- Mi indított el a sminkelés világába?
- Egyrészt kiskoromtól kezdve a színház szerves részét képezte az életemnek. A piros függöny, a fekete színpad, a régi nagy színészek mindig elbűvöltek. Már az iskolában is tagja voltam a színjátszó körnek, ám pályaválasztásnál a színészi pálya nem jött számításba. Valahogyan azonban mégiscsak ebben a világban szerettem volna maradni, szerettem volna bepillantást nyerni a színpad, a kamerák másik oldalára. A másik dolog, amely felnyitotta a szemem, amikor egyszer apukám megkérdezte, hogy mikor vagyok igazán boldog? Akkor jöttem rá, hogy amikor sminkelek, az jelenti számomra a legnagyobb örömet. Már a középiskolás évek alatt elvégeztem egy tanfolyamot, és hobbi szinten vállaltam kisebb munkákat. Valahogyan ez a két dolog összefonódott bennem, és rájöttem, hogy szeretnék színházban dolgozni, mint sminkes.