Az ember természetes szükséglete, hogy valakivel megossza az életét, örömét, bánatát, fejlődését, hanyatlását. És igen, gyereke(i) nevelését is. Egy egyedülálló anya párkeresésének első lépésekor rögtön akadályba ütközik: a laza, könnyed találkozgatásokra a lehetőség szűkös. A kötetlenség illúziója, ami sok esetben jellemzi a párkapcsolatok kezdetét itt kicsit másképp alakul. Egyből ott lebeg a kérdés a levegőben: a közös moziba járás mellett (esetleg helyett) akarsz-e velem gyereket nevelni? A stabilitás imperatívusza, hogy tudatosan vagy tudattalanul mindenki érti, hogy itt van valaki(k), akinek nagyon fontos a kiszámíthatóság.
Több egyedülálló anya: Annamari, Krisztina és Zillmann Zsuzsa segített jobban belelátni a párkereső anyák lehetőségeibe.
„Párkeresés gyerekkel – ez aztán a kihívás, főleg azoknak a nőtársaknak, akik férfit se akarnak látni. Szerencsére legtöbben, társ-hiányba esünk, és a kialvatlan 1000 gyereknevelési nap után elkezdjük keresni a »magánéletünket«”. (Annamari)
Az ismerkedés buktatói
Amikor már ott tartunk, hogy belevágnánk a párkeresésbe, adódhat néhány akadály. Először is a saját csalódottságunk. És az idillek, melyeket kergetünk. Valamint azok az idillek, melyeket a párkereső férfiak is kergetnek. No meg adódik a kérdés: hol és mikor ismerkedjünk?
Krisztinának szüksége volt egy kis időre, míg bele mert vágni az ismerkedésbe. „Ősszel ment el tőlünk a gyerekeim apja. A következő nyárig tartott, míg feliratkoztam egy online társkeresőre. Élőben ismerkedni szóba se jött. Két kisgyerek mellett néha már délután háromkor azt néztem, hogy mennyit kell még kibírni estig. A túlélésre hajtottam. Este viszont hallani kezdtem a gondolataimat: Vajon lesz még valaha valaki?
Egy nagynéném harsány leintése visszhangzott a fülembe, áh, két kisgyerek mellett biztos nem fogsz találni senkit.
Kérdés volt, hogy a társkereső oldalra milyen fotót tegyek fel. Aztán kis gondolkodás után feltettem több közös gyerekest, és egyet, amelyiken én voltam egyedül. Jöttek a like-ok, jöttek. De a legtöbben értetlenkedve kérdezték, hogy az enyémek-e a fotókon a gyerekek. Aztán olyan is került, aki lelkesedett.”
„HOL? – merre keressem? – gyerekkel a parkban, vásárlás közben a kosárból kikandikáló gyerekkel, vagy társkereső oldalakon? ” (Annamari)
Ez vagyok, vállalom
Krisztina rendszeresítette az online próbálkozásait. „Az esti csendes félóra, teával a konyhában lassanként a napi kitekintésemmé alakult. Kezembe vettem a telefont. A neten szóba álltam többek közt egy özvegy tűzoltóval, a helyi, világot járó milliomossal, és azon a nyáron épp az Erdélybe látogató Morcheeba zenekar hangtechnikusával. Jó élmény volt, de csak egy év múlva, a következő nyáron szántam rá magam, hogy élőben találkozzam valakivel.
Dupla babakocsit tolva mentem az első randimra. Délutáni alvásidőre időzítettem a találkozót, és szerencsére épp elaludtak mindketten, mire a randim megérkezett.
Hálás vagyok neki most is. Már az első pár percben hangot adott annak, hogy mennyire el van ragadtatva tőlünk, és annak, hogy szerinte a gyerekek apja valamilyen mentális problémával kellett rendelkezzen, hogy elment. Legnagyobb meglepetésemre nem bírt eleget áradozni arról, hogy mekkora értékek a gyerekek, hogy a gyerek mindig, minden körülmények között kincs. Még egy-egy szakaszon a babakocsi tolását is átvette. Aztán visszavettem. Kisváros. Ismerhetnek az emberek.”
Nyílt lapokkal, bátran érdemes a párkeresésbe belevágni – tanácsolja Pásztor Boglárka pszichológus.
Pásztor Boglárka
– Első pillanattól vállaljuk fel azt, hogy számunkra a gyerekünk elsődleges szempont. Új társunk és gyerekünk találkozásának akkor kell megtörténnie, amikor mindkét fél felkészült rá. Ha úgy érezzük, egy ideig inkább egyedülálló anyaként élnénk hétköznapjainkat, azzal sincsen semmi gond. Az a fontos, hogy bátran merjünk önmagunknak megfelelni.
„Most már nem kifejezetten nekem kell jó legyen a választott társam, hanem lehetőleg a gyermekemmel is emberi viszonyban kellene álljon.” (Zsuzsa)
Az idill elengedése
Milyen az ideális nő/férfi? Milyen az ideális család? Vita Emese szociológus szerint az idillképeinket nagyban meghatározza az, hogy milyenek a társadalmi elvárások, a környezet mit tart fontosnak, hiszen mind meg akarunk felelni annak a közegnek, amelyben élünk. Erdélyben a közvélemény által leginkább támogatott párkapcsolati forma a házasság, illetve gyereknevelés szempontjából a legideálisabbnak tartott közeg a házasságon alapuló család. Bár a kép árnyalódik, ha nagyvárosi, illetve rurális közegben vizsgáljuk, a hagyományos nemi szerep felfogásokkal összhangban a férfi számára az ideális jelölt erényes, tiszta, nem megesett.
Vita Emese
Ugyanakkor sokféle élethelyzet vezethet az egyedülálló anyaságig, és ezek közül némelyikkel a társadalom elfogadóbb, adott esetben együttérzőbb (például özvegyülés során létrejövő egyszülős család), míg más típusú eseteket kevésbé tart elfogadhatónak (házasságon kívüli gyermekvállalás).
Az elfogadás vagy a támogatás mértéke annak a függvénye, hogy milyenek az együttélés normái egy közösségben, és ez közösségenként változhat.
Beszélgetőtársaink közös tapasztalata, hogy aki számára nem akadály a gyerek, az már előzőleg átment valamilyen érzékenyítő, az idilli családképet relativizáló folyamaton. Például őt magát is egyedül nevelte az édesanyja, vagy a családban valaki magára maradt egy/több gyerekkel. Talán azok a férfiak tudják jobban kezelni a gyermek-kérdést, akik maguk is szülők, vagy már nagybácsik, mondja Zillmann Zsuzsa. „Ők talán képesek arra, hogy a teljes képet lássák, szülői minőségedben is megerősítsenek.”
Elfogadom, ami van
Tulajdonképpen, aki ilyen helyzetbe kerül, meglepődhet azon, mennyi embernek nem idilli a családi élete. Bármilyen tetszőleges társaságban lesznek olyanok, akiknek a szülei, vagy ők maguk elváltak, esetleg egyéb módon nem hasonlít az ideálisra a családjuk. Ezzel együtt a fejünkben is sziklaszilárd a kép, a mosóporreklámban mosolygó anyuka, apuka, udvaron játszó gyerekek, akiknek egyéb bajuk sincs a makacs foltoknál. Ezer forrás üvölti felénk a sémát, a modellt, amelyet délibábként vagyunk hajlamosak követni. Viszont,
ha már az összetört álmait sepregeti az ember, akkor jön rá, mennyire nincs a helyzetével egyedül. Talán a legnagyobb lecke megtanulni elfogadni azt, ami van.
Nem hasonlítgatni a mosóporreklámhoz semmit. Megtanulni örülni a gyerekeinknek. Jobban, mint amennyire sajnáljuk magunkat, illetve a sémát, a hiába kergetett idillt. Megtanulni, hogy senki sem tökéletes. És azt, hogy nem egy férfi fog bennünket egy ilyen helyzetből kirántani.
Zillmann Zsuzsa
Éretté tesz a helyzet
A válás különösen, de a korábbi kapcsolatok lenyomatai is azt sugallták, hogy valami irtó nagy felismerést kell tennem magamban ahhoz, hogy ezeket a hibamintákat ne ismételgessem, magyarázza Zsuzsa. Krisztina szerint is éretté, bölcsebbé tesz, ha egyedül maradsz a gyerekekkel, mert olyan dolgokat kell elsajátítani, megoldani, amit eddig más végzett el.
„Jómagam vezetni is akkor tanultam meg, mikor egyedül maradtam egy autóban, és el kellett vezessem valahova. Amíg mellettem ült valaki, addig valahogy tőle vártam, hogy gondolkozzon helyettem, döntsön, merre menjünk.
Lefulladt? Sokszor. Parkolás? Húszból. Rámdudálás? Anyáztak is. Baleset? Az is volt már.” Anyaként gyerekkel a társadalom azt veszi alapul, hogy érzékeny helyzetben vagy, és így biztosan ott lesz valaki, aki segít neked. Olykor mégis van, mégis úgy alakul, hogy senki nincs, akire számíthatsz. Ha magadra maradsz, biztonsági háló nélkül megy a játék, és akkor jössz rá, hogy mi az, amiben számíthatsz magadra, és mi az, amiben nem.
Hinni, hogy jó irányba változnak a dolgaink
Barabás Irma párkapcsolati szakember szerint párkereső anyaként a legfontosabb feladat önmagunk felépítése. Egy ilyen helyzetben gyakran előfordul, hogy az önképünk torzul. Hogyan segítsünk ezen? A szakember egyszerű, tudat alatt ható technikákat szokott a klienseinek javasolni. Például azt, hogy – bármilyen furán hangzik – mondogassák rendszeresen
„értékes vagyok, elég vagyok, megérdemlem a legjobbat”.
Akár írják is le, és tegyék olyan helyre, ahol szembeötlő. Az önbizalom fontos tényező, és ennek rendbehozása nem az új társ feladata. A másik tényező a hit, mondja Irma. Elementáris fontosságú, hogy a párkereső anya higgyen benne, hogy neki ennél még sokkal szebbet tud tartogatni az élet, hogy ez a folyamat a fejlődésének az útja.
Krízishelyzetben megnő a lehetőségünk a fejlődésre. Elmehetünk egy pszichológushoz, beiratkozhatunk önsegítő csoportba, beszégethetünk olyan ismerősökkel, akikkel hasonló dolgok miatt tudunk egymáshoz kapcsolódni. Ha nem is egyik napról a másikra, de Irma szerint 5–6 hónap alatt jelentős személyiségfejlődésen mehetünk át, ami nagyban hozzájárulhat ahhoz, hogy megtaláljuk a megfelelő társat.
Barabás Irma
Egyesek szerint minden élményünk a földi életben azért van, hogy valamilyen irányba fejlesszen minket. És valakivel utazni ugyanabba az irányba sokkal kellemesebb. Lehet, hogy neki pont az lesz a fejlődés útja, hogy találkozott veled.
Több a nő... A válások számának növekedésével, az élettársi kapcsolatok és a házasságon kívüli gyerekvállalás szélesebb körben való elfogadottságával egyre több egyedülálló szülő él körülöttünk, akiknek az életük bizonyos szakaszában ideiglenesen vagy akár tartósan nincs párjuk, magyarázta Vita Emese szociológus. Hivatalos adatok szerint a romániai egyszülős háztartások aránya az EU átlag kevesebb mint fele (EU 15%, Románia 7% - Eurostat, 2018). Európában szinte minden második, Romániában szinte minden harmadik házasság válással végződik. Megközelítőleg a gyerekek harmada házasságon kívül születik. Egy 2018-ban végzett kérdőíves felmérés alapján az erdélyi 18–49 éveseknek körülbelül 10%-a egyedülálló szülő. Köztük az egyedülálló gyermekes nők aránya (13,6%) csaknem kétszer akkora, mint a gyermekkel rendelkező, egyedülálló férfiaké (7,2%).
Kiemelt képünk illusztráció: Shutterstock
