• Fotó: Antal Orsolya és Salló Szilárd
Jubilált idén a Népi motívumok mai használatban program, amelyet ezúttal Parajdon, a helyi önkormányzat és támogatók segítségével szervezett meg a Hagyományőrzési Forrásközpont. A Salló Szilárd néprajzkutató és Bartos Tünde bútorfestő-népi iparművész neve által fémjelzett képzésbe tizenkilencen kapcsolódtak be Kovászna és Hargita megye tucatnyi településéről. Tizenkilenc nő Csíkszeredától Parajdig, Felsőrákostól Zeteváraljáig, akik a sóvidéki település Petőfi Sándorról elnevezett kultúrházában rendeztek be ezúttal egy helyiséget a tájegységre jellemző festett bútorokkal és textíliákkal.
• Fotó: Antal Orsolya és Salló Szilárd
Elmélet és gyakorlat
Rendszerint az adott tájegységben található néprajzi gyűjtemények felkeresésével kezdődik az októbertől decemberig, két-három hétvégén zajló képzés. Az első találkozáskor a motívumok gyűjtésére és a berendezési tárgyak tervezésére fektetik a hangsúlyt, a következő alkalom már a kivitelezésé.
Parajdon az Áprily-emlékházat, valamint Alsósófalván a helyi iskola tájházát és egy helyi asszony magángyűjteményét látogatták meg a kézművesek.
Az emlékház saroktékája Kardalus János néprajzkutató szerint is egy jellegzetes sóvidéki festett bútor, így ennek mintakincse alapján tervezték meg a kultúrházba szánt berendezés ornamentikáját – avatott be a részletekbe Bartos Tünde, aki azt is elárulta, igazi elégtétel volt számára, hogy Mihály Ferenc farestaurátor elfogadta a meghívást, hogy előadást tartson a jelentkezőknek. A szovátai szakember és csapata nevéhez fűződik ugyanis a csíksomlyói Mária-kegyszobor restaurálása, de számos templomi festett famennyezet megmentése is Erdély-szerte.
• Fotó: Antal Orsolya és Salló Szilárd
„Maga a tervezési rész jóval a képzés indulása előtt elkezdődik, de mindig törekszem úgy terelgetni a csapat munkáját, hogy mindenki sajátjának érezze, hozzá tudja tenni a tudását tervezésben is. És
amikor adott a helyszín, adott egy mintakincs, akkor már van, amire építeni.
A kivitelezésben van egyfajta szalagmunka, bizonyos munkafolyamatokat mindig ugyanazok a részvevők végeznek el, hiszen itt húszan dolgoztunk, és mivel a bútordarabok egy helyiségbe kerülnek, fontos, hogy egységes legyen a kinézetük. Szerintem ettől is értékes, hogy ennyiünknek a munkája benne van, a végeredmény mégis egységes képet mutat” – magyarázza a székelyudvarhelyi bútorfestő és népi iparművész.
• Fotó: Antal Orsolya és Salló Szilárd
Gazdagodjanak
Pál Lídia egyike azoknak, akik Parajd községből kapcsolódtak be az alkotómunkába. Ő még ahhoz a generációhoz tartozik, aki édesanyjától is tanult kézimunkázni. Rendszeresen tart az alsósófalvi gyermekeknek kézműves foglalkozásokat, rongybabát készítenek, csuhét fonnak, lángos sütnek a kisiskolásokkal. Alsósófalvi szülőházát a faluból összegyűjtött népi bútorokkal és textíliákkal rendezte be, de az otthonában is van egy kisebb gyűjteménye. Ezeket keresték fel többek közt a képzés résztvevői. Az egyik, általa őrzött terítő horgolt csipkéi képezték az inspirációt a tálas csipkéihez.
• Fotó: Antal Orsolya és Salló Szilárd
„Nem vagyok nagy bútorfestő, igaz, azt is próbáltam már, sokat kézimunkázok, szövök is például, viseletet is készítek – a rongyszőnyegek a teremben például az én munkáim –, és hallottam, hogy nem csak bútorfestők, hanem textilesek is jöhetnek, hát jelentkeztem” – kapcsolódik be a beszélgetésbe a hetven túl is igen aktív asszony.
„Az, hogy van egy program, van egy háttérintézmény, meg kell valósítani valamit, kell egy kiállítás, igen, ez a lényeg, nekem ugyanakkor az is nagyon fontos, amikor együtt vagyunk,
és jönnek-mennek a poénok, de haladunk a munkával is, és mindenki tanul is közben. Sokan, akik visszajönnek, ezért jönnek, ezért az alkotó közösségért. Ugyanakkor az is nagyon fontos, hogy az a közösség, aki kapja, tudja értékelni, tudja használni. Ők is gazdagodjanak” – mondja Bartos Tünde. A most berendezett parajdi helyiséget korábban raktárként használták, és egy olyan teremből nyílik, amelyben az Osztrák–Magyar Monarchia korát idéző, a helyiek által „Huszárkiállításnak” becézett tárlat látogatható. A parajdi önkormányzat célja, hogy helyi kis közösségek otthonául szolgáljon, legyen szó népdal- vagy kézimunkakörről, de kisebb rendezvényeket, például könyvbemutatókat is terveznek ide – tudtuk meg az átadóünnepségen.
• Fotó: Antal Orsolya és Salló Szilárd
„Adunk és kapunk”
„Azért veszek részt évről évre, mert mindig kapok valami újat, és ezúttal például úgy éreztem, sokkal jobban hittek és bíztak a tudásomban, mint én magam. Idén ugyanis
én voltam az egyik, akire a minták tervezését és rajzolását is rábízta Tünde, ez nagy kihívás volt, és sokat tanultam belőle.
Az is szeretem, hogy megújul a képzés, úgy, hogy az alapkoncepció ugyanaz, és azt, hogy együtt dolgozunk, ezt a közösségi létet szeretem, azt, hogy hasonló lelkületű és érdeklődési körű emberekkel lehetek együtt, a munkában töltekezve. Idén Mihály Ferenc festett kazettás előadása megkoronázta az első hétvégénket. Üzenem a parajdiaknak, hogy rengeteg kincsük van a són kívül is, és használják a szobát minél több közösségi eseményhez” – osztja meg tapasztalatait a zeteváraljai óvónő, Tódor Zsuzsa, aki hatodik alkalommal csatlakozott.
• Fotó: Antal Orsolya és Salló Szilárd
A 2015-től szervezett képzésen kezdetektől egy-egy jól körülhatárolható témakörben és egy-egy tájegység díszítőművészetének újragondolásával alkottak a kézművesek, ilyen volt például a csíki népi motívumok felhasználásával berendezett gyermekszoba vagy udvarhelyszéki ünnepi szoba. Az utóbbi években a kézművesek nem viszik haza alkotásaikat, hanem a képzést befogadó és anyagilag is támogató településnek ajánlják fel adományként. Jövőre ismét Parajdon folytatódik a közös alkotómunka.
