Olvasóink így látják a kérdést:
Szidónia Kolozsvárról
Az én lányom talán még kicsi, hároméves múlt, nem is gondoltam ilyesmire. Most akkora, hogy csak figyeljük, hogyan alakul, tanul folyamatosan, mit szeret, mivel köti le leginkább magát. Még mindig meg tud lepni minden nap. Mint a legtöbb lány, illeg-billeg a tükör előtt, és szeret igazi „csajos” ruhákban járni, még itthon is követelőzik, hogy „szoknya, szoknya kell, vagy ruhácska”. Szerintem, ha nagyobb lesz, és nagyon szeretné, akkor el tudom képzelni, hogy engedném akár szépségversenyre is.
Ha jobban belegondolunk: mit árthat? Én biztos nem hajtanám – mint ahogy a filmekben mutatják – versenyről versenyre,
hogy ebből éljen meg a család (nevet). Vagy ezért éljen… Azért az apjának is lenne beleszólása, lehet, ő még könnyebben belemenne. Nagyon elfogult a leányával, de hát ki az, akinek nem a saját gyermeke a legszebb?! Olyat is hallottam, hogy babaszépségverseny, erről már lemaradtunk…
Emese Sepsiszentgyörgyről
Szépségverseny?! Jajj, nem! Eszembe sem jutna. Emlékszem az elsőre, amit a szülővárosomban tartottak felnőtteknek, jobban mondva inkább tizenhat pluszos fiatal lányok vettek részt. Volt, aki kötött ruhában „lépett fel”. Kiskamaszok voltunk, mi csak néztük, ahogy az ismerőseink ott bénáznak az anyjuk magassarkú cipőjében, felismerhetetlenre kipingálva. Hetekig röhögtünk az egészen. És ment az Álmodj, királylány Homonyiktól. Na, nem ezért, de
biztos nem engedném a lányomat, remélem, nem hallja, miről beszélünk, még a fejébe veszi. Kamaszodik, tizenegy éves múlt, és folyton pengeélen táncolunk a ruházkodást és hasonlókat illetően.
Én nem voltam az a tollászkodós típus, inkább sportos alkat vagyok a mai napig, az öltözködésem is inkább sportos, ő meg, ha nem is az ellentétem, de csak hogy bosszantson, azért is egyre merészebb dolgokkal próbálkozik. Azért nem szeretném, ha ilyesmivel foglalkozna, mert szerintem a látszat ellenére egy gyermekszépségverseny mindenről, csak épp a gyermekekről nem szól.
Kimelt képünk illusztráció: Shutterstock
