Hogyan lehet egyeztetni a klasszikus formavilágot a kortárs alkotásokkal, hogyan lehet elegáns, mégis melegséget árasztó, kényelmes otthont varázsolni, és mindezt egy tömbházlakásban? Hogy megtudjuk, Szabó Soós Kláráékhoz, a Hargita Megyei Családorvosok Szövetségének elnökéhez, csíkszeredai önkormányzati képviselőhöz kopogtattunk, azaz csengettünk fel.
A nyolcadik emeletre liftezünk fel az egyik, Csíkszereda központjában levő tömbházban. A folyosóról belépve a lakásba egy teljesen más világba kerülünk. Tömör fából készült, kárpitozott fotelek, az előszobában a falakon végig festmények, nem győzünk nézelődni.
Ahol az élet zajlik
Tágas, világos konyhába invitálnak be a háziak, cserepes virágok az ablakban, friss, vágott virág a vázában, a vitrines szekrényben tárolt ebédlőkészletek, a dísztányérok gyűjteménye a falon, a rézből készült dísztárgyak, a felül porcelán kávéfőző, a kiskanál cikornyás, virágmintás szára, a csipketerítő az asztalon szép összhangot alkot. Látszik, minden aprólékosan ki volt találva.
„Ez a rész terasz volt. Az a szerencsénk, hogy L-alakban volt, és bővíteni tudtuk a konyhát. Egy falat arrébb vittünk másfél méterrel, 3,6 négyzetmétert nyertünk” – mondja Klára férje, miközben kávét, teát főz nekünk. Ezalatt a háziasszony a nemrégiben sütött almatortát szeleteli fel.
„Minimális az átalakítás, alapjában megvan a belső beosztás, amit az építész annak idején átadott. Nem is lehet itt látványos tereket kialakítani, hisz az építménynek a struktúráját nem lehet és szabad megbontani. Változtatást csak a konyhában eszközöltünk, erre volt engedélyünk. Most egyben ebédlő is, itt kellemesen el tudunk fogyasztani egy ebédet, egy vacsorát, jó itt a barátokkal egy pohár jó bor mellett beszélgetni. Igazából itt zajlik az élet” – magyarázta Klára.
A konyhából az erkélyre nyíló ajtón ólomüveg van, amelyet egy csíkszeredai iparművész, Egyed János készített. „Ez az ablak a kedvencem. Mivel itt erkély van tovább, és a ruhákat itt lehet teregetni, kellett valami, ami takarja, de fényt is adjon, és díszítő elem is legyen. Akkor találtam ki, hogy legyen ez. Hosszas keresés után rátaláltunk erre az iparművészre, aki meg is értette, hogy mit akarunk, és nagyon szépen tudta kivitelezni.”
Gyermekkori élmények keresése
Szabó Soós Klára nagyszülei Tövisen laktak, a szülők pedig Marosvásárhelyen. 1969-ben, a megyésítéskor helyezték Csíkszeredába az édesanyját, és azóta itt élnek. Vásárhelyen kertes házban nőtt fel. Eleinte nem szerették a tömbházat, de igyekeztek úgy berendezni, hogy jól érezzék magukat benne.
„A berendezés kialakításakor a hangulat volt a fő szempont – mutatott rá Klára. – Egy hangulat, amit a gyerekkoromból hoztam, és annak a hangulatnak, gyermekkori szép élményeknek a keresése, amiben felnőttem, és amiben, hála a Jóistennek, részem volt nagyszülőknél, szülőknél. Ezt a hangulatot akartam – mondhatni ösztönösen – továbbvinni, hisz nyilván, ha valaki valahol jól érezte magát, oda visszavágyik, azt magával akarja vinni, hogy jelen legyen minden pillanatban, a hétköznapjaiban az az élmény, amely, gondolom, mindannyiunk életében meghatározó. Ilyen apró, jó élményekből, hangulatokból lehet építkezni. Testileg, lelkileg kincseket lehet gyűjteni. Ezek az apró dolgok tudják igazán széppé és boldoggá tenni az embert – az én értelmezésem szerint.”
A különböző tárgyak, kiegészítők nagy részét a kibédi nagynénjétől kapta ajándékba. A rokonság, látva, hogy a Szabó Soós család megőrzi és értékeli, szívesen adták oda a régi tárgyakat, mert tudták, hogy itt jó helyen lesznek. Egy másik nagynénjétől például Klára az üknagyanyja viseletes ruháit kapta meg ajándékba, amelyeket a mai napig féltve őriz. Egy része a tárgyaknak tehát örökölt, másik részét pedig ők maguk vásárolták, ha rábukkantak olyan dolgokra, amelyekről úgy vélték, találnának a lakás stílusához, gazdagítanák azt. Klára a lányával szívesen jár régiségboltokba és piacokra. Szereti a szép viseleteket is, és nemcsak megőrzésre vásárolja, hanem alkalomadtán fel is veszi.
„Nagyon közel áll a szívemhez és nagyon meg van kímélve a nagyanyámtól való virágmintás ebédlőkészlet. Van egy ezüst púderesszelencém, amely az édesanyámé volt. És a nagyszobában levő maci, ami szintén az édesanyámé volt, most körülbelül 92 éves. Azzal mi is játszottunk, a gyermekeink is, és az unokák is játszanak vele most” – sorolta a kedvenc, különleges darabokat.
„Jó érzés hazajönni”
„Szeretjük az otthonunkat, szeretünk itthon lenni, szeretünk barátokat fogadni. Olyan jó az is, amikor a gyerekek jönnek haza, amikor zajosabb az élet. Jó érzés hazajönni. A legtöbbet itt vagyunk a konyhában, mert itt ülünk le ebédelni, vacsorázni” – magyarázta Klára.
A három szobát most ketten lakják, a gyerekek kirepültek. Mint mondták, a lakásnak minden zugát szeretik. Az egykori lányszobában fésülködőasztal található nagy tükörrel. A nagyszobában sötétbarna szekrénysor húzódik végig a fal mellett. „Ezt a szekrénysort vettük, tárolás szempontjából fontos, hogy el lehet sok mindent raktározni benne. Amikor annak idején vásároltuk, akkor ez volt a leg-leg, mert exportra készítették, de valami hibát találtak benne, így itt maradt az országban, és meg tudtuk venni” – mesélte Klára férje. Hozzátette, vannak bútordarabok, amiket a nagyszülőktől örököltek, és a könyvek nagy része is örökség. Igaz, ők is szépen gyarapították az otthoni könyvtárat, mint mondták, most már nem nagyon férnek a könyvektől.
A művészet örömet szerez
Az előszobában levő kortárs képzőművészeti alkotásoknál időzünk el. „Amikor az első házassági évfordulónk volt, akkor éppen egy Gárneczi Zoltán-tárlatot néztünk meg, ott megtetszett egy kép, és megvásároltuk. Akkor azt mondtuk, mivel akkora örömünk volt, hogy meg tudtuk venni azt a képet, hogy ezentúl a házassági évforulóink alkalmával megajándékozzuk saját magunkat. Így lett az egész gyűjtemény. Nagyon tisztelem és becsülöm a művészembereket. Egy kicsikét többnek tartom, mint földi halandóknak. A művészet az egyedüli ágazat, amely az emberiségnek soha nem ártott, mindig hasznára volt, örömet szerzett. Napjainkat szebbé teszi, a feszültségekből levesz, naponta visszaigazolja, hogy az életben vannak csodálatos dolgok, tényleg érdemes élni.” Klára elmondta, elsősorban klasszikus zenét szeret hallgatni, ha meg modernebbet hallgat, akkor az a hetvenes, nyolcvanas évek zenéje. Mindketten szeretik az autentikus népzenét is, gazdag CD-gyűjteményük van.
„Vannak nagyon nehéz napjaim, feszült vagyok, olyankor leülök és meghallgatok egy jó zenét, amitől megnyugszom, feloldódok, megszűnnek a rossz gondolatok, a borúlátás. Sokat tanultam az unokámtól is. Amikor látom az önfeledt örömet az arcán egy pillangó láttán, akkor rádöbbenek, hogy ezt felejtettük el, ezt kell visszahozni. Hogy igenis boldogság egy ilyen látvány. Amikor a gyermekeim kicsik voltak, ezeket az élményeket nem tudtuk teljességében átélni, hisz túlpörögtünk. Annak idején, ugye, a meleg vizet is csak csepegtették, és nem úgy volt, hogy a család saját magának állított egy rendet, hogy mikor van a fürösztés és a mosás, hanem mindig aszerint, hogy megjött a meleg víz, és hagyunk csapot-papot, mert most lehet a gyereket füröszteni, vagy most van villany, és akkor lehet a mosógépet elindítani. Hála a Jóistennek, hogy az unokák által újra tudjuk ezt értékelni és kincseket gyűjteni ezekből az élményekből.”
Fotó: Gecse Noémi
A cikk nyomtatott változata a Nőileg magazin 2017. januári lapszámában jelent meg.
