Szeret. Feltételek nélkül. Ha fáradt vagy, ha rosszkedvű, ha beteg, ha két pohárral is többet ittál a kelleténél. Szívből örül neked, amikor végre hazaérsz. Nincs szemrehányás, nincs harag, nincs kérdés, hogy miért maradtál ilyen soká, csak az önfeledt öröm és megkönnyebbülés, hogy megvagy, nem hagytad el, és semmi bajod nem esett.
Nemrég elutaztam két napra. Ő ezúttal sem jöhetett velem. Vasárnap még andalogtunk az októberi napsütésben, fotózkodtunk a pazar levélszőnyegen, gesztenyét rúgtunk vidáman, pedig mindketten tudtuk, hogy egy időre nélkülözni fogjuk ezt a boldog, hétköznapi semmiséget.
Mindig fájó szívvel csukom be magam mögött az ajtót, sosem kísér ki. Riadt szemmel nézi végig, ahogy pakolok, haragszik a ruháimra, talán mert tudja, hamarosan nem ő, csak a göncök nyaldossák a bőrömet. A görgős bőröndöt gyűlöli. Sokat utazom, gyakran pakolom tele. Tüntetőleg elvonul, hogy ne gondoljon bele, már megint hová, kivel, mennyi időre megyek.
Legutóbb két napig voltam távol, ő két napig nem ivott, nem evett. Barátokat küldtem hozzá, rájuk se rántott, nem tudták felvidítani. A társaság bohócának ezúttal a hangját se lehetett hallani. A lakásból is csak párszor, hosszas könyörgés után mozdult ki. Látványosan szenvedett. Hiába hagyom elöl az ételt, nélkülem nem eszik. Neki tényleg én vagyok a mindene.
Sokáig külön aludtunk, mondván, csak úgy tudok igazán pihenni. Nem mondtam neki, de érzi ezt. Este mellém bújik, megmelegít, majd olyan halkan vonul el, hogy soha nem ébredek meg. A reggeli piszmogását se hallom, de amikor kinyitom a szemem, már megint ott szuszog mellettem.
Ha nagy ritkán sírok, azonnal vigasztal, bújik. Amikor belerúgok az ágy lábába, elsőként jön gyógyítani. Vele szerettem meg a taknyos őszt, az esőt, a hideg szelet, általa tanultam meg élvezni a szikrázó havat, a mínuszos teleket. A vásárlást sem szereti, mégis türelmesen megvár, a hosszas időtöltést unottan, de elnézi nekem. S bár él benne egy undok, követelőző kis szörnyeteg, tutiezerszázszázalék, hogy engem soha, de soha nem fog bántani.
Nem igazi társ, és nem igazi gyermek, de érző, empatikus lélek, s a legtöbb emberi kapcsolatomnál többet jelent. Mert mindhalálig mellém szegődött, s boldoggá teszi a puszta létem. A kutyámnak élete végéig én vagyok Az Első. Az Egyetlen.
#nevásárolj #fogadjörökbe
