Székelyföldi turkálás – Felívelő trend nem csak anyagi megfontolásból

Van, aki leginkább turkálóból, van, aki egyáltalán nem vásárol innen. Van, aki mint kincsekre, úgy vadászik a turkálós cuccokra, van, aki csak hébe-hóba tér be a second-hand üzletekbe. Készült egy székelyföldi kutatás a turkálós gyakorlatról, kiderültek érdekességek.

A tágabban vett székelyföldi térségben – Hargita, Kovászna, Maros megye – a turkálók, azaz a másodkézből származó öltözködési cikkeket kínáló üzletek jócskán elterjedtek. Annyira jelen vannak ezek a boltok a városközpontoktól a legkisebb falvakig, olyannyira meghatározó elemei a régiónak, hogy a média már turkálóvárosként is címkézte egyiket, másikat.

Bálint Blanka, Bálint Gyöngyvér, Nistor Laura, a Sapientia EMTE Társadalomtudományi Tanszékének munkatársai tavaly júniusban végeztek egy online kérdőíves kutatást – 2020. június 4 –19. között, 441 válaszolóból 381 személy képezi a végső adatbázist – és

azt vizsgálták, mik motiválják az embereket arra, hogy second-hand boltokból vásároljanak, milyen termékeket szoktak vásárolni, léteznek-e olyan termékek, amelyeket elkerülnek, és ha igen, miért teszik ezt, mekkora összeget költenek, kik ők

(végzettség, jövedelem, kor, lakhely stb.) 

Az online kérdőíves kutatás célja volt tehát néhány olyan jellemző trend megjelenítése, amely többé-kevésbé körvonalazhatja azokat a fő sajátosságokat, amelyek meghatározzák a turkálóból történő ruhavásárlás helyi gyakorlatait. 

A kutatás leírásából tudható, hogy a XX. század folyamán a turkálós vásárlást  elsősorban a hátrányos helyzettel, a szűkösséggel, a fogyasztói kirekesztéssel hozták kapcsolatba (William és Windebank, 2000; Williams és Paddock, 2003). Ebben a kétezres évek hoztak fordulatot:

észrevehető ugyanis, hogy egy-két évtizede a second-hand típusú boltok megsokasodtak, és egyre több fogyasztó vette célba ezeket az üzleteket. Azt is megfigyelték, hogy a second-hand üzletek egyre inkább kiléptek a humanitárius keretekből, és egyre inkább hasonlítanak az új termékeket kínáló üzletekhez:

a boltok rendezettek, sokszor a városközpontok sétálóutcáit foglalják el (Gregson és Crewe, 2003).

A kutatást végzők így fogalmaznak: „Egyre gyakrabban feltevődött a kérdés, hogy vajon léteznek-e a turkálókban történő vásárlásoknak olyan motivációi, amelyek túlmutatnak az anyagi szűkösségen.” Már korábbról ismert az, hogy „a turkálós vásárlások gyakorlata egy olyan tágabb kulturális, fogyasztói megatrend (Törőcsik, 2016) fordulat közepette érthetők meg, amelyekben egyre nagyobb hangsúlyt kap a környezettudatosság, a fast fashion hatalmas környezeti lábnyoma, az egyediségre való törekedés pl. a vintage ruhák választásán keresztül (Palmer és Clark, 2005; Cassidy és Bennett, 2012).” És valóban, ugyanezen érveket halljuk azoktól, akik előszeretettel turkálnak. 

A kutatás indokaként említhető az is, hogy a szakirodalom szerint a second-hand fogyasztás alulkutatott. Ezzel együtt számos értékes elemzés született a témában, amelyek jelen kutatásra nézve is kiindulópontként szolgáltak.

Nistor Laura társadalomkutatótól, a Sapientia EMTE oktatójától megtudtam, régóta tervezik a fent említett kutatás elvégzését, ám a Sapientia EMTE Társadalomtudományi Tanszéke nyert egy kutatási projektet, így ennek keretében végezték el a vizsgálatot tavaly nyáron. A járvány és a kutatás kapcsán elmondható, hogy a jövőre nézve

a gazdasági visszaesés miatt – elképzelhető a turkálós vásárlások még intenzívebbé válása.

Ezt a kijelentést azokra a nemzetközi kutatási előzményekre alapozzuk, mondta a szakember, amelyek szerint a 2008-as gazdasági válság kontextusában megugrott a használtruha-boltokból történő vásárlás gyakorisága.

Ki vásárol turiban?

A kutatásban többnyire nők vettek részt, illetve a többi online kérdőíves vizsgálatokhoz hasonlóan, a nők és fiatalok mellett felülreprezentáltak a magasabb iskolai végzettségűek is. Továbbá a válaszadók többsége házas, több mint felének gyereke van. A válaszadók több mint kétharmada városon él, zömmel átlagos anyagi bevétele van.

Főfoglalkozási kategóriák szerinti megoszlás (százalékban, N=356))

Hogy milyen gyakran vásárolnak? – havonta többször, de olyan válaszolókat is találtak, akik hetente többször, vagy szinte naponta (1,0 százalék) vásárolnak valamit turkálóból. 

Használtruha-boltokban történő vásárlás gyakorisága (százalékban)

A használtruha-vásárlás elsősorban a klasszikus turkálóban történő vásárlást jelenti, a válaszadók közel háromnegyede (73,0 százalék) gyakran vagy nagyon gyakran vásárol innen. Ezt követi a közösségi oldalakról (14,7 százalék) való vásárlás, valamint az ócskapiac, mely az a hely, ahonnan a válaszolók egytizede szintén gyakran, rendszeresen vásárol.

Hirdetés

Nyilván vannak, lehetnek kiugró példák, de a többség (a kutatásban résztvevők 38,4 százaléka) egy alkalommal 26–50 lej közötti összeget költ el a second-hand boltban, őket követik a 76–100 lejt között vásárlók (20,8 százalék), és előfordul a  125 lej fölötti vásárlás is. Az adatok valószínűsítik, hogy nálunk a turkálós vásárlásoknak elég erős anyagi okai, illetve korlátai lehetnek.

Egy-egy turkálós vásárlás során elköltött pénzmennyiség nagysága (százalékban)

Sok minden ,,hozta” a várt elképzeléseket. Viszont örömteli meglepetésként is jegyezhetjük, hogy a turkálós vásárlások kapcsán egy feltörekvő motivációt képez a fenntarthatóságra, a környezettudatosságra való törekvés, mondta Nistor Laura. Ezt a szakirodalom tárgyalja – a gazdaságilag fejlettebb régióknál, vagy

a jobb anyagi helyzetben lévő csoportoknál elég sok adat mutat arra, hogy a használtruha-vásárlást a környezettudatosság motiválja. Úgy tűnik, hogy a székelyföldi régióban is létezik egy olyan – nagyrészt magasan képzett fiatalokból álló – szegmens, mely esetében ez egy fontos motiváció.

Kikapcsolódásból is turkálunk

Készítettünk egy elemzést, amely során részletesen feltártuk a használtruha-vásárlás motivációit. Kíváncsiak voltunk, hogy milyen változók magyarázzák egyik vagy másik motivációt. Kiderült, hogy a turkálásnak a legfontosabb indítéka az anyagi természetű, ún. szűkösség motiváció, ami a fiatalabb, alacsonyabban képzett és a gyakran turkáló válaszadókra jellemző, magyarázta a szakember. Egyebek mellett még létezik egy olyan motivációcsoport, amelyben megtaláljuk az egyedi, eredeti termékek, valamint a társadalmi kapcsolatok keresését is. Vagyis

vannak olyanok, akik számára a turkálás egy stimulációs cselekvés, amely során különleges darabokra vadásznak, illetve egy olyan program, amely során kikapcsolódnak.

A használt ruházati termékek közül a legnépszerűbbek a különböző felsőruházati termékek, valamint a lábbelik, a válaszolók egynegyede pedig kabátot, dzsekit, vagy kötött felsőt, esetleg szabadidős ruházatot vásárol. Szoknyákból valamivel kevesebbet, ezt követik a zakók/blézerek/kosztümök. A fehérnemű, bár nagyon kis arányban (0,8 százalék), de bekerült a három leggyakrabban vásárolt termékek közé – holott vitatott ruhadarab. 

A három leggyakrabban vásárolt használt ruházati termék (százalékban)

Tabu? Nem tabu?

A tabu kifejezés egyrészt arra vonatkozik, hogy léteznek olyan személyek, akik semmilyen körülmény között nem vásárolnának turkálóban, emelte ki a szakember. Másrészt a tabu azokra a termékekre is vonatkozik, amelyeket a megrögzött turkálóba járók sem vásárolnak meg.

A korábbi nemzetközi kutatások jelezték azokat az okokat, amelyek miatt egyes emberek tabuként tekintenek a turkálókra. Itt elsősorban a higiéniai megfontolásokról van szó, sokan szkeptikusok a használt ruhák tisztaságát illetően. Ugyanakkor az elutasítások oka sokkal bonyolultabb is lehet: vannak, akik úgy vélik, hogy azzal, hogy mások által már hordott ruhákat vásárolnak, sérül az identitásuk, az önértékelésük – pl. lealacsonyítónak tartják magukra nézve, hogy csak olcsóbb termékekre futja. Ezért van az, hogy sokan titkolják, hogy turkálóba járnak,

úgy érzik, hogy a környezetük megbélyegzi, stigmatizálja őket amiért ,,nem futja” drágább dolgokra.

Az elutasítás oka lehet az attól való félelem is, hogy a mások által már viselt ruhákon keresztül magukra öltik valaki más személyiségét, testének egy részét, részletezte Nistor Laura. 

A kvantitatív kutatásunkat megelőzte egy kvalitatív, interjúkon alapuló adatfelvétel is. Utóbbi kutatás jelezte például, hogy elég nagy az elutasítás a kétes tisztaságú, igénytelen boltokkal szemben. Mind a kvalitatív, mind jelen kutatásunk elég egyértelműen kimutatta, melyek azok a ruhaneműk, amelyeket a megrögzött turkálóba járók is inkább elutasítanak: egyértelműen a fehérneműkről van szó, tehát azokról a ruhadarabokról, amelyek közvetlen kapcsolatba kerülhetnek intim testrészekkel…

Second-hand: tudatos fogyasztás

Romániára nézve nem igazán készültek olyan kutatások, amelyek a turkálós vásárlási szokásokat vizsgálták, mondta az egyetemi oktató. Egy globális használtruha-bolt által végzett kutatás adatai említhetők esetleg, amelyből kiderül, hogy a nagyvárosi vásárlók inkább a márkás termékek beszerzésére használják a turkálót. A nemzetközi kutatások világosan mutatják a használtruha-vásárlás egyre népszerűbb trendjét, a használtruha-kereskedelem egyre nagyobb piaci részesedését. Ezt egyrészt az anyagi szűkösség, illetve a turkálóban beszerezhető termékek kedvezőbb ára magyarázza. 

A kevésbé erős gazdasági helyzetben lévő társadalmakban a turkálók a hivalkodó fogyasztásra nézve is kedvező terepek, ugyanis itt elérhető áron szerezhetők be státusszimbólumok. 

Másrészt, és ez talán sokkal fontosabb, a nemzetközi elemzések azt mutatják, hogy a használtruha-vásárlás felivelő trendje egy tágabb mozgalom része: a divatipar,

a fast fashion, a fogyasztói társadalom környezeti lábnyomát ért kritikák egyre erősebbek, egyre több fogyasztó gondolkodik el ezeken a problémákon, és keres konkrét megoldásokat. Ilyen értelemben a turkálók lehetőséget adnak arra, hogy meghosszabbítsuk a termékek élettartamát,

csökkentsük a textilhulladékot. Egy amerikai kutatás (ThredUP) például azt jelzi, hogy a Z generáció (az 1995 és 2009 között születettek) esetében különösen erős a használtruha-vásárlási cselekvés, ami újabb jel arra vonatkozóan, hogy feltörekvő cselekvésről van szó. Ebben az új kontextusban a már említett tabu-téma is eltűnőben van: a turkálás egyre kevésbé stigmatizált tevékenység, sokkal inkább a tudatos fogyasztás bizonyítéka.

Kiemelt képünk illusztráció: Shutterstock

Friss lapszámunkat alább kérheted: