Kulcsszavak, amelyekre rárakódott a köztudat rozsdája: szex, jó, alvás, sérülékenység, kiszolgáltatott, szégyellnivaló, tökéletlen. Mindhiába a rozsdás köztudat, eszembe jut, hogy az életem fontos dolgai mégiscsak meztelenül történtek: megszülettem, ekkor anyám is meztelen volt, ketten voltunk egyszerre azok.
A nyelvem szépen mondja: anyaszült meztelen. Csak azt nem értettem sokáig, hogy miért kell kifejteni, hogy épp anya szült, más is szülhet, mint egy anya? S ha már meztelenség, akkor ettől lesz értelme a kettőt egyszerre mondani: anyaszült. A meztelenség az anyára is vonatkozik, mindketten egyszerre sérülékenyek az egyből ketté válásban.
Gyerekkoromban az unokatesómmal felsettenkedtünk a padlásra, egyidősek voltunk, meleg nyár lézengett a deszkaszagú porban a cserepek alatt. Itt mutattuk meg egymásnak, hogy kinek mije van, és beszélgettünk is róla, hogy kinek mit tud csinálni az a valamije. A mi titkunk maradt, senkinek nem mondtam el, hogy a padláson, ott nagyon sok mindent megtudtam a fiúkról.
Kamaszként nekem a kórház jutott. Nem felháborodással mondom, tényként állapítom meg. Meztelen testeket láttam, meztelen voltam én is az idő nagy részében, különböző konstellációkban: kis műtét, nagy műtét, gyomorszorulás miatti beöntés, vizsgálatok a gépek miatti hidegben, így lúdbőrös is, és épp emiatt szorongás, hogy vajon azt hiszik-e, hogy izgult állapotban vagyok. A változó alakom különböző formái akkor inkább nyűgként léteztek, mintsem gyönyörű tapasztalásként. Eltakarni akartam mindent, ami emlékeztet arra, hogy a deformált testem meztelenül torz, izomban hiányos, műtéti hegben meg túlságosan is felszerelt.
Mivel én takartam, más is eltakarta a szemét, és fekete foltként jött velem a karom az életem minden területére. Az emberek tudatosan nem bámultak, és a tudatosságnak mindig ára van: a spontán őszinteséget öli meg. Nem mertek egyértelműt kérdezni, ha először találkoztunk, akkor azért, ha már jó barátok lettünk, akkor meg már azért.
Aztán eljött a nőiség és a vágyban, leplezetlenül bennem foganó élet. Lettem én is anyaszült meztelen, anya, aki meztelenül szült egy meztelent.
Később settenkedett hozzám, és csendben bolygatta fel az életem az a férfi, aki a karom bénaságát kincsnek látta, égő lámpa mellett akarta nézni a meztelen testem minden szegletét. Kamaszkorom hegeit, anyaságom testi lenyomatát dicsérni. Feloldódni benne és kifejezni a gyermeki érdeklődését, ha akart, kérdezett, ha akart, csendben bámult, és nem zavartatta magát. Meztelenségbe öltöztetett, ami a legszebb estélyim lett, büszkén hordom, mert a szeretet (anya)szülte.
A cikk nyomtatott változata a Nőileg magazin 2018. júniusi lapszámában jelent meg.
