Míg a fejlettebb országokban már nem az autizmus elfogadása, a figyelemfelkeltés az elsődleges cél, hanem elérni azt, hogy minél hamarabb diagnosztizálják a bajt, hogy munkahelyet kaphassanak az autizmussal élő felnőttek, megfelelő oktatást az autista gyerekek vagy szakmai, illetve lelki támogatást az őket nevelő szülők, addig nálunk még az is nehézkes, hogy elfogadja a szülő azt, ha autizmus spektrumzavarral diagnosztizálják gyermekét.
Félnek, hiszen a társadalom kirekesztő tud lenni, megbélyegzik őket, és azért is félnek, mert egy ilyen diagnózis után gyökerestől megváltozik a család élete.
Solymosi Erika viselkedéselemző (BCaBA), kognitív viselkedésterapeuta közel 17 éve foglalkozik autista gyerekek fejlesztésével, néhány éve pedig főként a szülők és szakemberek (terapeuták) képzésével. Úgy látja, az érintett családok körében nagyon változó, hogy mennyire tudják elfogadni (ha egyáltalán elfogadják) a diagnózist.
Veress Zoltán Róbert, édesapa
Furcsán viselkedik, furcsán játszik, furcsa hangokat ad ki. Tehát, minden eltér a megszokottól, és az emberek nagy része ezt nem szereti. Pedig, ha tudnák, hogy ők a sok furcsaság mellett, nem ismerik a ravaszságot, nem hamisak, nem ítélkeznek, nincs kárörömük, meg nem is hazudnak…! Mindemellett feltétel nélkül, csordultig tudnak szeretni. És ezért vannak kirekesztve, megalázva, csúfolva a társadalom részéről? Hogy van ez? Melyik világ a szebb? Meggyőződésem, hogy az autizmusé.
„Vannak családok, akiknek nagyon sok időbe telik, és gyakran azt az utat választják, hogy akár éveken át próbálják »elrejteni« az autista gyereket a nyilvánosság elől. Ezzel szemben vannak azok a szülők, akiknek hamarabb sikerül átlépni ezt a fázist és minden erejükkel arra koncentrálnak, hogy fejlesszék őt, felkészítsék a gyereket a nehézségekkel való megküzdésre, illetve informálják, »tanítsák« saját szociális környezetüket is az autizmussal való élés nehézségeiről.”
Erika látja azt is, hogy nagyon keveset tudunk a spektrumzavarról. És ugye, amit nem ismerünk, azt nehéz elfogadni. Bár az utóbbi években látszik a fejlődés, és számos olyan érzékenyítő videó, kisfilm, animáció készült már, ami az elfogadásról, az autista emberek megértéséről szól (például nézd