Ilyen még sosem volt – színpadra viszik a legendás István, a király rockoperát, csak erdélyi és székelyföldi szereplőkkel, teljes erdélyi alkotóstábbal, élő zenekarral. Az előadás a szerzői jogokkal bíró budapesti Zikkurat Produkciós Iroda beleegyezésével és segítségével valósul meg, és a 2021 nyarára tervezett bemutatón a szerzők is jelen lesznek. A produkciót körülölelő eddigi és várható eseményekről Orza Călin, a darab rendezője mesélt a Nőilegnek.
– Miben látja a különlegességét ennek a produkciónak? Mitől más, mint a többi, amit eddig színpadra vittek?
– A létrejöttétől számított közel négy évtized alatt számos alkalommal vitték színpadra ezt a művet, s a különféle zenei, produceri, rendezői elgondolások során néhány alkalommal székelyföldi vagy erdélyi származású színészek, énekesek, táncosok vagy koreográfusok, alkotók is helyet kaptak benne. Néhányuk nevét érdemes megemlíteni, mert jelentős mértékben járultak hozzá a rockopera életre keltéséhez és népszerűsítéséhez. E sorban
Novák Ferenc alakja megkerülhetetlen, ő az 1983-as királydombi ősbemutató koreográfusa, majd a 2003-as csíksomlyói előadás rendezője volt, s az általa vezetett Honvéd Táncszínház színészgárdájából kerültek ki azok a székelyföldi, erdélyi származású énekes színészek is, akik a somlyói nyeregben összegyűlt többszázezres közönség előtt játszhattak
az első erdélyi István, a király-ban.
Ismerősök, kedvencek
– Ott, akkor Réka szerepében Kovács Ágnes Annát, Gizella szerepében Fazakas Júliát, Boglárka szerepében Gecse Noémit láthattuk, hallhattuk, Kátai István egy erőteljes Laborcot jelenített meg, míg Győri András Botond és Domonkos László a haszonleső, köpönyegforgató magyar nagyurakat alakították parádésan. Ugyanekkor a sepsiszentgyörgyi Háromszék Táncegyüttes és a csíkszeredai Hargita Székely Népi Együttes táncosai is felléptek, és számos helyi amatőr táncos is statisztált a darabban. A rockopera későbbi színreviteleiben is hallhattunk, láthattunk ugyan hazai vagy innen elszármazott előadókat, de már nem ilyen szép számban. Például a 2015-ös királydombi előadásban Keresztes Ildikó alakította Saroltot, fiatal koreográfusunk, Bordás Attila pedig nemcsak segédrendezőként, hanem táncosként is emlékezeteset alkotott a Novák Péter rendezte koncertelőadásban.
Hazaiak
– llyen előzmények után, a most készülő produkció egyik különlegessége talán éppen az, hogy – az ötletgazda Szilágyi Herbert Zsolt karnagy víziója szerint – ezúttal minden egyes szerep, még a főszerepek, István, Koppány, Torda is, hazai előadóval kerüljön a nagyérdemű elé, tehát a rockoperát végre teljes egészében, szőröstül-bőröstül saját embereinkkel, saját erőnkből vigyük színre. Ennek az elvárásnak megfelelően, az énekeseket a szintén hazai berkekből verbuvált rock- és szimfonikus zenekar fogja kísérni, s összevont kórusok többszáz tagja erősíti majd az előadás hangzásvilágát.
Az előadás koreográfiája az öt székelyföldi hivatásos néptáncegyüttes közreműködésével valósul meg, a Maros Művészegyüttes, a nyárádszeredai Bekecs, a székelyudvarhelyi Néptáncműhely, a csíkszeredai Hargita és a sepsiszentgyörgyi Háromszék együttesek táncosaival. El kell ismerni, van ebben a vállalkozásban egy kis székely virtus, egy mégazértis, de a kihívás nagyszerűsége csak növeli azt a lelkesedést és elszántságot, amivel a megálmodók, producerek, alkotók nekiláttak e feladatnak.
– Miben látja a legnagyobb kihívást a produkció kapcsán?
– Ahhoz, hogy könnyebben megérthessük a dolog nagyságrendjét, az elején érdemes tisztázni, mit is akarunk létrehozni: egy kültéri, többszáz résztvevős, élő, énekes-zenés-táncos produkciót tervezünk, olyan helyszínen, ami többezer néző együttes jelenlétét teszi lehetővé! Ha csupán ezeket a tényeket vesszük figyelembe, már rájöhetünk, mit is jelentenek a személyzeti, technikai, logisztikai, szervezési stb. kihívások, mekkora időt és anyagi ráfordítást igényel, mennyi rizikófaktort kell számításba venni, hány lépést kell előre kiszámítani, ahhoz, hogy valamelyest biztos talajra léphessünk az éppen soron következő mozzanatok kivitelezésénél. És ha mindez nem jelentene önmagában is elég nagy kihívást, hát ráadásul
ide telepedett a nyakunkra ez a járvány is, ami nem kifejezetten kedvez az előadás akadálymentes létrejöttének. Valójában a folyamat minden eddigi mozzanatát a pandémiával szembeni állandó alkalmazkodás jellemezte. Már a legfontosabb első lépések egyikét, a szereplőválogatást is csak a virtuális térben lehetett megszervezni,
lebonyolítani, s az énekes szerepekre jelentkezőket a határidőre beküldött videófelvételeik alapján kellett értékelnünk. A szigorú egészségügyi intézkedések megnehezítik, szinte teljes mértékben ellehetetlenítik a személyes kapcsolattartást, a kommunikációt, az utazást, ami pedig a művészeti munkában létszükséglet. Egy jó előadói gárda összecsiszolódásához, az összjáték pontos és életszerű kigyakorlásához például számos, közös próbára lenne szükség, amit a jelenlegi szabályozások nem igazán tesznek lehetővé. Itt van tehát a kihívások tömkelege, de mindezek ellenére mi, az alkotói-kivitelezői oldalon derűlátóak, bizakodóak vagyunk.
– Elárul néhány kulisszatitkot a szereplőválogatásról? Milyen tapasztalatokkal zárták a szereplőválogatás első és második fordulóját?
– Hogy stílszerű legyek: a casting során mi magunk is szembesültünk az Ó, mondd, te kit választanál? dilemmájával. Igen kellemes meglepetés okozott, hogy milyen szép számú jelentkező küldött be pályázati anyagot. Örömmel töltött el bennünket, hogy a középkorúak mellett, igen sok erdélyi, székelyföldi fiatal is ismeri, szereti az immár klasszikusnak mondható rockoperát. Főként a női szerepek iránt volt nagy az érdeklődés, Réka, Gizella és Koppány-feleségek énekfelvételből érkezett be a legtöbb. A férfi szerepek közül főként az igen magasszintű énektudást, jó orgánumot kívánó főbb szerepek bizonyultak vonzóbbnak, sokan – ha erejükön felül is –, de megpróbálkoztak a tenort magasan is meglebegtető István vagy Koppány dalaival, de a Torda vagy Laborc szerepre is kerültek bátor vállalkozók. A szigorúbb, komolyabb vagy kisebb jelentőségű szerepekre már kevesebb jelentkező közül válogathattunk, de közülük is megtaláltuk a Saroltokat, megkerültek a magyar Sur, Solt, Bese nagyuraink is, vannak német lovagjaink, regöseink, van Asztrik főpapunk, papok és persze – a kórusok és a táncosok személyében – meglesz a nép is! Összefoglalva, a kétfordulós válogatás biztató eredménye, hogy
sikerült megtalálnunk azon erdélyi, székelyföldi (vagy esetleg már nem itt élő, de innen elszármazott) legalkalmasabb előadókat, akik énekes képességeik, illetve életkori, alkati tulajdonságaik alapján alkalmasnak tűnnek az óriási kihívásnak teljesítésére.
Ne felejtsük: az előadást élőben fogják énekelni, muzsikálni több ezres közönség előtt. Ezért is eleve kettős szereposztásban gondolkodtunk, tehát minden szerepre legalább két szereplőt alkalmazunk, mert szeretnénk kizárni minden előre látható kockázati tényezőt, minden nem kívánt eseményt. Zajlik tehát az alkotási folyamat, a tervezgetések, egyeztetések, az online-próbákon mindenki szívvel-lélekkel dolgozik, hangját képezi, szöveget tanul, mozgáskészségét fejleszti, gőzerővel készülünk, arra számítunk, hogy kitartó munkával és egy kis szerencsével minden akadály elgördül az első erdélyi István, a király rockopera sikeres bemutatója elől.
Kiemelt kép/archív: Balázs Attila
Friss lapszámunkat alább kérheted:
