lehel kapta az egyik munkatársától. Perui földicseresznye lesz belőle, ha minden igaz. Ez Dél-Amerikából származik, pontosan nem tudjuk, hogy mekkorára fog majd megnőni. Az viszont biztos, hogy apró sárga termése lesz, levélszerű burokba csomagolva. Kíváncsiak vagyunk, hogy mi lesz belőle.

- Hogyan oldottátok meg a beporzást?

- Hagytuk, hogy magától menjen minden. Mindennap nyitva hagytuk az erkélyen az ablakot, és a rovarok végezték a dolgukat.

Fotó: Csedő Attila

- Meg volt határozva, hogy melyikőtöknek mi a feladata?

- Lehel cipelte fel a földet. A többi igazából aszerint alakult, hogy melyikünknek volt éppen ideje. Az öntözés például tipikusan ilyen feladat volt.

- Jövőre újból belevágtok?

- Szeretnénk. Most már van egy rakás tapasztalatunk is. Tudjuk, hogy nem szabad semmit sem ennyire sűrűn ültetnünk, meg azt is, hogy mit, hogyan kell locsolni. Az az igazság, hogy jó érzés saját termesztésű zöldséget, gyümölcsöt enni, és ehhez nem kell föltétlenül nagy kert. Egy ekkora helyen is rengeteg sikerélmény ért bennünket. Az is lehet, hogy függőkké váltunk.