– Hogyan találkoztál először az íriszfotózással, és mi ösztönzött arra, hogy te is ezzel kezdj foglalkozni?
– Életem elmúlt tíz évét átszőtte a fotózás iránti szenvedély, hiszen a mindennapokban fotósként tevékenykedem. Az íriszfotózás gyakorlatilag egy fényképészeti típus, és érdekes története van annak, ahogyan bekerült az életembe. Egy esküvői kreatív fotózás alkalmával Csíksomlyón jártam, ahol sikerült az ifjú párról egy olyan képet készítenem, amelyen a két arc nagyon közel került egymáshoz, és a fókusz teljes egészében a szemekre irányult. Bár addigi pályafutásom alatt megszámlálhatatlan szemet fotóztam le, valahogy ennél az esetnél megszállt az ihlet. Elgondolkodtam azon, hogy ilyen közelségben mennyire szépek és érdekesek két különböző ember szemei, és ahogy lenni szokott, elkezdtem beleásni magam a témába. Nagyon kevés anyagot találtam az íriszfotózás technikájáról, akkor még nem számított elterjedt dolognak. Én magam is külföldi tanulmányoknak köszönhetem, hogy három éve megnyithattam Sepsiszentgyörgyön a saját íriszfotós stúdiómat.






