Ferenc, a zöld pápa

Bár Ferenc pápa azt mondja, hogy a szegények iránti törődés jeleként választotta a Ferenc nevet, sokan már a beiktatásakor előrevetítették, hogy ő lesz az a római katolikus egyházfő, aki nagyobb figyelmet szentel a környezetvédelmi kérdéseknek. Hiszen Assisi Szent Ferenc nemcsak a szegények szentje, hanem a természet és az ökológia védőszentje is. Igazuk lett, Ferenc pápa az első egyházfő, aki külön enciklikát is szentelt a témának.

Az óceánok műanyagszennyezése elleni közös fellépésre szólította fel nemrég az embereket Ferenc pápa, aki amúgy az elmúlt években számtalanszor emelte fel szavát az ember által előidézett globális felmelegedés megállításáért, Földünk védelméért. „Nem engedhetjük meg, hogy tengereinket és óceánjainkat úszó műanyagok végtelen mezői szennyezzék be.

Mindannyiunknak felelősséggel kell tartoznia a másik iránt és bolygónk jövője iránt” – hangsúlyozta a szentatya. Leszögezte ugyanakkor, hogy sajnálatos módon túlságosan sok erőfeszítés végződött sikertelenül a hatékony szabályozás és ellenőrzés hiányában, különösen, ami a nemzeti hatóságok igazgatásán kívül eső tengeri területek védelmét illeti. Aggodalmai pedig egyáltalán nem hiábavalóak, hiszen az ENSZ adatai szerint évente mintegy nyolcmillió tonna műanyag kerül az óceánok, tengerek vizébe, elpusztítva a tengeri életet, behatolva az emberi táplálékláncba.

A pápa arról is beszélt, hogy „a biztonságos ivóvízhez való hozzáférés alapvető és általános emberi jog”, és helytelenítette, hogy sokan nehezen vagy egyáltalán nem férnek hozzá tiszta ivóvízhez. Az ENSZ szerint több mint 2,1 milliárd ember nem fér hozzá fogyasztható vízhez, közülük is a gyerekek vannak a legkiszolgáltatottabb helyzetben.

Nem elég a „zöld” hozzáállás

A nyáron egy időben két környezetvédelmi találkozót is szerveztek a Vatikánban. Modern rabszolgaság és a klímaváltozás: a nagyvárosok kötelezettségvállalása címmel nagyvárosok polgármesterei, kormányzók és ENSZ-képviselők osztották meg tapasztalataikat egymással a bevált gyakorlatról a klímaváltozás és a modern rabszolgaság elleni küzdelem terén. Jólét, népek és a bolygó: a fenntartható fejlődés megvalósítása a nagyvárosokban címmel pedig a résztvevők szimpóziumon folytattak véleménycserét.

Mi fán terem a humánökológia?

A szentatya a Magyar Kurír által idézett felszólalásában először a környezetvédelem fogalmát határozta meg, ami meglátása szerint nem merül ki az úgynevezett „zöld” hozzáállásban, hanem annyit jelent, hogy meg kell valósítani a humánökológiát. Rámutatott: az ember nem választható külön a környezettől, az ökológia átfogó, teljes fogalom. „A Laudato si’ kezdetű enciklika is ezt hangsúlyozza, a kapcsolat kölcsönös az ember és a teremtett világ között. A környezetvédelem társadalmi viselkedés, szocializál bennünket. Amikor a teremtett világról nem gondoskodunk, mértéktelenül növekednek a városok – emelte ki Ferenc pápa a nagyvárosok polgármestereinek mondott beszédében. – Ez világjelenség. Ezzel párhuzamosan a szegénység, a nyomor is növekszik bennük. Miért vándorol a lakosság a nyomornegyedekbe? Mert a vidék nem ad számukra lehetőséget a megélhetésre.”

Ferenc pápa a környezetvédelem elhanyagolásának következményeiről beszélve megemlített különböző betegségeket, szólt a levegő és a víz szennyezéséről, a nagy területeket érintő elsivatagosodásról, az erdőirtásról, kiemelve az Amazonast és Kongót, mint a világ nagy tüdejét.

 

A pápa felszólalásában az olasz Romano Guardini teológus és filozófus gondolataira is utalt, aki a kulturálatlanság (incultura) két formáját fogalmazta meg. Az egyik a kulturálatlanság, amelyet Isten hagyott ránk, hogy azt kultúrává alakítsuk át. Ránk bízta a feladatot, hogy gondozzuk, hagyjuk növekedni a földet, és uralkodjunk rajta. A másik kulturálatlanság az, amikor az ember nem tiszteli a földdel való kapcsolatát, és nem gondozza azt. Ennek a drámája, hogy az ember a kulturálatlanság és nem a kultúra megteremtőjévé válik, mert nem védelmezi a környezetet.

Végül Ferenc pápa azt tanácsolta a nagyvárosok polgármestereinek, hogy a komoly és alapos munkát a perifériától kezdjék, és onnan haladjanak a központ felé. Majd azt kérte az Úrtól, adja meg a kegyelmet, hogy „tudatára ébredjünk ennek a pusztításnak, amelyet mi okozunk azzal, hogy nem gondoskodunk a humánökológiáról, és nem rendelkezünk környezettudatossággal”. „Pedig a környezettudatosságot az idők kezdetén kaptuk, hogy az első kulturálatlanságot kultúrává alakítsuk át, és ennél megálljunk, nem pedig azért, hogy ezt a kultúrát kulturálatlansággá formáljuk át” – fogalmazott a szentatya.

„Lépjünk ki az önpusztítás spiráljából”

Nem ritka tehát, hogy a pápa kiáll a környezetvédelem mellett, és ez igazából nem is okozott meglepetést, hiszen már beiktatási szentmiséjén arról beszélt, hogy „az ember a teremtés őre”, „Istennek a természetben feljegyzett tervének őrzője”. Aztán 2015-ben előrukkolt a Laudatio si’ (Áldott légy) enciklikájával, amely A közös otthon gondozása címet kapta, és amelyben kiemelt szerep jut a környezetvédelemnek. A pápa az idézett műben a természet értékének megbecsülésével foglalkozik, és sajátos jelentősége abban áll, hogy ráirányítja a hívők figyelmét a környezet elemeivel való bánásmódra, amiben még mindig a pénz játssza a főszerepet. Az enciklika emberiségnek adott egyik fontos üzenete, hogy lépjünk ki az önpusztítás spiráljából.

Marcelo Sánchez Sorondo püspök, a Pápai Tudományos és Társadalomtudományi Akadémiák elnöke a mű kiadásakor kiemelte: a pápa szándéka szerint az enciklika elsősorban szociális témákról és a társadalmi igazságosság kérdéseiről szól, amelyek között jelentős szerep jut a környezetvédelemnek.

Ferenc pápa azért ír a környezetről, mert az is része Isten teremtésének, ezzel Assisi Szent Ferenc lelkületét idézi, aki a természetben a megváltás szépségét látja.

Különben a címként szolgáló Laudato si’ kezdőszavak is Assisi Szent Ferencre utalnak, egészen pontosan 1225-ben költött Naphimnuszára, ami a Teremtőt dicsőítő himnusz, és ebben nyolc alkalommal található meg az „áldott légy” kifejezés mint megszólító köszönet a teremtés ajándékaiért. A Naphimnusz kivételes alázattal, szeretettel fordul a természeti elemek felé. Az egyházfő körlevele a világ sokakat érintő ökológiai kérdéseit az egyházi tanítás kiemelt helyére emelte.

A mi felelősségünk

Az enciklika első fejezete összefoglalja a mai kor tudományos problémáit: a víznek, a biodiverzitásnak, a klímaváltozásnak és az ökológiai adósságnak a pápa szerint mindenki személyes problémájává kell válnia. A második fejezet bibliai szövegrészekből vezeti le a teremtésvédelem felelősségét, a harmadikban bemutatja, hogy a problémák oka az, hogy a világot vezető technokrata uralom értelmében az ember mindent le akar igázni, és ezt meg kell változtatni. A negyedik fejezet a nemzedékek közötti és a nemzedékeken belüli újfajta szolidaritás fontosságára hívja fel a figyelmet, az ötödik megadja a választ a felvetett kérdésekre – a pápa szerint ki kell lépni az önpusztítás spiráljából, és felelősséggel teli emberré kell válni, aki a záró fejezetben az ökológiai spiritualitásra épülő művelés és nevelés szükségességét emeli ki.

Kiemelt kép: Shutterstock /praszkiewicz

A cikk nyomtatott változata a Nőileg magazin 2018. novemberi lapszámában jelent meg.