Az anya teremt: Istennek a munkatársa
Székely Kinga Réka unitárius lelkész
A nő a termékenység maga. Nem csak annak szimbóluma. Egy olyan minőség ez, melyben összekapcsolódik a földi valóság a transzcendenssel. Az anya teremt, Istennek a munkatársa, mert a termést testében érleli, és testével táplálja. De a termékenység túlmutat a fogantatás misztériumán, a nő akkor is a termékenység maga, ha biológiailag lehetetlen teherbe esnie. A bibliai Sára jut eszembe, aki beleegyezik, sőt ajánlja, hogy férje más nőtől várjon gyermeket, ha már ahogy ő fogalmaz: az Úr bezárta méhét és így nem szülhet.(1Móz16,2)
A termékenység számomra az élet továbbadását, gondozását, védését jelenti. Kevés a szó, mely ki tudná fejezni azt a teljesség-érzetet, amelyet az anya érez, amikor ráeszmél a szíve alatt élő magzatra. Kevés a szó, amely hitelesen le tudja írni a vajúdás fájdalmának a varázslatszerű megszűnését, miután a gyermek világra jön. Ezek a tapasztalatok annyira szépek, hogy felemelkednek a szentséges magaslatára. De ugyanilyen erővel bír az a női tapasztalat is, amikor egy magára hagyott gyermeket örökbe fogad, és úgy szereti őt, hogy az elhagyatottság, árva-érzés teljesen elmúlik a gyermek lelkéből. Ugyanilyen lelki mélységet ér el az a nő is, legyen az öreg vagy fiatal, akinek a családjában beteg gyermek van, de mégis azt tudja kívánni keresztelőkor, hogy legyen az egészségesnek sok öröme, s majd a Jóisten valahogy vele is megérteti, hogy neki miért adott ilyen nehéz utat.
Nem osztom azok véleményét, akik a nőt csak a termékenysége miatt tartják értékesnek, nem osztom azok véleményét sem, akik úgy tartják, hogy minden nőnek kötelessége annyi gyermeket szülni, ahányat csak tud.
Nem osztom azok véleményét sem, akik azt hirdetik, hogy a magzat csak a nő tulajdona, és csakis a nő, aki szíve alatt hordja a magzatot, csakis ő dönthet annak megtartásról, vagy a terhesség megszakításáról. Nem osztom azok véleményét sem, akik a női és a férfi nemet meghaladottnak tartják, és egy olyanfajta fluiditásról beszélnek, melyet orvosi műtétekkel az emberi testen is véghez kell vinni.
Azt a véleményt osztom, hogy a termékenység, a fogantatás, a kihordás, a szülés a nő különleges, egyedi adottsága, és attól különleges, hogy amit megtermékenyített, azt ki is hordja, meg is szüli, fel is neveli. A férfi is természetesen lehet termékeny, és lehet jó nevelő szülő, de a kihordásnál és a szülésnél másodlagos szerepe van. Azonban elsődleges szerepe van a női termékenység lelki környezetének megteremtésében. Ha nincs egészségügyi akadálya, akkor a nő/feleség annyi gyermeket szül, amennyire érzi, hogy a férje szereti, s mellette marad. Az a feleség, akit nagyon szeretnek, nem fél a terhességtől, nem fél attól, hogy teste deformálódik, mert minden félelmét legyőzi a figyelmes szeretet: átölelő, felsegítő, nyugtató, biztató, nem egyedül kell végigcsináld, ketten fogtunk neki, ketten leszünk mindig, amikor az egyik elesik, a másik felsegíti (Préd 4,10) – és ez minden vonatkozásban értendő.
Azt a véleményt osztom, hogy a nő/feleség nem kell feláldozza egyik álmát a másik miatt, az anyaságot a karrier miatt, de ha mégis megteszi, akkor azt azzal a szent meggyőződéssel tegye, hogy a döntés az övé volt, és a legjobb.
Azt a véleményt osztom, hogy nincs szebb, teljesebb, lelkileg gazdagabb létforma az anyaságnál, legyen az biológiai vagy adoptáció útján megvalósítva. Nincs nagyobb áldás, mint a felismerés, hogy Isten annyira szereti a világot, hogy rá meri bízni az egyes emberre és asszonyra az új életet, a mindig új nemzedéket.
Azt a véleményt osztom, hogy a nő, hasonlóan a férfihoz, eldöntheti, bizonyos lelki okok miatt, hogy nem alapít családot, hanem látszólag egyedül, de lelkiekben sok-sok elköteleződéssel éli termékenyen az életét, mint alkotó, vagy a rászorultakon segítő apáca, önkéntes, vagy egy országot vezető királynő, vagy mint egy tanító néni, aki a legeldugottabb tanyavilág iskolájában tanít, vagy mint egy tanár néni, aki a legvadabb városnegyed iskolájában biztatja a már tizenéves korukban függőségben szenvedő gyermekeket a túlélésre, a szeretetre, vagy mint egy kipusztulásra ítélt faj megmentője, vagy mint egy közösségben minden gyermek pótanyukája.
Azt a véleményt osztom, hogy sok nő és férfi azért nem kötelezi el magát házasságban – bár van/lehetne párja –, mert lelkileg beteg, és ennek a betegségnek a leglényegesebb forrása, hogy megfosztották önmagukat a valahova tartozás lelki tartalmától.
Olyan túlfűtötten, olyan vakhittel óhajtják, keresik, akarják a szabadságot, a senkitől sem függés illúzióját, hogy lassan, de biztosan, minden emberi viszonyukat terméketlenné/meddővé teszik, kiherélik. Nekem ne parancsoljon senki, én mindig azt teszem, amit jónak látok, én nem hallgatom meg mindenki/senki kommentjeit, én nem költöm a pénzem másra, keressen mindenki annyit amennyit akar, én világot akarok látni, nem penészedni egy házasságban, én, én, én…
Azt a véleményt osztom, hogy aki ennyire nem érti, hogy mit jelent az a bibliai tanítás, hogy társat teremt az Isten az embernek, amellett csak imádkozni lehet, hogy egyszer majd megvilágosodik, s megérti azt a megváltó szeretetet, amiről minden vallás szól.
Azért gyakoroljuk a házassági felkészítőt, a jegyesápolást, hogy önismeretre és elfogadásra serkentsük a szerelmeseket. Mert hiába mondod, hogy szereted a másikat, de közben meg akarod változtatni. Hiába mondod, hogy soha nem voltál ilyen szerelmes, ha nem tudod, hogy a társad mit akar az élettől, milyen házban akar lakni, milyen ételt akar enni, milyen filmeket szeret, milyen szexuális igényei vannak. Hiába mondod, hogy ekkora szerelem még nem járt a földön, ha nem tudod, hogy a társad mire akarja költeni a pénzét, mikor és kivel szeretne szórakozni, újra gyermek lenni bár egy fél órára. Nem elég, hogy már az első nemi érintkezés után tombol a kielégülés, ha nem tudod, hogy a társad akar-e gyermeket, hányat, és egyáltalán milyen volt a gyermekkora.
Azt a véleményt osztom, hogy a nő a termékenység maga, de termékenységét a férj szeretete, szerelme határozza meg.
Megjelent a Nőileg magazin 2022. szeptemberi lapszámában.
Kiemelt képünk illusztráció: Shutterstock
korábban írtuk
A nő a termékenység, a lágyság maga, a családi tűzhely őrzője – és egyéb sztereotípiák nyomában
Sztereotipikus kijelentések véleményezésére kértünk különböző korosztályú- és családi állapotukat, hivatásukat tekintve is más nézőpontokból inspirálódó nőket. Olyan kijelentések ezek, amelyek a mi társadalmunkban is szerteágazó gyökerekkel hálózzák be gondolkodásunkat, és a velük való azonosulás fájdalmas életterhet is jelenthet: a nő mint a termékenység szimbóluma, a családi tűzhely őrzője, a családi béke letéteményese és a lágyság, szépség képviselője…
