Népszámlálás jellegű felmérés először Kínában zajlott, még az időszámításunk előtti harmadik évezredben. Hasonló összeírásokat tartottak a görög városállamokban, Indiában és Egyiptomban is, ezek azonban elsősorban a hadba fogható férfi lakosság számbavételére vonatkoztak, ezért kimaradtak a gyerekek, az idősek és a nők is. A római ötévenként megszervezett cenzusok már az ingó és ingatlan birtokot, a rabszolgák számát is számbavették, az egyes népmozgalmi eseményeket is rögzítették. A Római Birodalom hanyatlásával egy időre megszűnt a népösszeírási hagyomány egész Európában, így a középkorból kevés és hiányos forrás maradt, és a népesség száma csupán a különböző birtokosi földkönyvekből rekonstruálható. A XIV. századtól kezdődően indult újra a népszámlálás, előbb az olasz városállamokban (pl. Velence), majd a XVI. századtól a német fejedelemségek is bevezették a gyakorlatot.
A maihoz hasonló, statisztikai célú teljeskörű népösszeírás a világon először Kanadában zajlott 1665-ben, Európában pedig közel egy évszázaddal később, Finnországban 1749-ben, de csak a XIX. század elejétől vált rendszeres gyakorlattá a kontinensen.
Magyarországon 1867-től kezdődően, többnyire tízévente szerveztek népszámlálást, idén ősszel a tizenhatodikra kerül sor. Romániában – az ország mai közigazgatási területére vonatkozóan – 1948 óta tartanak népszámlálást, legutóbb 11 évvel ezelőtt volt.
De már amúgy is mindent tudnak rólunk, nem?
Tolakodónak tűnhet a kormány népszámlálási adatgyűjtésének folyamata, mintha a Nagy Testvér figyelne bennünket. És egy sor olyan információt kérnek, amelyet a lakossági nyilvántartó, a kataszteri hivatal, az urbanisztikai igazgatóság, az állami szociális intézmények révén rendelkeznek, úgy tűnik, hogy tényleg minden információt tudnak rólunk. Akkor meg minek van szükség erre? Azért, hogy majd az adóhivatal, munkaügy vagy egészségügyi igazgatóság ránk szálljon?
A népszámlálási adatokat a gyűjtést követően hosszú évtizedekig biztonságosan tárolják, kizárólag összesített statisztikákat és anonimizált adatokat publikálnak. Egy személy vagy családtagja azonosítására szolgáló adat nem adható ki, még egy másik kormányzati szervnek sem.
Apropó adatvédelem: ha arra gondolunk, hogy a közösségi médiaplatformok, valamint az applikációk révén az üzletek, bevásárlóközpontok és sokan mások mennyi mindent tudnak rólunk, akkor a népszámlálás során begyűjtött információk miatt már nem igazán kell aggódnunk. Ugye?
Jó, jó, de miért van szükség erre?
A népszámlálási adatok legfontosabb funkciója az, hogy a kormány évente hatalmas összegeket oszt szét/vissza a helyi hatóságok, szociális intézmények, egészségügyi és más hatóságok között annak érdekében, hogy a szolgáltatásokhoz a lakosság arányosan hozzáférhessen. Ezen kívül mind a kormány, mind a helyi hatóságok országszerte felhasználják az adatokat a jövőbeli lakhatási-, egészségügyi- és gondozási-, közlekedési- és oktatási igények megtervezéséhez, esetleges átalakításához. A legtöbb felméréstől eltérően,
a népszámlálásnak - amelynek kitöltése jogilag kötelező – 90 százalék körüli, fölötti a kitöltése, amit ezen kívül nem tud más közvéleménykutatás produkálni, így ennek köszönhetően tényleg szinte teljes képet lehet kapni egy ország lakosságáról.
Az emberek azonban még mindig lemaradnak a népszámlálásról, néha azért, mert nem férnek hozzá egy űrlaphoz vagy nincs családjuk, aki regisztrálja őket, vagy külföldön tartózkodik a teljes család. Ez különösen igaz az egy év alatti csecsemőkre, akik gyakran kimaradnak. De a „hiányzók” csoportját növelik a 20–29 éves fiatalok, az egyetemi hallgatók, különösen a belvárosi területeken élők, valamint a külföldi munkamigrációban résztvevők is.
A társadalomkutatóknak fontos. De az átlagembernek?
Minden egyes állampolgárnak fontos, mert:
- a népszámlálás egy globális program és gyakorlat része, általa tudunk pontos képet mutatni a világnak magunkról, életkörülményeinkről, a lakosság helyzetéről,
- a népszámlálás az egyetlen módszer, amellyel látni és összesíteni lehet Románia lakosainak számát, korát, lakhelyét, iskolai végzettségét, nemzetiségét, vallását, életkörülményeit,
- a pontos adatok ismeretében megalapozottan lehet a gazdasági-, az egészségügyi-, az oktatási-, a szociális- és a kulturális fejlesztéseket tervezni és lebonyolítani,
- a népszámlálás során adott válaszainkkal elsősorban a lakóhelyünk, a szűkebb környezetük fejlesztését könnyíthetjük meg. Ugyanakkor hozzájárulunk ahhoz is, hogy az országos kép minél valósághűbb, minél tényszerűbb legyen. És minél inkább lehessen támaszkodni rá.
- a népszámlálási statisztikák segítségével eredményesebben, hitelesebben lehet pályázni nemzetközi támogatásokra.
Nagyon fontos, hogy mindenkit megszámoljunk
Ha a népszámlálási adatok nem tükrözik pontosan a lakosságot, akkor az ország egyes területei és egyes csoportjai lemaradhatnak a számukra szükséges szolgáltatásokról. Ha a kormány pontatlan adatokat használ fel arra, hogy pénzt osszon szét adott területeken, egyes területek eleshetnek a lakosok támogatásához szükséges finanszírozástól, mások meg indokolatlanul többet kaphatnak. Ez oda vezethet, hogy az emberek nem kapják meg a szükséges támogatást, vagy növelik a helyi adókat, például az önkormányzati adót, hogy fedezzék ezt a finanszírozási hiányt, ugyanakkor a jövőbeli tervezést is megnehezíti, ha olyan adatokon alapul, amelyek nem tükrözik a jelenlegi helyzetet és a 2011-es népszámlálás óta bekövetkezett változásokat.
Önkitöltős, online…
Több országhoz hasonlóan, idén először Romániában is lehetőség van önkitöltős módon és online kitölteni a népszámláláshoz kapcsolódó kérdőívet. Ennek nagyon sok előnye van. Angliában és Walesben például a lakosság több mint 90 százaléka online vett részt a tavalyi népszámláláson. Romániában is egyrészt hosszabb periódusra tették lehetővé az önkitöltős kérdőívet, másrészt nagyon komoly médiakampány előzte meg, harmadrészt nagyon sokrétű segítséget kínálnak a kérdőívek kitöltésében. Remélhetőleg 10 év múlva nálunk is a többség ezt a módszert fogja választani. Mivel
ez költséghatékonyabb, kisebb az ökológiai lábnyoma az online népszámlálásnak, az adatok megbízhatósága jobb,
a kérdezett kevésbé feszélyezi magát egy idegen számlálóbiztos előtt a válaszok megadásakor, illetve a külföldön vagy az ország más területén, nem állandó lakhelyén élő román állampolgárok is könnyűszerrel részt vehetnek.
Saját tapasztalatok
A családban – szakmámból is kifolyólag – rám hárult ez a feladat. Nem is volt kérdés, hogy online fogom kitölteni.
- A népszámlálásnak a hírverése jóra sikerült, aki figyelt, az már hónapokkal korábban tudta, mit kell tenni március végétől kezdődően.
- A chatbot és a telefonos segítség nagyon vagány, jól is működött. Csupán 30 másodpercet várakoztattak, és gyorsan, operatívan segített a vonal túlsó végén egy hölgy.
- Négytagú családunk esetében öt kérdőívet kellett kitöltenem. Egy a fő regisztrációs kérdőív, aztán minden egyes személyre külön. Ez – telefonos segítséggel együtt is – szűk háromnegyed órát vett igénybe.
- Nem volt türelmem és időm végignézni a tutorial videót, de annyit megjegyeztem, hogy érdemes egyetlen e-mail címet megadni, és ez hasznos tippnek bizonyult.
- Számomra egyszerűbbnek és letisztultabbnak tűnt ez a kérdőív, mint a 2011-es. Az online válaszadásnak az is az előnye, hogy egy sor, az egyénre nem vonatkozó kérdést a rendszer már alapvetően szűri, így csupán a ránk érvényes kérdésre kell válaszolni, ami jelentősen megkönnyíti a dolgunkat.
- A lakóházra vonatkozó kérdések talán a legbonyolultabbak, de ha azokon az ember átrágta magát, akkor már a többivel nem lesz gond.
- Érdemes letölteni a kitöltött kérdőívet a végén.
- A székely vs. magyar kérdést nem sikerült kellően meggyőző módon rendbe tenni, úgyhogy nálunk ez volt az egyetlen elvi kérdés, amiben határozatlanok voltunk. Aztán a nagyobb halmaz javára döntöttünk, mivel 11 éve is így tettünk.
Kiemelt képünk illusztráció: Shutterstock
korábban írtuk
A világjárvány a fiatalok mentális egészségén is mély nyomot hagyott
Egy meghatározó történelmi válság rányomhatja a bélyegét teljes generációkra, és mindig vannak sérülékenyebb korcsoportok. A COVID-19 világjárvány is eltérő módon érintette a különböző korú embereket, ám az eddigi vizsgálatok szerint a fiatalok leginkább a társas kapcsolataikban sérültek, emellett a pandémia a pályaválasztás előtt állók tanulmányaikkal, munkaerőpiaci terveikkel kapcsolatos elképzeléseit is jelentősen átírta.
