Krisztussal való azonosulás egyik jele, eszköze a böjtölés és nem pedig egy szokás – ezzel vitatkozhat a mai társadalom, hiszen olyan gesztusok sora a nagyböjt, ami generációról hagyományozódik a másikra, nem egyszer meggyőződés nélkül – ezt tette anyám is, nagyanyám is, nekem is ez a feladatom ebben az időszakban... Azt mondja azonban az index.hu-nak Kálmán Peregrin ferences szerzetes, hogy mind az Ószövetségben, mind pedig az Újszövetségben megtaláljuk a böjtölés gyakorlatát, ami
egyfajta megalázkodás: a bűnbocsánat, a kérő ima kísérője, a nagy dolgokra való várakozás jele a Szentírásban.
A választott nép sokáig csak az engesztelés napján böjtölt, aztán ez kiegészült más napokkal is. Jézus is böjtölt mielőtt megjelent a követői előtt, ugyanakkor ő bírálta az énközpontúságot ebben, az „én” önuralmának hangsúlyozását, lévén hogy a böjtnek az Isten-szeretetről kellene szólnia.
A böjt, avagy önmegtartóztatás, lemondás magában hordozza a kísérthetőséget, olyan mint a fogyókúra, sokkal jobban kívánjuk azt, amire most nemet mondunk, véli a szerzetes. Mint mondja, ebben a megkísértett állapotban, amit a böjt előidéz, a keresztény ember tudatosan készül mind testben, mind lelkiekben felismerni, felfedezni Isten „gondolatait”. Hogy ez az áldozathozatal nem csupán fegyelem, hanem a Krisztushoz való csatlakozás gesztusa, ez pedig lényegesebb.
Önmegtartóztatás Nagyböjtben – csak ekkor?
Nagyböjtnek mondjuk, mert általában negyven napig böjtölünk, nagyböjtöt tartunk húsvét előtt, ez a Jézus sivatagi böjtjével való azonosulás, a „húshagyó” táplálkozás időszaka. És pászka helyett húsvét lesz, mert visszatér a húsevés, így a böjt a magyarok gondolkodásában leszűkül erre az időszakra, magyarázza a szerzetes.
Minden katolikus számára előírás a pénteki bűnbánat megtartása, régen ez a hústól való tartózkodást is jelentette, de korábban volt még a szerda is. Aztán
azt mondták, legyen inkább a péntek, és vezessék be – mintegy lehetőségként – a többszöri imádságot,
szeretet-cselekedetek fokozottabb gyakorlását, ami végül elvezetett odáig, hogy a hústól nem tartotta távol magát a többség. Ezért is van az, hogy böjtölni bármikor lehet mindazoknak, akik Jézus Krisztust akarják követni.
Miért a hústól kellene tartózkodni?
Az Ószövetségben a hús a bőség jelképe, az attól való tartózkodás pedig a földi élet végességére utal. Feltételezhető, hogy a böjt mai rendje a szerzetesi aszkézis alapján válhatott gyakorlattá – Szent Benedek Regulája szerint. Az állati eredetű ételektől már a középkorban felmentést adott az egyház (tej, tojás), a hal viszont azért fogyasztható, mert hidegvérű állat. Peregrin atya szerint nem a hústól kell tartózkodni, ez csupán egy elérhető minimum, a böjtnek inkább olyan formáját kellene választanunk, ami az áldozatvállalással egyenértékű, a szeretet cselekedetében, imában és adakozásban nyilvánul meg.
Épp az aktuális Nőilegben, márciusi magazinunkban foglalkozunk részletesen a böjt mibenlétével – érdekelt, hogy különböző kultúrák miként tekintenek az önmegtartóztatásra, illetve milyen trendek születtek modern időszámításban. Létezik egy fontos közös vonás mindenik irányzatban, kulturális változatban, éspedig: a böjtölésnek, a lemondásnak építő hatása van, nem csak lelkileg, a húselhagyás, az ételek bizonyos fokú megvonása a fizikai állapotot is pozitívan befolyásolja, állítják a gyakorlók.
Kiemelt képünk illusztráció: Shutterstock
