Egyre sötétebb jövőt jósolnak a gazdasági szakértők 2020-ra, nem kell azonban rágörcsölni, mondja Szakács-Paál István közgazdász, gazdasági szakértő: a világgazdaság alakulása ugyan befolyásolja a hazait is, de válság idén nem valószínű.
2020-ban a világgazdaság és Erdély
Egy válságot mindig nehéz előre jelezni, ráadásul most az emberek sokkal elővigyázatosabbak, hiszen a 2008-as válság még mindenki emlékezetében élénken él, magyarázza ifj. Szakács-Paál István. A gazdasági szakember úgy véli, egyelőre nem kell aggódnunk, hiszen 2020-ra recesszió semmi esetre sem várható. Takarékoskodni és felkészülni a nehezebb időszakra viszont már most ajánlatos.
Gazdasági ismeretek terén csehül állunk Erdélyben: az átlagembert egyáltalán nem érdeklik a világgazdasági események, főként, mert nem érti az összefüggéseket, és kimondottan hadilábon áll a bizalommal, véli a szakember. „Nem bízunk meg a bankokban, félünk a nehéz munkánk által összekuporgatott pénzt kiengedni a kezünkből, befektetni, ne adj’ isten, tőzsdei instrumentumokba beruházni. Ezt Romániában elkövetni nagy butaság. Országunkban ugyanis az EU-s átlagnál háromszor nagyobb az infláció, a pénzromlás mértéke. Csak hogy egy példával illusztráljam a helyzetet: aki 2017 januárjában száz lejt a zoknis fiókban tartott, és most veszi elő, az a három év alatt a pénz értékének tíz százalékát elvesztette, ekkora veszteséget okozott magának azzal, hogy bár egy teljesen kockázatmentes banki lekötést sem nyitott erre az időszakra.”
Hogyan hatnak ránk a globális történések?
A brexit, India gazdasági növekedése, Amerika és Kína konfliktusa: mindezek a világgazdasági események befolyásolhatják Székelyföldet? – Szakács-Paál István szerint pozitív változást biztosan nem hoznak itthon sem.
„Bár a közvetlen üzleti kapcsolatok a szigetországgal nem jelentősek, és az amerikai–kínai konfliktust sem érzik közvetlen módon a székelyföldi vállalkozók, azért a közvetett hatások erőteljesek lesznek.
Térségünk elsősorban a német és a francia lassulást érzi majd meg, mivel ezek az államok direkt kapcsolatban állnak a brit piaccal” – magyarázza. India gazdasági teljesítményére külön kitér, hiszen az sajnos már közvetlenül is érinti a székelyföldi piacot: India évek óta rekordokat dönt növekedési számaival, és ez a tendencia egy adócsökkentési hullámmal ismét lendületet kapott. Feltett célja az indiai kormánynak minél több nagyvállalatot az országba csábítani, és már Háromszéken is volt rá példa, de Udvarhelyszéken és Marosszéken is sajnos több nagy helyi gazdasági szereplő kacérkodik azzal a gondolattal, hogy a kedvezőbb feltételek miatt áthelyezze a termelését Indiába.
Gondviselés, baráti segítség
Szin János húszéves korától nyerőgépeket üzemeltetett Magyarországon: másfél évtized alatt nagy céggé nőtte ki magát a vállalkozás, hatszáz kocsmában volt jelen tevékenységével. Mérhetetlen mennyiségű pénzt hozott, ingatlanokba, járművekbe fektetett be, nagyon sokat utazott, és élte a fiatal gazdag emberek életét, sorolja János. És jött egy bukás. Finoman fogalmaz: hozzá nagyon közel álló emberek szabadították meg a vagyonától galád módon. „Volt megtakarításom és ingatlanok is, de utóbbiak pont azzal voltak osztatlan közösek, aki kitervelte az egészet, így csak neki tudtam eladni, nagyon nyomott áron. Tehát odalettek az ingatlanok” – meséli. Újabb vállalkozásba fogott: nyerőgépek gyártásába egy osztrák céggel közösen. „Benne volt minden megtakarított pénzem. Mire kész lettünk mindennel, lehetett volna értékesíteni, jött a gazdasági válság, majd megváltoztatták Magyarországon a szerencsejáték-szervezésre vonatkozó törvényeket, konkrétan tilos lett a szerencsejáték-szervezés. Becsődölt a cégem.” János akkor sem adta fel, még mindig voltak apróbb megtakarításai ugyan, de azok is szép lassan elfogytak. Életében először alkalmazásba állt: Zambiában egy magyar érdekeltségű farmon vállalt menedzseri munkát. Másfél évig az élete kínlódás volt, hazautazott Magyarországra. Három hete lehetett otthon, amikor Máthé Bence természetfotós találkozóra hívta tanyájára. Bencét 14 éves kora óta ismerte, ösztöndíjjal segítette az akkor még kezdő fotóst. A találkozón Böjte Csaba várta. „Csaba testvér amatőr fotós, Bencével jó barátságot ápolnak. Kitalálták közösen, hogy vadlest hozzanak létre Székelyföldön, hiszen Bencének ez specialitása, a világ számos pontján épített már ilyeneket. Csaba testvér úgy gondolta, jót tenne a medve megítélésének, a székelységnek és a gyermekeknek is az otthonban – mert látnák, hogy nem kell külföldre menni érvényesülni –, ha épülne egy ilyen vadles Erdélyben” – sorolja.
Ennek már több mint három éve: János akkor összecsomagolt, üres zsebbel költözött Tusnádfürdőre. Azóta virágzó vállalkozás lett a medveles, a helyi polgármester által ráaggatott gúnynevet (Medvepásztor) márkanévvé fejlesztette. Sokat dolgozik, de boldog, hosszú távon is Erdélyben képzeli el az életét. Istenhite adott erőt, mondja, de ez nem elég. Keményen kell dolgozni, becsületesen, s megbocsátani másoknak, magunknak. Nem könnyű, de így érdemes, vallja.
Száz év, két világválság
1929. október 23-án, a New York-i tőzsdén kibontakozó szűnni nem akaró eladási hullámmal, a „fekete csütörtökkel” kezdődött a gazdasági világválság. Az 1929–33-as, az egész világra kiterjedő krízis időszakában több mint ötven százalékkal zuhant a nemzetközi kereskedelem mértéke, az ipari termelés drasztikusan – néhol a felére – csökkent, mindenhol megugrott a munkanélküliség, sorban következtek be a bankcsődök, hitel- és agrárválság alakult ki, egyes társadalmi csoportok pedig rendkívül elszegényedtek. A gazdasági depresszió olyan szintet ért el, hogy az USA-ban például kávéval fűtötték a mozdonyokat, Angliában pedig egy több száz kilométeres éhségmenetet indítottak el kétségbeesett munkanélküli-tömegek. Ebben a helyzetben populista és könnyű megoldásokat ígérő szélsőséges politikai mozgalmak is erős táptalajra találtak a csalódott tömegekben, ekkor kerültek hatalomra a nácik Németországban. Ugyanakkor
pozitív hozadéka is volt a világon végigsöprő krízisnek, hiszen annak leküzdése után kezdődött el a társadalombiztosítási rendszer kiépítése,
a munkások védelme állami feladat lett, a szociális intézkedések jegyében pedig elkezdődött a munkanélküliek segélyezése. Hasonlót tapasztalhattunk 2008-ban is: tizenkét évvel ezelőtt, 2008. szeptember 15-én jelentett csődöt a Lehman Brothers, aminek következményeként viharos gyorsasággal süllyedt a nagy gazdasági világválság (1929–1933) óta nem látott pénzügyi és gazdasági krízisbe az egész világ. Ennek hatásait már a bőrünkön éreztük.
Ha bőrünkön érezzük a csődöt
Minden csődbe egy kicsit belehalunk, ezért válságban lenni olyan, mint gyászolni. A kilábalás útján a szenvedő a kezdeti sokktól és dühtől eljuthat a depresszióig és onnan jó esetben a belenyugvásig. „Ezek érzelmi törvényszerűségek, ott lehet lenni a válságba jutott mellett, de érzelmi útját helyette nem lehet megjárni, és ezt ő sem spórolhatja meg magának. A közösség, a gyülekezet a válságban járó ember számára olyan tud lenni, mint a cirkuszi légtornásznak az alatta kifeszített védőháló. Megtartás a válság nyaktörő mutatványában” – véli Demeter Sándor Lóránd derzsi lelkipásztor, másik szakmája szerint közgazdász.
Mibe menekítsük megtakarításunkat, ha beüt a válság? Szakács-Paál István ajánlásai:
- Nemesfémek: A pénzügyi krízisek idején érdemes nemesfémbe fektetni, leginkább aranyba és ezüstbe. Amikor tőzsdepánik van, akkor ezek értéke rendszerint emelkedik.
- Állampapírok, államkötvények: Biztonságosabb opció az államkötvény. A kötvények hozamát nem az árfolyam-növekedés adja, hanem az államok a lejárati idő elteltével garantálják a hozam kifizetését.
- Többdevizás portfólió, melyben sok minden megtalálható: bankbetétek, államkötvények, részvények, kiegyensúlyozza a kockázatokat és a hozamot.
Kiemelt képünk illusztráció: Shutterstock
