Önmagunk felfedezése

Minden spirituális, szellemi, lelki kérdésre a válasz...

Az év végén sokan készítenek számvetést: megtettem-e mindent önmagam fejlődéséért? A hosszabbodó sötétség pedig befelé fordulásra késztethet: tudom-e, hogy hol tartok az életemmel? De kell-e egyáltalán foglalkoznunk belső dolgainkkal, van-e időnk erre ebben a kifelé élő, pörgős világban? Három ember belső útkeresését mutatjuk be, a válaszok talán ott vannak a történeteikben. 

Éberen élni a mindennapokat

Nem is kérdés, hogy aki 12–14 évesen Dosztojevszkijt olvas, annak van affinitása a nagy életkérdések, az emberi szellem természete iránt. Bara Ágnes folyamatosan kereste a válaszokat. Aztán egy tíz évvel ezelőtti halálközeli élmény fordulópontot jelentett az életében. Megértette, hogy tényleg van valami dolgunk az életben, és nem csak a hétköznapok egyszerű látható világában. Ági közgazdásznak tanult, dolgozott a pörgős, profitorientált gazdasági világban. Majd Székelyudvarhelyről Ázsia felé vette az irányt, és 3 évet Thaiföldön, egy buddhista kolostorban töltött. Ahogy ő fogalmaz:

„pár évig önmagam futottam a köröket, végül csak útra keltem, hogy megtaláljam a tanítómat – és így találtam meg a válaszokat kérdéseimre.”

Fotó: Csedő Attila

– Miért indultál el?

Hirdetés

– Nem Buddha tanítása vonzott kimondottan, hanem maga Ázsia, meg a tao, a tiszta forrás. Megérkezésem után négy nappal becsöppentem egy buddhista tanítóhoz. Ott azt éreztem, hogy megérkeztem.

– Mit találtál ott meg?

– Minden spirituális, szellemi, lelki kérdésemre a választ, s a „hogyant”. Például Pál apostol szeretet- himnusza mindig előttem volt itthon, de úgy voltam vele, hogy képtelenség, vagy nagyon nehéz ennek a szellemiségében élni. Gondolkodtam, hogy miért van annyi probléma, hogy terápiákra járnak az emberek… Kint megkaptam a választ, hogy hogyan lehet leállítani ezeket a gondolatokat, és mi a kiút ebből. És ez a négy nemes igazságnak a felismerése. Aki a hétköznapokban éberen él, az rájön arra, hogy amit ma cselekszik, annak van következménye. 

– Éberen?

– Igen, az éberség-meditáció tanított meg elfogadni a múltat, közömbössé válni iránta, maximum tanításként megélni, de senkit nem hibáztatni azért, hogy az életem most milyen. Nézd, a buddhista meditáció célja, hogy véget vessünk a problémagyártás, a szenvedés körforgásának. Különböző módszereket használunk a meditációban, amely megtanít őszintén szembenézni gondolatainkkal, érzéseinkkel. Felismerjük, hogy számos cselekedetünk, gondolatunk csupán a ragaszkodás, a sóvárgás, a vágyakozás vagy a félelem miatt olyan, amilyen. Helyes gyakorlással meg lehet teremteni az elme nyugalmát, kifejleszteni az együttérzést, szerető kedvességet minden létező lény iránt. Az erkölcsi alapok megteremtésével, a koncentrációs képesség fejlesztésével megtörténhet a „belátás”.

– Hazajöttél. A minap azt mondtad, két év után rájöttél, hogy a fenyőfa nem tud gyökeret verni a dzsungelben… Hogy élsz az ott szerzett tudással az itthoni valóságban?

– Edzettebbé, elfogadóbbá tesz, és nagy higgadtság alakult ki bennem. Megfontoltabb lettem. Megnézem azt, hogy mibe vágok bele, és minek mi lehet a következménye. Nem vagyok hajlandó filozofálni dolgokon, vitatkozni emberekkel. Megtanultam a saját gondolataimhoz, a saját érzésvilágomhoz visszakerülni, őszintén felismerni azokat, hogy ne könyvekben vagy másnál keressem a választ. A meditáció ebben nagyon sokat segít.

– Itthon is sikerül intenzíven megélni ezt az állapotot?