Ez az első kötet a grófnő memoárjai közül, és őszintén szólva kedvet csinált a többi elolvasásához is. Pedig a története nem csupa játék és nevetés, annak ellenére, hogy gyermekkori élményeit írja meg ebben a kötetben.
Egész pici korától kezdve követhetjük nyomon a kis Borcsi életének alakulását, amíg 17 éves korában disszidálni kényszerült nemesi származása miatt. A második világháborút, ̓56-os forradalmat, kommunizmust megélt Nádasdyak, sok más nemesi családhoz hasonlóan, széthullottak, a férfiak megjárták a hadifogságot, a vagyonukat elkobozták, és többen menekülni kényszerültek hazájukból.
A történet azonban ennél vidámabban kezdődik: Borcsi megharapja Örzse nővére karját, amiért sarokba állítják. A vidámság nem a büntetésben rejlik, hanem a leírás módjában. Ez a derűlátás áthatja az egész emlékiratot. A sarokba állítás szemlélteti a szigorú nevelést, amiben részesültek, ugyanakkor rengeteg vidámság és szeretet vette körül őket. A kettő nagyon jól kiegészítette egymást. A memoárból kiderül, hogyan nevelték a grófkisasszonyokat, akik a falubeli gyerekekkel és a cselédséggel ugyanolyan jóban voltak, mint saját rokonaikkal. Leírást kapunk a Nádasdy családról, a birtokról, ami a magyarországi Lepsényben található, a nádasdladányi Nádasdy-kastélyról, ami a család elsőszülött fiának öröksége, vagyis Borbála nagybátyjáé, az alsóperei vadászházról, amelyben egy ideig lakniuk kellett a kitelepítés után, a környékről és persze magáról a korról, annak hangulatáról, ami nagyon jól átjön a leírásból, és ez adja meg a memoár ízét-zamatát, ettől olvastatja magát, és nem válik unalmassá egy pillanatra sem. A könyv tele van fotókkal a családtagokról, a helyszínekről, ismerősökről, barátokról, a házi kedvenc kutyákról, őzekről, amikkel együtt nőttek fel a lányok, és ez megkönnyíti az olvasó képzelőerejének munkáját.
Pluszélményt adhat, ha megnézzük a csodálatosan szép Nádasdy-kastélyt, ami jelenleg épp felújítás alatt áll, de egy része látogatható. Ugyan még rengeteg a munka vele, és vannak hiányosságok, de a hangulata családias, megéri meglátogatni. Ha a Balaton északi partján járnak, ne hagyják ki!
A cikk nyomtatott változata a Nőileg magazin 2017. szeptemberi lapszámában jelent meg.
