Karácsony Benő: Napos oldal

Bizonyára nagyon sokan olvasták már Önök közül ezt a művet, de azért engedjék meg, hogy mégis ajánljam, mert nekem teljesen új az élmény, nem volt korábban szerencsém hozzá, hátha akad még hozzám hasonló. Na nem mintha nem férhettem volna hozzá a szüleim könyvespolcán tinikoromban, vagy a könyvtárban, amióta ott dolgozom, de valahogy mindig elkerültük egymást Felméri Kázmérral. 

Bizonyára nagyon sokan olvasták már Önök közül ezt a művet, de azért engedjék meg, hogy mégis ajánljam, mert nekem teljesen új az élmény, nem volt korábban szerencsém hozzá, hátha akad még hozzám hasonló. Na nem mintha nem férhettem volna hozzá a szüleim könyvespolcán tinikoromban, vagy a könyvtárban, amióta ott dolgozom, de valahogy mindig elkerültük egymást Felméri Kázmérral. 

Ő az a fiatalember, aki hihetetlen humorral meséli el a fiatalságát, adja át nekünk életszemléletét és életszeretetét, aki eleinte egy léhűtő kurafinak tűnik, de kiderül róla, hogy fantasztikus egyéniség, és aranyszíve van. Nem alkuszik meg a társadalmi normákkal, nem hajlik mindenfelé, ahogy érdekei megkívánnák, ezért sokan lenézik és megvetik.

Néha az ember szeretne olyan lenni, mint Felméri: gondtalan, vidám, aki mindig a napos oldalon jár, az élet napos oldalán. A sok nélkülözés, éhezés, nehézségek közepette is. Hogyan csinálja? Ezt ma már rengeteg guru, életmód-tanácsadó, blog és közösségi oldal reklámozza, gyakorlatilag a csapból is ez folyik: légy laza, relaxálj, ne stresszelj mindenért! Kázmérnak szerencsés természete van, mondhatnánk, pedig az élet nem kíméli őt sem. Azt hiszem, az emberi természet mellett tanulni is lehet ezt, az életet nem halálosan komolyan venni. Akár Kázmértól is.

Ne riasszon el senkit, hogy nem kortárs, nem új regényről van szó, mert a történet tanulsága aktuális, mint a nagy regényeké, nem megy ki divatból. Nem akarok elárulni részleteket, hisz érdemes felfedezni minden apró eseményt, gondolatot, ami főhősünkkel történik, amiről elmélkedik, de egy kis hangulatot hadd csempésszek ide Önöknek, kedves olvasók:

„Gyatra kis pókhálómat a világnak most ebbe a kicsi sarkába feszítettem ki, és alig gondoltam a többi elhagyott sarokra. Beharmatozott a liszt, körülvett az erdő, a gerendákban percegett a szú, hallgattam a rovarok neszét, szívtam a pipámat és kicseréltem érzéseimet a fürjjel, rigóval, nyuszttal, kecskével és kutyával.”

A cikk nyomtatott változata a Nőileg magazin 2017. októberi lapszámában jelent meg. 

Előfizetésért látogasson el webáruházunkba >>>