A „Ne bántsátok egymást!” felszólítást gyakran javaslom, kérem, parancsolom a vallásórán, vagy bármilyen más gyermek- és ifjúsági tevékenységen is. De mit is jelent bántani? Emberi viszonyainkban leginkább két kategóriába sorolható a bántás: tudunk tettel és tudunk szóval bántani. Tudunk ütni és kínozni, végső soron a másik embert elpusztítani. Tudunk gúnyolódni és zsarolni, hízelegni és félrevezetni, a másik embert tönkretenni. Persze az is benne van ebben a keserű levesben, hogy mindezekre a képességekre tudatosan és szánt szándékkal tudunk koncentrálni, de sokszor megtörténik az is, hogy akaratunk ellenére bántunk szóval és tettel.
Megint egy vallásórás példával hozakodom elő. Lássuk a gyakorlatban, mit jelent tettel megbántani valakit, és mit jelent szóval bántani!
Odamegyek a kisfiúhoz, megfricskázom a fejét, mosolyog. Bátorítom: én most téged megbántottalak, fájdalmat okoztam neked. Most te mondj nekem valami bántót. A kisfiú tovább mosolyog és azt mondja: de nem fájt, nem bántott meg. Unszolom: mondj már valami bántót nekem. A szeme nagy karikára nyílik, arcára kiül az őszinte döbbenet: nem tudok bántót mondani. És ahogy néz, és ahogy ismerem, tényleg elhiszem, hogy ő nem tudna bántót mondani. Nem csak nekem, talán senkinek.
Belém villan, Istenem, mennyire érzéketlen vagyok, vagy mennyire nem ismerem, hisz ez a kisfiú a jóindulat és együttérzés megtestesülése. Amikor valaki sír az osztályban, ő kérezkedés nélkül odamegy és átöleli, vagy nekifog simogatni és vigasztalni: ne sírj, na, ne sírj. És ha úgy érzi, hogy az ő vigasztalása nem elég, odajön hozzám, és azt mondja: Pap néni, X.Y. nagyon szomorú, csináljunk valamit. Elszégyellem magam. De más gyermek más lelkületű, így már sok kéz van a magasban, és már kiabálnak is: én, én, én mondok bántót. Az egyik azt mondja:
A hangulatot nem lehet visszafogni, mindenki harsányan nevet. Elszabadul a hasonlat-lavina: Neked olyan fogad van, mint egy nyúlnak, neked olyan hajad van, mint egy sünnek, neked olyan szemed van, mint a verébnek… és mindenki nevet.
Amikor lecsillapodunk, újravesszük a bántás változatait, és megegyezünk abban, hogy komoly helyzetekben mind a két fajta bántás nagyon tud fájni. Fáj, ha megfricskázzák a fejem, fáj, amikor meglöknek és elvágódom, fáj, ha kigúnyolnak, fáj, amikor hízelegnek vagy éppen hazudnak nekünk. De bármennyire is egyetemes érvényűek ezek az emberi tulajdonságok, mégis mindig vannak kivételek.
Akik eltűrik a bántást, elviselik, hordják a keresztet, de egyszerűen képtelenek arra, hogy másokat megbántsanak, vagy egyszerűen csak visszabántsanak. Vannak erős lelkek, hatalmas lelkek, akik inkább maguk szenvednek, mintsem másoknak szenvedést okozzanak. Valószínűleg nekik, ezeknek a Jézus-lelkületű embereknek köszönhetjük, hogy egy hajszálnyival mindig több az örömünk, mint a szenvedésünk.
Élete minden részét átszövi a népzene. Apaként, férjként és tanárként is igyekszik helytállni, amellett, hogy a Tokos zenekar sikerei újabb és újabb fellépésekre szólítják el. Egyszerre él a szenvedélyének, épít közösséget és tartja egyben a családját.korábban írtuk
Vajas Albert: Otthon tanulok a legtöbbet
