Kétségbeesett düh, értetlenség, tehetetlenség van bennem és millió kérdés. Miért kell itt, Kelet-Közép-Európában mindig valakik róvására politikai hatalmat erősíteni? Miért nem tudunk mi élni a szabadsággal, miért érzik úgy egyre több helyen megint, hogy joguk van mások, bizonyos csoportok szabadságát korlátozni? Miért érzik azt, hogy megtehetik? Miért nem hallgatják meg a polgárokat? Miért nem kérik ki azok véleményét, akikre vonatkozik egy-egy új rendelkezés? Miért nem tudunk Európának ezen a részén egyszerűen csak élni, és élni hagyni másokat? Miért?
Miért gondolja úgy a hatalom, hogy az ő feladata megmondani mindent is, neki kell döntenie az állampolgárok feje fölött, miért nem bízik az emberekben? Mert gyermetegnek, döntésképtelennek, nyájnak látja őket?
Akik képtelenek helyesen dönteni a saját életükről? És ha így látja, akkor miért nem neveli őket? Vagy épp ez lenne a cél, hogy gyermek szerepben tartsa az embereket?
Miért érzik úgy még mindig a férfiak, az egyház, hogy egyoldalú döntést hozhatnak a nők testével/lelkével kapcsolatban? Igen, az élet védelmével egyetértek. De a nő teljes életének a védelmével is!
Ha fáj a sok abortusz (ami egyébként nagyságrendekkel kevesebb Lengyelországban, mint más európai országokban, pl. Romániában vagy Magyarországon), akkor tegyünk ellene. Neveléssel például. Problémacentrikus programokkal. Ingyenes fogamzásgátlókkal – van erre is példa Európában. Odafigyeléssel. A nők tiszteletével. Professzionális és hatékony egészségvédelemmel, egészségoktatással, szexuális neveléssel. Korrekt és empatikus tájékoztatással. A férfiak bevonásával. A felelősség tisztességes megosztásával. Őszinte párbeszéddel és a szociális-, illetve mentálhigiénés háló erősítésével. A címkézés (feminista, balos, jobbos, liberális, vörös, szivárványos, konzervatív stb.) határozott elutasításával.
