ARCHÍV Felpofozott életek

Van az a gyerekdal a cifra palotáról. Második szakasza így szól: „Én azt megteszem, Katát elveszem, Ő dolgozik, én meg alszom, Este megverem.” Ezt éneklik a gyerekek, és lehet, hogy a dalocskát hallgatva már fel sem tűnik senkinek, hogy itt valami nagyon sántít! Mi az, hogy megverem? Ennyire mélyen benne van a közfelfogásban, a kultúránkban a nők elleni erőszak természetessége? A szakemberek szerint igen. De azt is mondják: szembe kell szállni vele, és lépni kell bántalmazó kapcsolat esetén! Van kiút, és egyre több a segítség is. (Cikkünk a Nőileg magazin 2015. júniusi számában jelent meg.)

Van az a gyerekdal a cifra palotáról. Második szakasza így szól: „Én azt megteszem, Katát elveszem, Ő dolgozik, én meg alszom, Este megverem.” Ezt éneklik a gyerekek, és lehet, hogy a dalocskát hallgatva már fel sem tűnik senkinek, hogy itt valami nagyon sántít! Mi az, hogy megverem? Ennyire mélyen benne van a közfelfogásban, a kultúránkban a nők elleni erőszak természetessége? A szakemberek szerint igen. De azt is mondják: szembe kell szállni vele, és lépni kell bántalmazó kapcsolat esetén! Van kiút, és egyre több a segítség is.

A bántalmazó célja a hatalom

Mindig nagy óvatosságot és körültekintést igényel egy család életébe beleavatkozni. Egy megrázó sikertörténetet mégis elmesél nekünk Bálint Olga, a kézdivásárhelyi sürgősségi központ vezetője

egy hétgyerekes édesanyáról, akit lánccal kikötve vert a férje, és nagy nehézségek árán tudott elmenekülni.

A kézdivásárhelyi egyesület egy gyerekgondozó szakképzést finanszírozott számára, amelynek köszönhetően munkát is találtak neki. Ma független nőként neveli gyerekeit, akik mind iskolába járnak. Bálint Olga pszichológus, mentálhigiénés szakember hitvallása, hogy felelősek vagyunk egymásért, ő ezért kel fel mindennap.

Bálint Olga

– Rengeteg a társadalmi előítélet a párkapcsolatokkal, a nő helyzetével, az erőszak „jogosságával” kapcsolatosan. Ön hogyan látja, van kulturális „megalapozottsága” mifelénk a családon belüli erőszaknak?

– A nők elleni erőszak funkciója a patriarchális társadalom alapját képező hierarchia fenntartása. Minden megnyilvánulási formájának – mind a személyes, mind a társadalmi kapcsolatok terén – az alapja a nemi sztereotípiákból fakadó különbségtétel. A jelenség egybecseng a közfelfogás alapjául szolgáló társadalmi és kulturális normákkal, értékrenddel. Ezért tűnik a nők elleni erőszak a társadalom számára a valóságosnál kisebbnek, illetve normálisnak, és ezért nem ítélik el ugyanolyan egyértelműen, mint az erőszak egyéb formáit.

A nők elleni erőszakot előítéletek és tévhitek egész sora övezi, amelyek az áldozatokat okolják, és az erőszakot alkalmazó férfit igazolják.

Ezek nemcsak a kocsmai beszélgetésekben vagy a közmondásokban vannak jelen a kultúránkban, hanem annak minden szintjén. Minél inkább azonosul egy férfi a hagyományos férfiszereppel, annál nagyobb az esélye annak, hogy ha megkérdőjelezve érzi valamiért a férfiasságát, olyan megoldásokat keres, amelyek emlékeztetik a párját arra, hogy ki az úr a háznál.

– Milyen az a férfi, aki ezt teszi, és milyen az a nő, aki úgymond „megengedi” magának, hogy verjék, bántsák, terrorizálják?

– Nehéz általánosságban beszélni, mivel minden bántalmazó kapcsolatban van valami egyedi és csak rájuk jellemző sajátosság. Annyi azért kiemelhető, hogy a bántalmazó önmagát érzékeny embernek tartja, emberi kapcsolatai nagyon labilisak. A tipikus bántalmazó egy olyan világban nőtt fel, ahol mások feletti hatalom, szóbeli erőszak volt az uralkodó elv, nem kapva megerősítést és támogatást környezetétől. Felnőttkori tettei mögött a „jár nekem” gondolkodásmód húzódik meg. Meggyőződése, hogy a másik ember – a felesége, a gyereke, a beosztottja – tartozik neki valamivel: tisztelettel, engedelmességgel, hálával, lojalitással. Ő a világ közepe, és elvárja, megköveteli, hogy áldozatai számára is ő legyen a világ közepe.

A bántalmazó célja a hatalom: irányítani, kontrollálni akar másokat.

Erőszakos hatalmi törekvéseiben nem ingatja meg a lelkiismeret egészséges hangja – gyakran olyan sérült személyiség, akiben zavartan működik, vagy teljes mértékben hiányzik a lelkiismeret. Az áldozat, a bántalmazóhoz hasonlóan, olyan világban nőtt fel, ahol a másik feletti hatalom gyakorlása volt az uralkodó elv. Már gyerekkorában megtapasztalta, hogy érzéseit, igényeit és vágyait környezete sem elfogadni, sem megerősíteni nem tudja.  Ezért felnőttkorára alacsony önbizalommal, önértékeléssel viszonyul önmagához, ezáltal gyakran előfordul, hogy önmagát hibáztatja, okolja akár a fizikai, a verbális erőszakért.

– Egy kezdődő párkapcsolatban melyek lehetnek a figyelmeztető jelek?

Minden kapcsolatban intő jel lehet, ha hiányzik a kölcsönös tisztelet, ha lealacsonyító vagy éppen megbélyegző kijelentések fordulnak elő, ha a durva viselkedéseket helyesnek tartja valamelyik fél.

Óvatosságra ad okot, ha a partner nehezen kezeli a kudarcokat, extrém módon reagál a stresszre, alkoholhoz, kábítószerhez, erőszakos eszközökhöz folyamodik, ha féltékeny, és ezért a partnert hibáztatja, és elvárja, hogy az beszűkítse az életét, ha túlzott a kontroll (szabadidőt, öltözködést, étrendet, baráti kört, pénzköltést stb. is „szabályozni” akar a bántalmazó fél).

Intő jel lehet a korai elköteleződés is, ha már a második randevún megkéri a nő kezét, és közös életüket tervezgeti, az irreális elvárások támasztása, miszerint egy nő mindig legyen ápolt és szép, mindig legyen szexuálisan elérthető, az általa vezetett háztartás legyen mindig hiba nélküli. Ha megpróbálkozik az „elszigeteléssel”, azaz párja nem tarthat fent őszinte kapcsolatokat a családjával, barátaival vagy munkatársaival. Figyelmet érdemel az is, ha kettős mércét alkalmaz a partner, szerinte a nőknek egészen más megengedett, mint a férfiaknak. Nem meglepő módon a kettős mérce, elég következetesen, a férfiak – és saját – nagyobb szabadságát van hivatva igazolni.

– Miért nehéz kitörni egy bántalmazó kapcsolatból?

– A maradás valódi oka a társadalom által felkínált valós kiút hiánya, az anyagi függés, az elszigeteltség, az önbizalom elvesztése, a depresszió, a félelem, a gyerekek, a szerelem („Szeretem a férjemet, hiszen azért mentem hozzá. Amikor nem erőszakos, akkor nagyon jó ember.”), hűség, sajnálat, tagadás („Annyira azért nem rossz a helyzet, ez egy rendes család.”) és még sok más, a bántalmazás nyomán kialakult, illetve a női szereppel kapcsolatos beidegződésekben keresendő ok.

Egy ilyen kapcsolatban a bántalmazott fél fokozatosan elveszíti önbizalmát, önértékelését és önmagába vetett hitét.

Mindaddig, amíg az áldozat nem képes arra, hogy újra elhiggye, hogy ő értékes személy, amíg reális önértékelésre és egészséges realitásérzékre nem tesz szert, képtelen kilépni egy bántalmazó kapcsolatból.

– Mit kellene tennie egy nőnek az első erőszakos cselekedetkor?

– Tapasztalataink azt igazolják, hogy nagyon kevesen vannak, akik az első erőszakos cselekedet után segítséget kérnének.

A bántalmazás hosszú távú elviselésének kulturális alapjai mellett az a téves elképzelés is él az áldozatokban, hogy ez az erőszakos cselekedet egyszeri „jelenség” párkapcsolati életükben. Azonban a szakirodalom is alátámasztja azt a tényt, hogy az erőszak ciklikus lefolyású.

A feszültség felgyülemlésének idején a kapcsolatban egyre sűrűsödnek és súlyosbodnak a súrlódások, majd egy erőszakos kitörés csökkenti ezt. Ezután a bántalmazó nemegyszer megbánást mutat, bocsánatot kér, kedvesen és szeretetreméltóan viselkedik. Ebben a szakaszban az áldozat gyakran azt reméli, és hisz is benne, hogy partnere megváltozik, és nem lesz durva többé. Az erőszak ciklusai azonban újra és újra megismétlődnek. Sőt, idővel a körforgás általában felgyorsul: az erőszakos kitörések egyre gyakoribbá és egyre durvábbá válnak, sokszor katasztrofális következményekkel. A három fázis összefolyik, az évek során eltűnik a megbánó szakasz is. Én azt üzenem a nőknek, hogy kérjenek segítséget a szakhatóságoktól, ne szégyelljék problémájukat, merjenek szembenézni vele, mert a szakemberek segítségével túl tudnak lépni krízishelyzetükön.

Ki lehet törni az ördögi körből!

Zoltáni Katalint szociális felelősségvállalásért, a nők elleni erőszak megelőzéséért és az ő érdekképviseletük ügyében kifejtett tevékenységéért az Avantaje román női magazin Az év nője-díjjal jutalmazta. Az Eszter menedékhely vezetője kiterjedt munkát folytat a probléma tudatosításától kezdve egészen a területen dolgozó szakemberek képzéséig. A határozott fellépésű, szerény hölgy nem szeret magáról beszélni, de arról az ügyről, amit képvisel, szívesen mesélt lapunknak.

Zoltán Katalin

 

– Hogyan látja a hazai nők helyzetét ebből a szempontból?

– A családi bántalmazás elleni küzdelem társadalmi szinten nem prioritás, több olyan megye is van, ahol egyetlen intézményes menedék sem működik. A jelenségnek több oka is van. Egyrészt léteznek olyan szociális területek, ahol a szükség láthatóan és érezhetően ennél akutabb (pl. a roma integráció), másrészt a családon belüli bántalmazás témaköre kevésbé kerül előtérbe a mi patriarchális kultúránkban. A bántalmazott nők számára nehéz kijutni az ördögi körből, ami megnehezíti, hogy azonosítsák és aktiválják a belső erőforrásaikat.

– Melyek a családon belüli erőszak okai?

– A hagyományos családi, közösségi viszonyok felbomlása, az anyagi problémák, lakhatási nehézségek, munkanélküliség, kábítószer és/vagy alkoholfogyasztás, de betegségek, a társak érzelmi-, lelki eltávolodása, a szeretethiány, kommunikációs hiányosságok is ide vezethetnek. Nem feledkezhetünk meg az agresszióra való hajlamról sem. A gyakori feltételezésekkel ellentétben a családon belüli erőszak problémája minden társadalmi réteget érint, a felek képzettségi szintjétől függetlenül.

– Sokan csupán a fizikai bántalmazásra gondolnak a téma kapcsán…

– Családon belüli erőszaknak minősül minden olyan cselekedet, tett, ami a család más tagjainak életét, testi-lelki épségét, szabadságát és személyiségfejlődését károsítja.

A szakirodalom a testi, fizikai és a szexuális erőszakon túl még elkülönít néhány kategóriát. Például a szóbeli erőszak is bántalmazás.

Amikor az alapvető érzelmi igények és szükségletek megtagadása, elhanyagolása, barátoktól, családtól, kedvenc foglalatosságoktól való elszigetelés vagy eltiltás, féltékenység, telefon és egyéb kommunikációs csatornák lezárása, állandó ellenőrzése, a családtag zsebeinek, táskájának átkutatása áll fenn, akkor lelki erőszakról beszélünk. De létezik gazdasági erőszak is, amikor anyagi függőségben tartja a bántalmazó az élettársát, lebeszéli, tiltja, hogy dolgozni menjen, elveszi a fizetését, elszámoltatja, nehéz munkák végzésére kényszeríti. Mindezek jelentkezhetnek önállóan vagy akár egyszerre is.

– Kik segíthetnek a bántalmazott nőkön?

– Nemcsak a szervezetek és intézmények nyújthatnak támogatást, de a szomszédok és a barátok is. Fontos tudni, hogy az erőszak elfogadása és az áldozatszerep vállalása nem a bátorság jele! Tudni azt, hogy néhány ember körülöttünk a családon belüli erőszak áldozata, és továbbra is közömbösnek maradni, nem etikus vagy erkölcsös! És jó lenne, ha minden nő tudatosítaná magában, hogy nincs elfogadható indok a bántalmazó magatartásra, ne engedjen az elszigetelődés, titkolózás kísértésének! És ha baj van, kérjen szakszerű segítséget!

– Elmondhat egy pozitív példát?

– Egy hölgy, akit nevezzünk M-nek, az ügyvédnőnk tanácsára keresett fel az irodában. Szégyenlősnek, szerénynek és ijedtnek tűnt, de jól nézett ki. Kiderült, hogy 44 éves, 20 éve van férjnél, és van egy 18 éves lánya. Elpanaszolta, hogy – mint a férje fogalmaz – „nyomós okok miatt” bántalmazza őket. Az egyik ilyen ok az, hogy munkanélküli lett, és így vezeti le a mérgét, a másik meg az, hogy megtudta, M. el akar válni tőle.

A nőnek korábban már volt ilyen szándéka, de halogatta a döntést, reménykedett a csodában, abban, hogy férje meg tud változni.

Volt már korábbról látlelete is, amelyet fel kívánt használni az újraindított bírósági eljáráson. A történethez hozzátartozik, hogy a férfi alkoholproblémákkal is küszködött, és hogy ezt a szükségletét ki tudja elégíteni, gyakran lopott el a lakásukból különböző tárgyakat, amelyeket értékesíteni tudott. Tettlegességig általában olyankor fajultak a dolgok, amikor a lányuk nem volt otthon. Amikor a lánya is célkeresztbe került, az volt az utolsó csepp a pohárban. Akkor kereste fel ügyvédünket. A terápiás kezelés során kiderült, hogy a családban a fizikai bántalmazás mellett pszichikai is van, a sorozatos megbocsátás pedig a nő alacsony önbecsülésének és a férjétől való függésének eredménye, így alakult ki az ördögi kör, amiből nem tudott szabadulni. Két év konzultáció és terápia után M. megértette, hogy milyen veszélynek tette ki lányát és saját magát, visszanyerte testi-lelki egyensúlyát, kezébe vette sorsát, és sikeresen illeszkedett vissza a társadalomba.

Az életre szóló trauma

Az egészséges testi-lelki fejlődéshez a gyerekeknek egy következetes, stabil, kiszámítható környezetre van szükségük. Márpedig egy olyan családban, ahol jelen van az erőszak, éppen ezek hiányoznak. Az egyik legfájdalmasabb dolog, amit egy gyerek megélhet az, hogy a számára fontos személyek bántják egymást, őt pedig elhanyagolják, mert sajnos a bántalmazott/bántalmazó szülő nem tudja megfelelően ellátni szülői feladatát. Egy ilyen családban felnövő gyerek azt tanulja meg, hogy a világ   veszélyes, kiszámíthatatlan hely – fogalmaz Rudolf Anna aradi iskolapszichológus. Arról beszélgettünk, hogyan hat a gyerekre, ha jelen van a családban az erőszak.

– Milyen hatással lehet ez a személyiségfejlődésre?

– A személyiségfejlődés szempontjából az első életéveknek különösen fontos szerepük van. Az ebben a korban elszenvedett traumák súlyos kihatással vannak a gyerekek testi-lelki fejlődésére. A kisgyerek a környezetével való kölcsönhatásból tanulja meg, hogy mennyire értékes és szerethető, mennyire lehet bízni másokban, a világban.

Az állandó bizonytalanság következtében tehetetlennek, kiszolgáltatottnak érzi magát, ami feszültséget kelt, ez pedig félelemhez, szorongáshoz vezet. A bántalmazást megélt gyerekek énképe, önértékelése rendkívül negatív, ami kihat későbbi kapcsolataikra, társas viszonyaikra.

Gyakran magukat hibáztatják a történtekért, úgy gondolják, hogy mindez azért történik, mert ők rosszak, és persze mindenáron igyekeznek ezt az énképet meg is védeni, mintegy belekényszerülve a „rossz gyerek”- szerepbe.

– Mit tehet az iskola, mire figyeljen a pedagógus?

– Kissé leegyszerűsítve a dolgokat elmondhatjuk, hogy az a gyerek, aki jól érzi magát, az  jól viselkedik, aki pedig nem érzi jól magát, nem viselkedik jól. A gyerekek a viselkedésükkel mondják el, ha valami nincs rendben velük. Bármilyen változás a viselkedésben árulkodó lehet. Előfordul, hogy elszigetelődik, visszahúzódik, nehezen teremt kapcsolatokat más gyerekekkel. Gyakori a másik véglet is, amikor agresszív, durva másokkal, ezáltal csökkentve saját dühét, feszültségét. Az iskolás gyerekeknek nehezükre esik órán figyelni, tanulási nehézségek jelentkezhetnek. Ezek a magatartászavarok csupán tünetek, de pedagógusként fontos mögéje látni, mert minden „problémás” gyerek mögött áll egy család, s ez fontos szerepet játszik a tünetek kialakulásában és fenntartásában. Ha a bántalmazás gyanúja fennáll, mindenképpen szakember segítségét kell kérni.

– Továbbviszi a gyerek az agresszor/ áldozat szerepet?

– A legtöbb gyerek, aki olyan családban nőtt fel, ahol az erőszak a mindennapok része volt, még felnőttkorában is hordozza ezt a traumát. Valóban, sok esetben felnőttként követik szüleik erőszakos viselkedésmintáját, vagy éppen ők maguk válnak erőszakos cselekedetek áldozataivá. Igenis a családnak, a gyerekkorban szerzett tapasztalatoknak meghatározó szerepe van abban, hogy felnőttként mennyire vagyunk képesek boldogulni az életben, de ez nem törvényszerű. Fontos hangsúlyozni, hogy ezek a negatív családi minták „átírhatók”. Ez a hosszú „gyógyulási” folyamat viszont nem biztos, hogy önerőből lehetséges.

Rudolf Anna / Fotó: Csomós Roland

A bántalmazások nagy része soha nem derül ki

A családon belüli erőszak, bár nem beszélünk róla, létezik. Statisztikai adatokról nehéz beszélni, hisz az esetek számottevő hányada soha nem derül ki, a bezárt ajtók mögött zajlik le, és ott is marad, talán örökre. Történik ez olyan körülmények között, hogy van nekünk vadonatúj büntetőtörvénykönyvünk, meg büntető perrendtartási törvénykönyvünk és számos más, erőszakos bűncselekményeket büntető jogszabályunk – mondja Marosi György ügyvéd.

– Mit mond a törvény a családon belüli erőszakról?

– Kifejezetten családon belül elkövetett erőszakos esetek büntetésére létezik egy külön jogszabály, a 2003/217-es törvény. E szerint „családon belüli erőszaknak minősül az önvédelmi vagy védelmi cselekedetek kivételével minden olyan, egy családtag által, ugyanazon család egy másik tagja ellen elkövetett szándékos cselekedet vagy mulasztás, mely tettlegességben vagy verbálisan nyilvánul meg, és amely kárt, ill. fizikai, pszichikai, szexuális, érzelmi vagy lelki fájdalmat okoz vagy okozhat, beleértve ezen cselekedetek elkövetésével való fenyegetést is, a kényszerítés vagy az önkényes szabadságvesztés.” Függetlenül a fent említett törvénytől, a családtagok ellen elkövetett különböző bűncselekmények büntetési tételei és egyéb büntetőjogi vonatkozások szempontjából a büntetőtörvénykönyv előírásai alkalmazandóak. A törvény a családon belüli erőszak 7 fajtáját különbözteti meg: verbális erőszak, érzelmi erőszak, testi erőszak, szexuális erőszak, gazdasági elnyomás, társadalmi elnyomás és spirituális erőszak.

Marosi György / Fotó: Csedő Attila

– Mit tehet az erőszak áldozata?

– Mivel bűncselekményekről beszélünk, a családon belüli erőszak áldozatai, más bűncselekmények áldozataihoz hasonlóan, feljelentést tehetnek a rendőrségen, vagy a 112-es segélyhívó szám igénybevételével. Ezenkívül kérhetnek az illetékes bíróságtól távoltartási végzést, az agresszor ideiglenes kilakoltatását, kapcsolattartási tiltást. A válást is megemlíthetjük mint a családi erőszak elleni jogi lépést; az erőszak természetesen felhozható válóokként is.

– Mennyire és mire jó a törvény?

– Sok bába közt elvész a gyermek – szokták mondani. A jogszabályok számának növekedése nem jelent feltétlenül megnövekedett hatékonyságot, hiába van ez a terület „agyonszabályozva”, attól még nem csökken a családon belüli erőszak. Első olvasatra úgy tűnik, hogy a fent elemzett törvény előírásai megfelelő jogi védelmet nyújtanak a családon belüli erőszak áldozatainak. Pedig nem így van. Ha alaposabban megvizsgáljuk, rájövünk arra, hogy hellyel-közzel, kirakattörvényről beszélünk. Sajnos. Ezek a fehér papírlapokra vetett betűk ugyanis nem képesek elrettenteni azokat, akik újból és újból tönkreteszik családtagjaik jelenét és jövőjét. Nem, mert a bántalmazások nagy része soha nem derül ki. Rengeteg áldozat éli le úgy az életét, hogy fájdalmát soha, senkivel nem osztja meg; félelemből, szégyenből, tanácstalanságból.

– Hogyan lehet bizonyítani az erőszakot?

– Az elméleti szabályozástól a bizonyított esetekig hosszú és göröngyös út vezet, és sok áldozat, aki- legyőzve félelmét- feljelenti az agresszort, menet közben torpan meg, miután rájön arra, hogy az esetet nem tudja bizonyítékokkal alátámasztani. A bizonyítási eljárás kétféle akadályba ütközhet. Az egyik – nevezhetjük objektív akadálynak – az olyan eset, amikor nem létezik semmilyen bizonyíték: a támadó nem hagyott áldozatán orvosilag igazolható nyomot, nincs egyetlen szem- vagy fültanú ,s a támadót nem furdalja annyira a lelkiismerete, hogy önként adja fel magát, vagy esetleg töredelmesen bevallja tetteit. A másik – nevezzük szubjektív akadálynak – az olyan eset, amikor megszólal a társadalmi közöny: habár van szemtanú,  nem vállalja a tanúskodást, „én a más dolgába nem szólok bele” jeligére. Túl azon, hogy vétkesek közt cinkos, aki néma, illetve azon, hogy törvényes kötelezettség tanúvallomást tenni, a közömbös ember pont némaságával „szól” bele az illető család életébe. Arról nem is beszélve, hogy belőle is lehet áldozat...

Kézdivásárhely: Sürgősségi Központ a Családon Belüli Erőszak Áldozatai számára

A központ a kézdivásárhelyi Szentkereszty Stephanie Egyesület, a Kovászna Megyei Szociális Ellátási és Gyermekjogvédelmi Vezérigazgatóság, a Nemzeti Családvédelmi Ügynökség, a Bécsi Innitiative Hoffnung Egyesület és a Bécsi Vöröskereszt együttműködésével jött létre 2008-ban, elsők között az országban. 60-tól 180 napig biztonságos környezetet, egészségügyi ellátást, ápolást biztosít, lehetőséget nyújt a bántalmazott személyeknek, pszichológiai, mentálhigiénés, jogi és szociális tanácsadást és szakmai orientációt is kínálnak. Már 317 személynek nyújtottak segítséget. A központ helye titkos, hogy az agresszorral szemben védeni tudják a klienseiket és a velük dolgozó szakembereket. 

Brassó: menedék és támogató program

Brassó megyében összesen három menhely található. Egyik közülük az Eszter krίzismenhely, amely a Reménység Háza Református Központhoz tartozik. 12 nő számára teszi lehetővé, hogy felbecsüljék forrásaikat és lehetőségeiket, hogy új és biztonságos életet teremthessenek családjaik számára, miközben elkezdik újjáépíteni összetört énképüket. Felépítését a Diakonisches Werk Germany támogatásával sikerült létrehozni, fenntartása a HEKS – Swiss Interchurch Aid és Soroptimist támogatásával valósul meg. Itt rövid idejű tartózkodásra – maximum két-három hétre van lehetőségük a védelmet kereső nőknek és gyermekeiknek. A szolgáltatások közé tartozik a szociális, lelki és jogi tanácsadás, terápiás programok, szükség esetén egészségügyi ellátás, munkaügyi és képzési segίtség, csoportfoglalkozások és támogatás a menhely elhagyása után is. Ezek ingyenesek, főképp azoknak, akiknek kevés a jövedelmük, vagy egyáltalán nem rendelkeznek anyagi forrásokkal. Hasonló támogatói háttérrel több mint 10 éve egy program is fut a családon belüli erőszak megelőzésére és leküzdésére, rendszeres szociális, orvosi, pszichológiai támogatást nyújtanak az áldozatok számára. 

A cikk nyomtatott változata a Nőileg magazin 2015. júniusi lapszámában jelent meg.

Közreműködött: Ambrus Melinda, Ménessy Kinga Kitty, Takáts D. Ágnes

Kiemelt képünk illusztráció

korábban írtuk