De elég az udvarlásból. A minap furcsa és meglehetősen kihívó felkérést kaptam: írjak a prostituáltakról, prostitúcióról. Hát én tényleg nem tudom, miért pont engem kértek erre, isten bizony, nem vagyok szakértője.
Az egy dolog, hogy nagyapám az ezerkilencszázharmincas években még Krúdy Gyulával mulatott a Vörös Korona nevű kuplerájban évi egy hónapot: de hát az rég volt. Puszta hagyománytiszteletből, nagyon rég, egyszer magam is meglátogattam a műintézményt. Ma is megvan, csak ma másként hívják.
De ugyanolyan decens, pezsgő, neglizső, kedvesség.
Húszezer forint volt akkor, a lány klasszika-filológus, inkább beszélgettünk. Közben arra gondoltam: milyen kicsi ez a világ, nagyapám hűlt helyén fekszem, és ugyanolyan jól érzem magam.
Aztán a minap megkapom ezt a felkérést. Íróként magam is egyfajta prostituált vagyok, tehát elfogadtam.
Gyakorló házasemberként rég nincs tapasztalatom e téren.
De hát valamikor riporter voltam. Megvettem egy helyi hirdetőújságot, és felnyitottam a „Hölgyek” rovatnál. Huszonhét hirdetés volt, hölgyek úgy 18 és 65(!) között.
Mielőtt továbbmennék: egy helyi társadalom mélyszegénységét az jellemzi, hány turkáló, zálogház, fogadóiroda és prostituált van. Az utóbbiak legalább szolgáltatnak.
Felhívtam mind a huszonhét hirdetést.
Kedves hangok, nagyjából intézményben, hadd ne mondjam: kuplerájban dolgozó lányok. A cím többnyire ugyanaz volt.
Ha már őszinték vagyunk, és miért ne lennénk azok: az árak nem mentek az inflációval. Ugyanúgy százötven lej, tízezer forint az átlagár – ennyi Pesten is.
Szerintem nagyapámnak többe került.
De van még egy csavar. A huszonhét női hirdetés mellett tizenhat hímringyó árulta magát. Ezeket már nem volt gyomrom felhívni, azért van egy határa az oknyomozásnak is.
Amúgy semmi baj ezzel. Valószínűleg már a piramisok építésénél is ott voltak a fáradt munkásokat váró lányok, Spártánál is kiszolgáltak, Rómáról nem is beszélek. Együtt élünk, és ez egy tisztességes szakma. Van, aki ecetet árul, van, aki a testét.
Amíg a világ világ, lesz prostitúció. Minden eladó. Csak kereslet és kínálat kérdése. Kereslet pedig mindig lesz.
Utolsó mondatom: férfiként, harminc körülig, próbálj ki mindent. Aztán szeresd a párod.
Utolsó utáni mondat: a prostitúció nem bűn. Senki nem vidámságból teszi. És a nemzetgazdaság része.
Kézcsók.
Kiemelt kép: Shutterstock
A cikk nyomtatott változata megjelent a Nőileg magazin 2020. januári lapszámában.
