Tartogat figyelemreméltót a március, aki csempészne a mindennapjaiba egy kis kultúrát, innen is válogathat.
Április 19-ig látható a marosvásárhelyi Kultúrpalotában Papp Aurél Notre Dame című, február 6-án bemutatott alkotása. Az Erdély festészete a két világháború között című időszakos kiállításon a szatmári származású festő-grafikus párizsi időszakának vázlatfüzetét, az a Marosvásárhelyi Képtár 1932–1940 közötti gondnokával, Aurel Ciupéval folytatott levelezését és néhány igen érdekes, a művész alkotásaival kapcsolatos dokumentumot is láthatnak az érdeklődők.
Tetten érhető a festményen a párizsi tanulmányút során megtapasztalt nélkülözés /Quadro Galéria
A Maros Megyei Múzeum a 2019-es év legjelentősebb műtárgyvásárlásaként jegyzi a Papp Aurél korai főművének tartott, 1912-ben, párizsi tanulmányútja során festett képet, melynek vételára 16 ezer euró volt. Legutóbbi műtárgyvásárlásakor a Művészeti Múzeum képtára Szervátius Jenő-, Balla Béla-, Gy. Szabó Béla- és Kusztos Endre-alkotásokkal is gyarapodott.
Böszörményi Zoltán tavaly megjelent, Sóvárgás című kisregényében kelet-európai, 21. századi valós és aggodalomra okot adó jelenséget mutat be. Az elmúlt évtizedek szomorú ténye, hogy a nagyszülőkkel, rokonokkal, bérszülőkkel itthon hagyott gyerekek sérülnek, rosszabbul teljesítenek az iskolában, nehezebben illeszkednek be, mint azok a társaik, akiket szülői szeretet és gondoskodás vesz körül.
A szerző egy lánygyermek megdöbbentően őszinte érzéseit, szeretet utáni sóvárgását, saját kis világáról alkotott villanásait tárja elénk egyes szám első személyben. A naiv, ám végtelenül törékeny, anyai szeretetre vágyó gyermek lelkének és testének leépülését hozza egészen közel a szerző, megmutatva azt, hogy szeretet nélkül megbetegszik a test és lélek, majd elsorvad és megsemmisül.
A személyes történet mögött kirajzolódik egy egész régió tragédiája, amelynek tehetetlen szemlélőjévé válik az olvasó. Böszörményi műve kétségbeesett figyelmeztetés arra, hogy a szülő és a gyermek érzelmi kötelékének szétszakítása nemcsak a lelkeket, hanem a társadalmat is szétzilálja.
A szervező Szilágy Megyei Ifjúsági Egyeztető Tanácsot is meglepte a tavaly indított Varrd magad a viseleted! program népszerűsége, melynek célja, hogy a fiatalok a helyi idős mesterektől ellessék a népviselet-készítés fortélyait. A képzés alapja a dokumentálódás, hiszen településenként különbözhet a szabásvonal, szín- és motívumhasználat. Krasznán szervezték az első tanfolyamot, 2019 húsvétján a krasznai résztvevők már a maguk varrta ruhában mentek istentiszteletre. Az elmúlt csaknem egy évben már a tizenötödik településen tanítják a pendely, lengyeling vagy éppen a zsinóros mellény varrásának csínját-bínját, és további tizenöt szilágysági településre terjesztenék ki idén a projektet, mely iránt érdeklődnek Bihar, Maros és Szatmár megyéből is.
„Ez a fájdalom könyve. És a mindent győzedelmesen áthidaló szereteté. Kihagyhatatlan olvasmány” – így jellemzi Dénes Ildikó irodalomtörténész Csata Éva legújabb, februárban bemutatott kötetét. A fogyatékkal élőkkel foglalkozó HIFA-Románia marosvásárhelyi szervezetének igazgatója negyedik könyvében a rá jellemző lényegre törő, sallangmentes módon ír az anorexiáról: „Egy fiatal lánynak elég néhány, a külsejére vonatkozó, elejtett megjegyzés (»Kicsikét nem ártana innen, hasból letornázni, kedves Julcsi«), hogy szinte halálos kimenetelű fogyókúrába kezdjen. És ez a fogyókúra olyan, akár egy lidérces álom. Igazán kishalál. Ezt a könyvet olvasva az önpusztítás ismeretlen, feneketlen mélységeiben járunk.”
Kiemelt kép: Shutterstock
A cikk nyomtatott változata a Nőileg magazin 2020. márciusi lapszámában jelent meg.
Nekünk, európaiaknak is van „kínai nagy falunk”, csak másként hívjuk. Ez az egykori Római Birodalom határvédelmi rendszere (limes), amely egy három kontinenst átölelő védműrendszer, és hazánkban több mint ezer kilométernyi szakaszáról tudunk.
A napokban kezembe került Gál Andrea szemrevaló kötete Bódi Kati rajzaival, a Fecske utca 12. – és egy szuszra kiolvastam az egészet. Huba, Fülöp és Vilmika világa nemcsak a kisiskolásokhoz, hanem még hozzánk, nagyokhoz is közel áll.
„Senki nem lát úgy, mint Bányász Anna” – mondja egy Annáról szóló kisfilmben férje, István. És milyen igaza van. Nagyon sajátos, egyedi látásmódja van Szász-Bányász Anna fotográfusnak, amit fotóin látunk, az maga az élet.
Ha kutyatartásra adja a fejét a család, fontos tudnunk: a nevelés a szülő dolga lesz. Helyesen viselkedni ugyanis nem csak az állatot, de a csemeténket is meg kell tanítanunk.
Illés Márton igazi jó pasi: jó a humora, remekek a sztorijai, tudja élni és élvezni az életet, és nemcsak imádja, de érzi is a nőket. A jellegzetes bariton birtokosa maga is egy életművész. Nyugdíjba készül, és a sármján ez mit sem csorbít.
