Nőnapra ajándékozott meg a család egy csíkszentdomokosi szervezésű többórás lovas túrával. Elsőre nem villanyozott fel az ötlet, mert én ezen a környéken nőttem fel, azt hittem, láttam már mindent, amit látni érdemes. Hargita megyében egyre jobb lehetőségek kínálkoznak azok számára, akik lóhátról szeretnék bejárni a környéket: jól felszerelt lovardákat találunk Csíksomlyón, Csobotfalván vagy épp Csíkmadéfalván is, hogy csak Csíkszéket említsem. Innen legtöbben a Békás-szoros-Nagyhagymás Nemzeti Parkba lovagolnak vagy a Gyimesekbe.
Lóháton minden más
A kirándulásnak ez a formája annak fog leginkább tetszeni, akinek van némi tapasztalata a lovaglás terén, de kezdők számára is tökéletes, hiszen a túrák során lehetőség van a tanulásra is. A lovak kivezetése, etetése, pucolása és felszerszámozása szintén a program része, hiszen elengedhetetlen ahhoz, hogy a ló kicsit megszokjon és elfogadjon bennünket. Ezúttal a Csíki-havasok felé vettük az irányt, s bár még igencsak hideg volt, a látvány minden kellemetlenséget felülírt. Kimászva a dombokra és lassan haladva a hegy csúcsa felé, sok mindent láthat az ember. Elsőre megszokottnak tűnhet a havas táj, a kis faházak és a fenyvesek vizslatása, de lóhátról minden más. Sokkal szebb, tisztább és persze izgalmasabb.
Ilyenkor egy jó cipőre, leginkább csizmára van szükségünk, ami tartja a bokát és kényelmes. Az öltözködés másodlagos, de figyeljünk arra, hogy a nyeregben való ücsörgés ellenére, folyamatosan együtt kell mozognunk a lóval. A fejvédő kobakot biztosítják a túravezetők, ahogyan az egyéb felszerelést is. A hangosan ugató és ránk támadó pásztorkutyákkal sajnos nem számoltunk, lovaink azonban nyugodtak maradtak, mivel csikó koruktól itt nőttek fel, szokva vannak a sziklás terephez, a szűk, hegyi ösvényekhez, ahol a nyugodtság és biztos járás elengedhetetlen.
A kevesebb sokkal több
Néhány szakaszon, meredek terepen, nagyon köves utakon kíméltük a patásokat, és gyalogosan mentünk egy darabig, ezalatt túravezetőnk, Laci bácsi izgalmas, szarvaskergetős-, medvelesős történetekkel szórakoztatott. Egy ilyen lovas túrán különleges élmény nemcsak maga a kirándulás, de a lovakkal való együttműködés is. Ezek az állatok érzékenyek és az embernek szavak nélkül, ösztönből kell együtt dolgoznia velük.
Felérve a hegytetőre, leírhatatlan a látvány, be lehet látni az egész Csíki-medencét. Egyszerűség és családias hangulat jellemezte a havasokban töltött időt, kedves, segítőkész emberek társaságában. Ha figyelmesek szeretnénk lenni, vihetünk magunkkal némi jutalomfalatot a lovaknak is, amit a túra végeztével adnak oda az állatoknak: erre alma vagy murok a legalkalmasabb.
A mi túránk közel három órát tartott, de igény szerint választhatunk több napos, egész hétvégés kirándulást is, ahol nemcsak lovagolnak a résztvevők, hanem múzeumot látogatnak, néptáncot tanulnak, fát faragnak, vagy éppen kenyeret sütnek kemencében. A kevesebb több – szokták mondani, és ha átadjuk magunkat ezeknek az élményeknek, rájövünk, hogy nem is kell olyan sok a boldogsághoz.
Fotó: Fülöp Orsolya / Lovastúrák Csíkországban
