Nőiesebb hatalom

November elején még nem tudtuk pontosan, hogyan választ államelnököt az ország. Nők és férfiak igyekeztek a tömeget megnyerni. Eljátszhattak sokan akkor a gondolattal, milyen lenne az a Románia, melyet egy nő igazgat.

Elégtétellel, örömmel fogadták a nők, főleg a nemek közötti egyenlőség harcosai azt a hírt, hogy a hazai elnökválasztáson először indul két nő is, Viorica Vasilica Dăncilă miniszterelnök asszony és a kolozsvári származású Ramona Ioana Bruynseels jogász. Ez így szép és jó, derűlátásra adott okot. Íme, elindult nálunk is egyfajta törekvés, legalábbis a pártokon belül, a nők hatalomra jutásával kapcsolatos korábbi negatív felfogás megváltoztatása. Marad mégis a kérdés: képesek-e a nők egy férfiak által irányított politikai világban nemcsak elnyerni hatalmi pozíciókat, hanem a hatalmat magát is átformálni, nőiesebbé tenni?

Évtizedeken át a politikában szerephez jutott nők a kvóták és a számbeli arányok megváltoztatására koncentráltak. Először 1960-ban, Ceylonban juthatott nő miniszterelnöki székbe Sirimavo Bandaranaike asszony személyében. Közismert a másik két ázsiai miniszterelnök asszony is, Indira Ghandi és Benazir Bhutto, sajnos mindketten tragikusan fejezték be pályafutásukat. Az első nő, akit államelnökké választottak, az izlandi Vigdís Finnbogadóttir volt 1980-ban. Azóta számos nő került a hatalom közelébe, de még mindig a férfiak uralják a politikát mindenütt a világon. Jelenleg csupán 27 országban találkozhatunk nő elnökkel vagy miniszterelnökkel, a leggyakrabban Európa északi országaiban.

A nők parlamenti jelenlétére vonatkozó legfrissebb ENSZ-felmérés szerint 190 ország közül Románia a nem túl előkelő 96. helyet foglalja el Kenya, Venezuela, Lesotho mögött.

A nagy kihívást nemcsak a számbeli, hanem a minőségi szint megugrása is jelenti. Milyen világnézetet, értékeket, életfilozófiát képviselnek a nők a mai politikában? Gyáván beilleszkednek a hagyományos rendszerbe, vagy mernek a saját hangjukon szólni, a politikát humánusabbá tenni? Az emberiségnek ma másfajta kihívásokra kell választ keresnie. A szegénység, a klímaváltozás, a migráció, az univerzális pazarlás kérdése megoldhatatlan, ha nem tudunk békét és együttműködést teremteni embertársainkkal. Merem állítani, hogy erre az új misszióra, a fenntartható fejlődésre a nőknek, történelmi szerepükből kifolyólag, megvan a kellő edzésük, ez az az eszköztár, amit a nők nőknek adnak át évszázadok óta: törődni, vigasztalni, nevelni, családot, közösséget szervezni. Örvendetes, hogy ma már sok férfi is ezeket az értékeket vallja. Több női modell is áll azok előtt, akik itthon a hatalom részesei lennének, például az Iron Lady Margaret Thatcher vagy Angela Merkel. Szerencsém volt személyesen is megismerni Mary Robinson ír és Tarja Halonen finn elnök asszonyt. Tisztelem bátorságukat, hogy képesek voltak a trenddel szembemenni, hatalmukat alárendelték az emberi jogok védelmének.

Meggyőződésem, hogy hamarosan a nők a politikában nemcsak számbeli győzelmet mondhatnak magukénak, hanem minőségi fordulatot is hoznak, és így a 21. század küszöbén talán nőiesebbé tehetik a hatalmat.

Kiemelt fotó: Shutterstock

A cikk nyomtatott változata a Nőileg magazin 2019. novemberi lapszámában jelent meg.