Míg a vezetői képességek többségében szinte semmilyen eltérés nincs a két nem között – sőt, bizonyos területeken a nők kifejezetten jobban teljesítenek, például a konfliktusmenedzsmentben, befolyásolásban, kommunikációban –, addig az önbizalom kérdésével a legtöbben hadilábon állunk. Ami sok esetben bizony az önismeret hiányából fakad.
A gyengeségeinkkel jóval inkább tisztában vagyunk, mint erősségeinkkel, és ezt sajnos a kultúránk is erősíti.
Már nagyon korán, az iskolában megtanuljuk, hogy főleg azt nézik, mit nem tudunk, hol hibáztunk, mint azt, hogy miben vagyunk jók, és azt hogyan fejleszthetnénk még tovább. Ráadásul kislányként arra szoktatnak bennünket, hogy legyünk jók, illedelmesek, szorgalmasak, visszafogottak, míg a fiúkat sokkal inkább bátorítják az érdekérvényesítésre, hogy álljanak ki a gondolataikért, magukért. Ezek a külső hatások aztán nagyon gyorsan internalizálódnak, amiknek köszönhetően megtanulunk szófogadóan csendben maradni, eredményeinkkel nem előhozakodni.
A gyerekkori mintákat pedig igen sikeresen visszük tovább: számos kutatás bizonyította már, hogy a férfiak mind képességeiket, mind teljesítményüket hajlamosak túlértékelni, míg a nők ellenkezőleg, jellemzően alulértékelik azokat. Ezért van az, hogy nőként csak akkor pályázunk meg egy állást, magasabb pozíciót, ha száz százalékban megugorjuk a követelményeket, a férfiaknak ehhez elegendő a hatvan százalékos megfelelés. És pont e miatt a magabiztosság miatt sikeresebben is haladnak előre, kapnak nagyobb fizetést, magasabb pozíciót, hiszen gyakrabban kérik vagy jelentkeznek azokért.
De abban is hatalmas a különbség a két nem között, ahogy a kudarcokhoz hozzáállunk. Míg a férfiak általában a körülményeket, azaz a külső tényezőket hibáztatják, addig mi egyértelműen magunkban keressük a problémák forrását – azaz soha nem a főnök a hülye, hanem mi.
Csak a tökéletes az elég jó
A fentiekhez szorosan kapcsolódik az az ugyancsak tipikusnak mondható női tulajdonság, amit perfekcionizmusnak nevezünk, és ami szintén nagyon hatékony önbizalomgyilkos.
Míg a férfiak sokkal könnyebben vállalnak kockázatot, hoznak döntést akár információhiányos helyzetben is, addig mi csak akkor lépünk, ha teljesen felkészültnek érezzük magunkat, és minden elérhető tudás a rendelkezésünkre áll.
Ráadásul a ránk nehezedő társadalmi elvárások miatt teljesítménykényszeres maximalistákká is váltunk: a briliáns munkatárs szerepe mellett otthon, a négy fal között is a tökéletes anyák, feleségek, szeretők akarunk lenni, miközben a futópályán vagy a jógaórán is a legjobb formánkban szeretnénk tündökölni. Természetesen minden ilyen, magunkkal szembeni elvárásunknak lehetetlen megfelelni, valamely területen biztos, hogy gyengébben fogunk teljesíteni. És akkor már borul is a belső béke, és jön a meghozott döntések, választások miatti bűntudat, az önmagunkban való kétkedés.
Ezt az örök női dilemmát Bereczki Kinga – aki a Háromszéki Közösségi Alapítvány ügyvezetőjeként kiemelkedő eredményeket ért már el eddig is – foglalta össze magára vonatkozóan igen tömören: „Mindig küszködöm az anyai ösztön és elhivatottság kettőssége miatt. Mi lenne helyesebb: a gyerekekkel, unokákkal foglalkozni inkább, vagy végezni azt a munkát, amit vállaltam? Mint minden az életben, ez is döntés kérdése, amit magamnak kell meghoznom. Eddigi életemben nem tapasztaltam akadályt magamban a szakmai kiteljesedésre, sokkal inkább az egyensúlytartásban látok nehézségeket.”
Nem egyszerű a tanult és szokásunkká vált önkorlátozó mintáinkból kilépni, de nem is lehetetlen. Melyek azok a módszerek, amelyekkel az önmagunkban felépített gátakat le tudjuk bontani, hogy merjünk magasabb tisztségekre, vezetői munkakörökre pályázni?
Szembenézés önmagunkkal
Nem lehet eléggé hangsúlyozni az önismereti munka fontosságát. Ahhoz, hogy magabiztosak legyünk, bizony tisztában kell lennünk szakmai, vezetői erősségeinkkel, de azokat a területeket is fel kell térképeznünk, amelyeken kicsit gyengébben muzsikálunk. Ez sokszor fájdalmas folyamat, és egyedül nem is mindig megy, ezért nyitottnak kell lennünk a visszajelzésekre, sőt, kérnünk is kell azokat. Ehhez persze már kell egy minimális önbizalom, de pont ez lehet az első kilépés a sokat emlegetett komfortzónánkból, amellyel a magasabb céljainkat elérhetjük.
A professzionális tudásunk, ismereteink bővítése mellett ezért ne feledkezzünk meg arról, hogy vezetői készségeink, képességeink fejlesztése legalább olyan lényeges tényező az előmenetelben.
Ezek fontosságát ismerte fel Gündisch Ágnes, a Nobila Casa ügyvezetője is: „Nálam biztosan ott volt és gyakran ma is ott van az önbizalomhiány, a megfelelni vágyás és félelem a kudarctól. Ami segít és segített felülkerekedni mindezen, mert néha előfordul, hogy megkérdőjelezem magam, az az, hogy ami a munka szakmai részét illeti, biztonságban érzem magam, és ez erőt ad a vezetői szerepemben is. Ezenkívül nagyon sokat segítenek a vezetői képzések, amelyeken igyekszem minden évben valamilyen témában részt venni. Ezek mindenképpen löketet adnak.”
Ugyanakkor elengedhetetlen az is, hogy a minden területen való tökéletesség hajszolását hagyjuk magunk mögött, hiszen sokszor éppen az tart minket vissza a konstruktív cselekvéstől.
Nem keverendő össze a kiemelkedő teljesítményre való törekvés a mindent megbénító perfekcionizmussal. Erre már egyébként az igen sikeres Csép Andrea parlamenti képviselő is rájött, aki ugyan sok területen a maximumot szeretné kihozni magából, és ezért tesz is, de képes a gyengeségeivel együtt élni: „Maximalista vagyok, hogy mindig mindent a legjobban szeretnék elvégezni, a legjobb eredményeket elérni, ezért ha lehetőségem van, nem hagyom ki a képzési lehetőségeket sem, és a jó beszélgetéseket sem a barátaimmal.
Szerintem a képzések nagyon sokat tudnak segíteni abban, hogy megismerd önmagadat, a határaidat, akkor is, amikor csapatban kell dolgoznod, akkor is, amikor a szakmai fejlődésedről van szó, vagy amikor önismeretről beszélünk. Nagyon fontos az, hogy meg kell ismerni és elfogadni önmagadat hibáiddal, pozitívumaiddal együtt. Szerintem, ha ez sikerül, akkor már nyertesek vagyunk.”
Azzal sem árt tisztában lenni, hogy soha nem lesz egy adott pont, amikor megállhatunk, hogy igen, most már tökéletes vezetők vagyunk, mindent tudunk. Ez egy hosszú és véget nem érő tanulási folyamat, aminek elfogadása megmenthet minket az úgynevezett imposztor szindrómától is, amitől meglepően sok, a külvilág szemében sikeres női vezető szenved.
Ez az a szituáció, amikor megszólal a fejünkben a kis hang, hogy nem vagyunk elég jók, és le fogunk bukni a külvilág előtt, hogy mégsem vagyunk alkalmasak az adott feladatra. Ezen szintén nem könnyű felülemelkedni, és néhanapján még Csép Andrea is kétkedik magában: „Elbizonytalanodsz, várod a megerősítést, és előjön a sok kérdőjel. Vajon mit szólnak, ha...? típusú kérdések, és ezek elsősorban a társadalmi elvárások miatt, de ott van a Vajon tényleg igaz, hogy nőként...? vagy hasonló kérdések sora is.
Egyértelmű, hogy az önbizalomhiány, a jól nevelt kislányként való viselkedési elvárás meghatározó minden nő számára, de az is fontos, hogyan tudja ezeket kezelni abban a pillanatban.”
Ahogy az élet többi területén, úgy a vezetésben is nagyon fontos a támogató közeg kialakítása, erről így vélekedik Gündisch Ágnes: „Segít, ha más, hasonló pozícióban lévő nőkkel szóba állok. A vezetői szerep felvállalásában és folytatásában nagy szerepet játszott a társam támogatása, a hite bennem és a képességeimben, tudásomban, valamint vállalatvezető barátaink biztatása, akik meggyőződéssel mondták, hogy el kell vállalnom. Most így, utólag elismerem, hogy sok szempontból feleslegesen aggódtam sok minden miatt.”
Vannak-e tehát univerzális, a női önbizalom növelésére minden esetben alkalmazható eszközök? Természetesen nincsenek, hiszen minden eset egyedi, és mindenkinek más területen kell erősítenie. Ám ha a fentiek közül – az önismeret fontosságának felismerését, a szakmai és vezetői kompetenciák fejlesztését, a folyamatos tanulás képességét, a nyitottságot a visszacsatolásokra, külső környezeti támogatás elfogadását stb. – párat magunkévá teszünk, interjúalanyainkhoz hasonlóan mi is lebonthatjuk a magunkban felépített belső akadályokat, és ráléphetünk arra az útra, amelyen kiemelkedően sikeres vezetőkké válhatunk, területtől függetlenül.
Kiemelt kép: Shutterstock
A cikk nyomtatott változata a Nőileg magazin 2019. májusi lapszámában jelent meg.
