Lélekmorzsák – Nem válhatunk mosolytalanná

Az utcánk kis virágüzletében nárciszokból, tulipánokból, gyöngyvirágból összeválogatok egy dús csokorra valót. A nappali asztalára szánom. Emlékeztessen a lélek kortalanul fiatal nevetésére és tisztaságára, akkor is, ha néha naiv, s el-elrugaszkodik a hétköznapoktól… (Cikkünk a Nőileg magazin 2022. májusi számában jelent meg.)

Fotó: illusztráció: Pixabay

A május virágillatú, friss, s talán kortalan hajadon.

Amint vázába rendezgetem illatosaimat, megelevenedik a májusfa. Több mint 500 évvel ezelőtt, Temesvári Pelbárt ferences szerzetes lejegyzett egy mondát, melyben a tanίtványokkal tartott egy szent életű lány is. Összesúgtak a háta mögött az emberek, s gúnyolták, mondván, hogy nem hiszik ártatlanságát. A lány a szemük láttára egy száraz gallyat szúrt a földbe, mely reggelre, május beköszöntének hajnalán kizöldült. A néphagyomány megőrizte a májusfát, s ίgy vált a természet újjászületésének szimbólumává Európa-szerte.

Mióta ember él a Földön, van rosszindulat, igazságtalanság, szóbeszéd. Az évek múlásával sokakban nő a keserűség. Ők elfelejtik: a tisztaságot meg kell teremteni. A jóság, ha igaz, lefejti magáról ráképzelt sötét héjait, s kiemelkedik. Mert megőrzi életszeretetét.

Az élet ciklikus bioritmusa tudja, hogy szükség van újjászületésekre is, hogy mindig fennebb tudjunk lépni értelmi, érzelmi szintjeinken. Ez megküzdéssel jár, és néha kίvül-belül fáj.

Ahogy a zord idő letépázza az elszíneződött levelekkel néha még a száraz gallyainkat is, hogy ami marad, új életre sarjadjon. A május más, ő a napfényben megcsillanó fiatal gyémántlány. Előtte ő is hamuban volt, sokáig lapult, s miután rátaláltak éles szemű kincsvadászok, némán tűrte, mίg lefejtették hozzá nőtt szürkeségeit, s kicsiszolódtak fényei. Azóta minden napfénynél megcsillan. Szükség van arra, hogy lefejtsük fejlődésünk szirmait, hogy kibomoljon a ritka virág igaz arca.

A májusban benne van a fiatalság nevetése. Friss pirospozsgás arcú lányok kuncogása, legények bátorságra bontakozó jelleme. Benne ólálkodik a tánc, a zene, régi majálisok sóvárgó emlékei. Átalakuló világunkban

nem válhatunk mosolytalanná, nem kerülhetjük el azokat a társaságokat, ahol tudunk tiszta szίvből összenevetni, énekelni, gitárt pengetni, fémkanállal zománcfazekakon dobolást mίmelni, megélni az örömöt, hogy élünk.

Az asztalra helyezem vázába rendezett virágaimat. Egy kis időre becsukom a szemem, hagyom, hogy illata az orromba kússzon, s engedem, hogy elvigyen érintetlen virágmezőkre, ahol nincsenek háborúk, sem az emberek közt, sem az emberekben. S magam előtt látom azt a kedves idős nénit, akit évekkel ezelőtt láttam messzi ország tengerpartján, nagy virággal a hajába tűzve, ahogy minden reggel végigsétált a parton, s mindenkire bájosan mosolygott, nem törődve azzal, hogy az évek mitől és milyen ráncokat rajzoltak rá…

…májusi kedves mosolyokat kίvánok az emberek arcára.

korábban írtuk

Szoták Mitzi-Enikő: Egy jó fundraiser kiváló történetmesélő
Szoták Mitzi-Enikő: Egy jó fundraiser kiváló történetmesélő

Gyerekkora óta civil szervezetekben tevékenykedik. Önkéntesként kezdte, és ez az életforma az élete részévé vált. Ma ő az, aki forrásokat teremt, pénzt gyűjt közösségi ügyek, szervezetek számára, sőt, másokat is bevezet a fundraising világába.