Amint a telefonom után nyúltam, hogy egy kis szép zenét tegyek magamnak, a kapcsolatok regiszter ugrott elő. Pörgetni kezdtem. Nevek, helységek, foglalkozások, szolgáltatások hosszú sora pörgött le-fel, sok ismeretlen, rég nem használt kapcsolat.
Ahogy ábécé szerinti sorrendben haladtam a neveken, egyre világosabbá vált, hogy van, amit tisztogatni. Fizikai és lelki értelemben egyaránt.
Törölni kezdtem a neveket, amelyekhez nem tudtam arcot kapcsolni. Ki tudja, hogy miért kerültek be a telefonomba? Biztos, fontos volt jelenlétük, ha be vannak írva. Megnéztem a híváslistát, kiderült, évekkel ezelőtt beszéltem velük, valamiért nagyon akartam ott és akkor, hogy kapcsolatban legyünk, de úgy tűnik, rosszul akartam, mert a kapcsolat – ha megszületett is –, lassan elhalt.
Kitöröltem az ismeretlennek tűnő neveket.
A gyermekeim volt edzőit is mind kitöröltem. Bevillantak azok a boldog órák, amikor futball- és teniszpályák, uszodák és küzdőterek várakozóiban ültem, és néhai tornatanár édesanyám álmait álmodtam tovább arról, hogy egyik gyermekünkből profi sportoló lesz. De ez álom maradt, és az edzők neveit is töröltem. A gyermekszoba falaira kitapétázott-, széles mosollyal pózoló csúcssportolók is lekerültek a falról, miért kellenének nekem az edzők számai?
Aztán gyermekeim tanítói, tanárok, osztályfőnökök, iskolaigazgatók, bentlakási nevelők is mind törlésre kerültek, s velük együtt a mérgem is, amit egyesek kiváltottak belőlem.
Ha lelkészeknek ilyen gyermekei vannak, mit várjunk a többi szülőtől? – hallgattam az abszurd kérdést többször.
Igyekeztem úgy tekinteni az ilyen kérdéseket megfogalmazó tanárokra, mint akik maguk is áldozatai az oktatási rendszernek vagy önismeret-hiányuknak. Igen, tudom, a tanárok is elfáradnak, a rendszer rossz, és megköti őket. De miért vállal tanári-, nevelői hivatást olyasvalaki, akinek halvány dunsztja sincs a kamaszkor lélektani és viselkedési jegyeiről?
Megmosolyogtam a szolgáltatások kontaktjait is, és töröltem őket is.
Hajdan életmentő szerepe volt a szennyvízszippantónak, mert minden visszajött, ha ő nem jött. Ma már szennyvízhálózat van. Tovább törölgettem, s így váltam meg a kedves kabátjavító nénitől, a cipzárcserélőtől, a kisállat-kereskedőtől, a gyermekruhát forgalmazótól, végül a paintballostól. Hajdan órákat töltöttünk egy-egy kisállatkereskedésben, volt hörcsögünk, papagájunk több ketrecben és kalitkában, persze kutyánk és macskánk.
Egyedül a leguánnak álltunk ellen, heteken át vívtunk csatát a középső fiunkkal, aztán nyáron kerestük neki a gyíkokat, hadd lássa, milyen boldogan élnek a gyíkok kint, a szabadban.
A papagáj történetek elég drasztikus véget értek: egyet megevett a macska, egy megdöglött azért, mert a társával verekedtek, és megsérült, aztán az egyedülvaló is elpusztult, mert egyedül volt. Se veled, se nélküled, gonoszkodtam a férjemmel, sokszor olyanok vagyunk mi is, mint a papagájok. A hörcsögök sem jártak túl jól, de hosszú ideig kedvencei voltak a gyermekeknek.
A telefon képernyőjén elhunyt ismerőseim, rokonaim, barátaim neve jelent meg.
A hiánynak, veszteségnek, megbánásnak hosszan tartó fájdalma kerített hatalmába. Nem hívhatom már a régi egyházközségi gondnokokat. De jó lenne. Tervezni a kedves kis eseményeket, örvendeni a gyarapodásnak és szomorkodni a veszteségek felett. Tanácsot kérni, s hallgatni a régi szép történeteiket a gyermekkorukról. Bosszúskodni azon, hogy úgy tűnik, mindenki megbolondult, már semmit se tartanak be az emberek, se szabályt, se határt, se tisztességet.
Mindenki fut a pénze után, de aki csak oda akar futni, azt kell engedni – visszhangzik fülembe a jó tanács.
Nem kell szívre venni a közönyt, a visszautasítást, a víz sem folyik egyformán, az embernek van jó és rossz napja, várjunk, amíg jó napjuk lesz, akkor próbáljuk összegyűjteni őket. Hangjukat a lélek csodálatos világából hallom. Örökre. Törölve. Törlöm az elhunyt nyugdíjas lelkésztársat. Magamban mosolygok anekdotikus történetein a sorkosztról s a gabonás kepéről (papbér – szerk.megj.). Hümmögtünk egykor azon, hogy mekkorát változott a világ.
Szép lassan mindenkit eltemettünk, aki a harangszóra megemelte a fejfedőjét, s megállt egy pillanatra.
Mindenkit eltemettünk, aki megszólította a fiatalabbat, ha káromkodott vagy trágárul beszélt. Mindenkit, aki elment még a mulatságokba, és szépen mulatott, iszogatott, énekelt, táncolt, nem pedig üvöltött, megrészegedett és verekedett. Kitöröltem a neveket. A mellőlünk kihullt lelkésztestvéreim is törlésre kerültek. Istenem, bocsásd meg annak, aki maga vetett véget életének, és bocsásd meg nekünk, hogy belefáradtunk őt szeretni. Bocsásd meg nekünk, ha nem tudtunk támaszai lenni özvegyeknek és árváknak.
Törlöm az elhunyt híveim nevét.
Mennyi áldott emlék, drága jó asszonyok és emberek, akik tárt karokkal fogadtak huszonnyolc évvel ezelőtt, és hitük mindennapi erejéből tápláltak engem is. Nevüket törlöm, s megköszönöm, hogy befogadtak, szerettek. Nevük bele van égetve a szívembe, mindörökké élnek, egyre fényesebben, egyre tisztábban látom őket. Elképzelem, ahogy engem is, mint kihűlt kapcsolatot, mint fölöslegessé vált szolgáltatót, mint valakit, aki felidézhetetlen, törölnek a kontaktok közül. Végülis, ez így van rendjén.
Hitünk szerint minden húsvétban újjászületünk, új életet-, vagy legalábbis életünk egy új korszakát kezdjük el.
Van, amikor elenyésző különbséget hoz ez a fajta újjászületés, van, amikor a Jóisten rásegít egy erős feltámadásra. És eljön majd az az idő is, amikor minden kontaktunk ragyogó mennyországi fényben világít, s mi is velük együtt. És ez is rendjén van. Csak maradjon az újjászületés erejéből azoknak is, akik majd a mi lábnyomunkba lépnek a földi életben.
Kiemelt kép illusztráció: Shutterstock
korábban írtuk
Áprilisi fűszeres bárányhús – eltérhetünk a jól bevállt receptektől
Ha húsvét, akkor bárány – ez a leginkább becsben tartott ünnepi ételünk ebben az időszakban. Igen ám, de a töltött bárányon és a bárányfejlevesen kívül is van élet, étel, vagyis nyugodtan eltérhetünk a jól bevált receptektől is néha. Bátran lehet ízlésünknek megfelelően különböző fűszerekkel párosítani. A rozmaring például kifejezetten jól párosítható a bárányhússal. Íme néhány különlegesség. (Cikkünk a 2021-es Nőileg magazin áprilisi számában jelent meg.)
