Július nevét a római naptár quintilis-aként, vagyis ötödik hónapjaként Julius Caesarról kapta. A nagy emberről, ki hódίtásaival növelte a birodalmát s annak hίrnevét. S ma is az utazásokat, újabb világok felfedezéseit rejti magában. Vakációkat, melyek a pihenés mellett új utakat, új kultúrákat engednek hozzánk közelebb. Mert ahogy Jack Kerouac mondja: „úton lenni boldogság...”
A nyárban benne van az utazás, s az utazásban benne van a tanulás. Elég hozzá egy-egy találkozás, mely megérint. Egy másik ember, aki enged belátni az életébe, a hétköznapjaiba, megmutatja, ahogyan él, s általa tágίtja a belső világodat.
S közben ráeszmélsz, hogy Te is a megfelelő helyre születtél, ott van dolgod, s mekkora szerencse s kegy mindaz, amit átélhetsz.
Újra látom azt az apró, nyίlt tekintetű indiai férfit, akinek a boltjába csak azért tévedtünk be, mert az időjárásra hagyatkozva csak nyárias ruhákkal indultunk útnak. De az idő megviccelt, vagy csak ajándékul akarta adni azt a találkozást. Meleg ruhákat akartam, de valami mást is kaptam. Az életét nyitotta ki a kisboltban. S a végén, összetett kézzel tiszteletteljesen hajoltam meg vallásának és kultúrájának tiszteletadásaként a bolt egy szegletében berendezett oltára előtt, ahol Shiva szobra állt. Engedélyt kérve ujját a homlokomhoz érintette a két szemem közt. Tudtam, a harmadik szememre hίvja fel a figyelmem, a szemre, mely a szίvünkkel lát. Két óránál többet időztünk, mesélt gyerekeiről, unokáiról, traumáiról és a háláról. Távozásunkkor mondta el, hogy születésnapja van, neki mi voltunk aznap az ajándék, és hogy örömtelibb lesz este a családjában megélt tánc miattunk, s egy puha, selyem sálat tett nyakamba. Ma a forró perzseléstől oltalmaz ez a kendő, s ahogy a kecsesen hajladozó búzatábla közt fejemre tekerem, eszembe jut. A nevét sem tudom. Mégis maradandót hagyott: egy újabb kultúrát nyitott ki előttem.
Estefele, amikor a fojtott meleg megülepszik otthonom falvainak kiskapui előtt még itt-ott kiülnek kalapos nagyapák és kendős nagyanyók a kispadokra, a tavak partjain gyerekzsivaly vegyül a békabrekegéssel.
Bárhol érjen a július, benne van a megállás. A megpihenés öröme. A feltöltődés.
A fenyők hűsebb hegyi simogató szellője éppen úgy, mint a tengerpartok gyantásan sós illatú mediterrán változata. Mindkettőt leίrhatatlanul szeretem. A maga helyén. Mert a pipacs csak ott kecsegteti virágait, ahol megszületik. Ha letépem, hiába a hűs vίz, a vázában lehullatja szirmait. Nem tudod varázsát polcaidra tenni. Ha meg akarod a maga szépségében élni, Neked kell odamenni hozzá.
A Július ajándéka ez: menj, s csodáld, amit magasabb erők eléd tárnak...
Cikkünk a Nőileg magazin 2022. júliusi lapszámában jelent meg.
Kimelet képünk illusztráció: Shutterstock
korábban írtuk
Lélekmorzsák – Június: legyen mit átadni majd az unokáknak
A júniusi forróságban magam elé képzelem a római kori, fallal körülvett Barcino város (Barcelona elődje) maradványaira épült középkori templomokat és gótikus palotákat. Kereskedelmi és gazdasági fejlődésével a mai negyed nemcsak a település történelmi központja, hanem a katalán város szíve-lelke is.
