Székely Kinga Réka: Böjt a hitben és a házasságban

Volt egyszer egy gazdag ember, akinek rengeteg jószága és vagyona volt. Mellette élt egy szegény ember, akinek csak egyetlen báránykája volt. Amikor a gazdag emberhez vendégek érkeztek, nem a saját jószágából választott vacsorának valót, hanem elvette a szegény ember egyetlen báránykáját, levágatta és hatalmas étvággyal elfogyasztották. Mind a tíz ujjukat megnyalták utána. Itt a vége, fuss el véle.

Aki ezt a történetet mesélte, az egy Nátán nevű próféta volt. Aki ezt a történetet hallgatta, nem más, mint a Góliátot legyőző, dicsőséges bibliai király, Dávid. Büntetést érdemel a gazdag ember, kiált fel a király, s ezen nem is csodálkozunk, hisz a királyoknak legfőbb erénye az igazságosság. S miközben Nátán bölcsen bólogat, hogy jó a válasz, halált megvető bátorsággal a hangjában így szól: te vagy az az ember, király, aki büntetést érdemel.

Ha történeti időkeretet keresünk ezeknek az embereknek, vissza kell utaznunk az időben a Krisztus előtti 11. és 10. század fordulójára. Nincs áram, nincs elektronika, nincs atomfegyver, nincs tisztasági betét, nincs fogimplantátum, nincs in vitro megtermékenyítés, nincs aszfalt, nincs gépjármű, nincs telefon, nincs tévé, nincs internet, nincs szilikon cici, nincs banki hitel. De akkor is volt, és ma is van szegény ember és gazdag ember.

Van férjezett nő és nős férfi, aki nem elégszik meg saját házastársával, még akkor sem, ha egynél több van neki.
Van jóindulatba burkolt gyilkos szándék. Van fékezhetetlen vágy. Van bűnbánat. Van böjt. Van emberi bűnvallás és isteni bűnbocsánat. Ott van Dávid király az ő első feleségével Mikhállal, és ott van Betsabé az ő első férjével Uriással. Uriás kinn küzd a csatatéren, amikor Dávid király meglátja Betsabét, megkívánja őt, s gátlástalanul magához hívatja, mint ma is a hatalommal bírók szokták tenni.

És Betsabé megy, gátlástalanul, mint ma is mindazok, akik az alárendeltséget úgy értelmezik, hogy testükkel és lelkükkel kell szolgálják felettesüket. És megtörténik a testi egyesülés, melynek következtében a nő teherbe esett. A történet szerint miután Betsabé megüzente Dávid királynak, hogy várandós, az uralkodó azon mesterkedett, hogy a férjet bekényszerítse az asszony hálóházába, hátha elmismásolódik az idegen magúság.

De Uriás annyira becsületes katona, hogy bár a király hazahívatja, ő böjtöt tart házasságában. Lelkiismerete nem engedi, hogy ő bebújjon felesége ágyába, míg katonatársai kinn a harctéren küzdenek.

„Hogy menjek én napokon át szeretkezni, míg társaim a háborúban szenvednek?”

– szól a becsületes és gyanútlan Uriás, és visszamegy a csatába.

Ezt látva Dávid király megparancsolja a seregnek, hogy Uriást hagyják magára, hadd végezzenek vele az ellenség katonái. És akkor is, mint ma is, a hatalom kiszolgálói annak érdekében, hogy benne maradjanak a kivételezettek csoportjába, hazudnak, elhallgatnak, letagadnak, égbekiáltó gonosz dolgokat tesznek, csakhogy kegyeltek maradjanak.

Nátán próféta az egyetlen, aki küldetésként éli meg az igazság kimondását. Számára sokkal fontosabb Isten parancsát teljesíteni, mintsem a király kegyébe férkőzni. De Dávid király sem az az elvetemült lélek, a szembesítésnél saját bűnét bevallja. Bűnös vagyok, várom büntetésem. És böjtöt tart.

Nem eszik, nem iszik, megvallja bűnét, beismeri hibáját. Isten megbünteti: Betsabé első gyermeke hét naposan meghal. De aztán Dávid király újra együtt hál Betsabéval, és nászukból megszületik az Ószövetség legbölcsebb királya, Salamon.

Annak érdekében, hogy az ember földi élete normális mederben folyjon, tanácsos betartani a mértéket, tisztelni a határokat.

A határon belül maradás, az alsó és felső értékek között maradás biztosítja a sértetlen célbaérést. Azonban alaposan megsérülünk, amikor átlépjük a határt. S hogy ezt a sérülést átvészeljük, hogy megkönnyebbüljön testünk és lelkünk, érdemes mindkét minőségünkben böjtöt tartani.

A hitben a böjt nem más, mint a feltétel nélküli bizalom a gondviselésben, az a lelki állapot, amikor nem szabok feltételeket Istennek a hitemért cserébe. Az a megtisztulást hozó lelki állapot, melyben képes vagyok akkor is bízni és reménykedni, amikor Isten a saját kérésem ellenére alakítja az életem. A házasságban a böjt nem más, mint egy megtisztulási időszak.

Megtisztulok azoktól a tapasztalatoktól, melyek az érzések szintjén terheltek meg engem. A böjtben megtagadom a birtoklást, és

öt-tíz-huszonöt év után is úgy tekintek a házastársamra, mint aki nem tulajdonom, hanem a nekem adott ajándék.

A házasságban a böjt egy újrateremtési folyamat, amikor belátom, hogy nem használhatom társamat sem testi, sem lelki, sem anyagi vonatkozásban az ő akarata ellenére, az ő kárára.

Mindkét esetben, a hitmegélésben és a házasság megélésében is el kell jussak arra a felemelő vallásos bölcsességre, hogy erős hitet és jó házasságot érdemlek, de csak ha böjtölni tudok érte, ha önszántamból ellen tudok állni a kísértéseknek, s meg tudom vonni magamtól önös érdekeim kiszolgálását.

korábban írtuk

Házasságkötéskor azt fogadjuk, hogy kitartunk egymás mellett egészségben-betegségben: A jóban-rosszban igazi arca
Házasságkötéskor azt fogadjuk, hogy kitartunk egymás mellett egészségben-betegségben: A jóban-rosszban igazi arca

Editke és Albi életüknek egy olyan időszakában találkoztak, amikor már számtalan megpróbáltatáson voltak túl, de a hitüket nem veszítették el. Így történhetett, hogy igent egymásra, egy közös, cseppet sem szokványos életre.