– Zseniális az ötlet – összeírhattál volna róluk sok-sok tudnivalót, ám ebben a formában, amit választottál, sokkal valóságosabb, emberközelibb a példaképek története. Hogyan fogadták az alanyok az ötleted?
– Mindenik interjúalany nyitott volt a beszélgetésre, volt, akivel többször is beszélgettem, rákérdeztem az események legapróbb részleteire is. Mivel mindenik „mesehős” nagyon elfoglalt, az időpontot volt nehezebb egyeztetni. Az egyik nagy meglepetés Roska Botond retinakutató története volt. Ő mesélt a legrészletesebben a gyerekkoráról, a csínytevésekről. Al Ghaoui Hesna mondta, hogy ha valaki odajött volna, és azt mondja annak a hétéves, szégyenlős, saját magával kapcsolatban kétségekkel teli kislánynak, aki volt, hogy egyszer mesehős lesz egy példaképekről szóló könyvben, nem biztos, hogy elhiszi neki. Michelisz Norbinak sokszor mondták, hogy a sztorija teljesen meseszerű, és azt mondta, hogy ha ezt elmesélné a 21 éves önmagának, aki életében először versenyautóban ült, biztosan tátva marad a szája.
– Tesztelted a meséket, olvastam. Milyen visszajelzéseket kapsz?
– Sokat teszteltem a meséket. Nagyon sokszor átírtam mindeniket, mert 10 év az alsó korhatár. Vizsgáltam, hogy mi az, ami érdekes még számukra, mi az, ami nem kelti fel az érdeklődésüket.
Visszajelzésekből: „Szeretem, hogy felnőttként felnevetek néha Ahogy meséled a történeteiket, biztosan imádják a gyerekek is, de én is mindig örömmel nyitom ki és olvasok el egy újabb életmesét!”
Elolvasta nagyon sok gyerek előtte, olvastam belőle az egyetemista diákjaimnak, elküldtem pedagógusoknak, szülőknek is. A visszajelzések nagyon jók: most pont tegnap doktorandusz hallgatóknak olvastam el az egyiket, és arról beszélgettünk, hogy ha el tudod magyarázni egy 8 éves gyerek szintjén, hogy mit kutatsz, és melyek a kutatási eredményeid, akkor érted azt, amit csinálsz. Ez van annyira nehéz, mint egy publikáció megírása.
– Mennyire volt munkás feladat a történeteket elmesélni?
– Mivel nagyon sok történetet, életmesét végighallgattam, és rengeteg cikket, interjút végigolvastam a könyv szereplőivel, az első nagy kihívás az volt, hogy mi az, ami bekerüljön a mesébe, és mi maradjon ki. El kellett döntenem, hogy melyik életrajzi adatot tartsam meg, és melyek azok a történetek, amelyeket részletesen meséljek el. Többször átírtam mindeniket, ameddig eljutottam a végső verzióig. A Vezércsel című sorozatot néztem, amikor rádöbbentem, hogy nem lineárisan, hanem in medias res típusú kezdéssel fogok indítani, amikor az elbeszélés a történet közepénél kezdődik, és az előzmények később, visszapillantások során derülnek ki. Máté Bence Árnyjáték című, levélvágó hangyákkal készített fotójának a története volt az első, amit átírtam.
Kislányaimon teszteltem, és amikor Lilla lerajzolta Máté Bencét fotózás közben a hangyákkal, akkor láttam, hogy ha ebből belső kép született, akkor működik a történet.
Minden mese egy-egy sikeres pillanatot nagyít ki, fotószerűen, filmszerűen az életútból, és miután felkeltettem az érdeklődést, innen vezettem le, hogyan sikerült mindez, miként jutottak el addig, ahol ma tartanak, milyen harcokat kellett megvívniuk, honnan merítenek erőt a nehézségek legyőzéséhez, és milyen értékek szerint élnek. Miután megvolt ez a séma, mindenik történetet erre a szálra fűztem fel.
– Miért nehéz hús-vér példaképekre találni a hétköznapokban? Mire derült még fény a Gergely Orsival való közös kutatás kapcsán?
– Gergely Orsolya szociológussal arra voltunk kíváncsiak, hogy kikre néznek fel a magyar fiatalok és fiatal felnőttek, milyen példaképeket választanak a 12 év feletti általános, középiskolás és egyetemista diákok, és kiket utasítanak el. A felmérést negyedikestől egyetemista korosztályig bárki kitölthette. Közel 800 diák válaszolt a kérdésekre erdélyi és magyarországi fiatalok egyaránt.
– Kíváncsiak voltunk arra, hogy milyen mesehősöket, történelmi személyeket, irodalmi hősöket tartanak követésre méltónak, kiket tekintenek példaképüknek, és miért. Fontosnak tartottuk megvizsgálni, hogy kinek a magatartása, életvitele, tulajdonságai érdekesek, figyelemfelkeltőek a mostani generáció számára.
– Neked van kedvenc példakép-történeted? (Ha igen, melyik, miért?)
– Mindenik példakép-történetben vannak kedvenc részek. Ahogy nyomtatott formában újraolvastam őket, megdöbbentő, hogy
bár mindenik életút a maga módján más, milyen sok a párhuzam a kudarcokról, a kíváncsiságról, az életbátorságról, hitről, bukásról, újrakezdésről, összetartozásról, alázatról és szeretetről. Számomra mindenik fontos,
mert egy igazi példakép élete személyes útmutatóként szolgálhat mindenkinek, aki önmagát keresi a világban, hiszen ők már megjárták előttünk az utat, kimozdultak a komfortzónából, megküzdöttek a külső-belső sárkányokkal, nem adták fel, ha akadályokkal találkoztak és egy-egy kudarc után is talpra tudtak állni.
13 kortárs magyar példakép - Al Ghaoui Hesna, Barabási-Albert László, Borbély Alexandra, Böjte Csaba, Halácsy Péter, Jentetics Kinga, L. Ritók Nóra, Máté Bence, Michelisz Norbert, Polgár Judit, Roska Botond, Ürge-Vorsatz Diána és Vecsei H. Miklós történetét dolgozta fel meseszerűen. A könyv szereplői interjúkban szolgáltattak anyagot ezekhez a mesékhez. Kiadta a Kulcslyuk Kiadó Kft.
A példaképek igazi hamuban sült pogácsák lehetnek számunkra, hogy ha azonosulunk velük, hogy ha valódi pályaív, teljesítmény, igazi küzdelmek állnak mögöttük, mert csak így tudnak érzelmi muníciót adni bármihez, amit érdemes felépíteni. Egy jó példa erőt ad, pozitív életszemléletet közvetít, előre visz, és segít felismerni azt, amiben igazán jók lehetünk. A példaképeket nem lemásolni kell, hanem ihletet meríteni belőlük. Ők a saját magunk választotta út bejárásához és az elénk gördülő akadályok leküzdéséhez nyújtanak számunkra mintát és támaszt. Beavatnak minket az élet titkaiba, hiteles történetükkel segítenek eligazodni abban, hogy mi helyes, és mi helytelen, mi visz eredményre, és mi vezet kudarchoz. Ha gyerekként, serdülőként, majd felnőttként megkapjuk a kellő inspirációt, akkor az életben már önállóan is tudunk boldogulni, fejlődni.
