Sweet Harmony: Ahol élmény a palacsintázás

TÁMOGATOTT TARTALOM

Amikor a lélek derűje, hite és mosolya kiütközik a vállalkozói gondolkodásban, és mindez kicsúcsosodik ínycsiklandozó palacsintákban: a Sweet Harmony megálmodója, Jakab Hajnalka megmutatja, hogy ez nem egy lehetetlen feladat. Nők az üzleti világban sorozatunk legújabb része következik.

2024. december 10., 15:27

– Hogyan lettél vállalkozó? Fiatalkori ambíció vagy tudatos döntés volt?

– Világéletemben alkalmazott voltam, és életem során sokszor rácsodálkoztam arra, hogy mennyi ötletem van arra vonatkozóan, hogy mennyivel jobban lehetne vezetni egy-egy vállalkozást, ha a tulajdonos másként gondolkozik. Bárhol dolgoztam, azt éreztem, hogy hiányzik a szív, a lélek az üzletből. Ezért 2021-ben úgy döntöttem, hogy elkezdem végre nem a más, hanem a saját álmomat élni. Valójában igazi álmodozónak tartom magam, hiszen az, hogy ma három csodálatos gyermek édesanyja lehetek, évekkel ezelőtt még elképzelhetetlen álom volt számomra. Ahogy gyermekeink örökbefogadásának történeteiben, úgy a saját vállalkozás elindításában is a szívem határozta meg a döntéseimet, és eddig még nem csalódtam.

– Mivel foglalkozik a vállalkozásod?

– A Sweet Harmony egy palacsintázó, amelynek az a célja, hogy megmutassa az élet szépségét, azt, hogy jó nekünk itt élni. Az első gyereknevelési szabadságom időszakában éreztem azt, hogy bennem jóval több energia, tenni akarás van, és elkezdett motoszkálni a fejemben az is, hogy szeretnék példát mutatni a gyerekeinknek. Akkor még azt hittem, hogy valamilyen segítő szakmában fogok elhelyezkedni, aztán végül itt kötöttem ki. Azt hiszem, néha egy finom palacsinta is igazán nagy segítség lehet, ha például arra gondolunk, hogy egy fárasztó hét után megjutalmazzuk magunkat a kedvenc ízeinkkel, és a csodálatos természet ölén elfogyasztjuk azokat. Palacsintázónk ugyanis a zetelaki gátnál található, így a hozzánk látogatóknak egyszerre nyílik lehetősége palacsintázni és kirándulni.

Az első nagy kaliberű palacsintasütésem egybeesik a Babusgató állatsimogató nyitásával, hiszen a tulajdonos jó barátom, és ő volt az, aki lehetőséget adott arra, hogy kipróbáljam magam. Mondanom sem kell, hogy ez a nyitás a világjárvány idejére datálódott. Anekdotaként maradt fent, hogy ezen az alkalmon az állatsimogató állatai előszeretettel ették meg a palacsintába szánt gyümölcsöket, de elgondolhatjátok, hogy nem volt könnyű az elindulás. Bátorság kell és hit, mert az álmok valóra válnak: ez a mottó áll ma már a palacsintakészítő autóinkon is.

– Hogy látod, nehezíti a pályádat az, hogy nő vagy?

– Csak előnyöm származik abból, hogy nőnek születtem. Biztosan vannak férfiak, akik hallgatnak a szívük szavára, de azt hiszem, hogy mi nők talán érzékenyebbek vagyunk meghallani a belső sugallatokat, amelyek az üzleti életben is hasznunkra válnak.

– Melyek voltak a legnagyobb kihívásaid az üzleti életedben?

– A legnehezebb pont az lett, amit a legkönnyebbnek véltem: a megfelelő alkalmazott megtalálása. Számomra csak egy fontos alapelv létezik, mégpedig az, hogy olyant adj másnak, amilyent te is szeretnél kapni. Ha a vendég megtiszteli magát azzal, hogy eljön palacsintázni, akkor neked csak annyi a dolgot, hogy kedves legyél és kiszolgáld őt az igényei szerint.

Szezonban körülbelül tízen, míg azon kívül ketten-hárman szolgáljuk ki a vendégeinket, így nem könnyű feladat megtalálni a megfelelő munkatársakat.

– Mennyire nyomasztó, hogy emberek, családok léte függ attól, hogy te miként vezeted a vállalkozásod?

– Nem hiszem, hogy bármit megoldanék az aggódással. Imádkozom azért, hogy együtt rezonáljak a munkatársaimmal, ez a legfontosabb. Van olyan eset is, amikor barátság alakul ki köztünk, és már alig várjuk a fesztiválszezont, hogy újra együtt dolgozhassunk. Viszont olyanra is volt már példa, hogy a mínuszos hónapokban továbbra is alkalmazásban tartottunk valakit, aki a szezonkezdés előtt elment Németországba munkát vállalni. Nem tudom megkötni az emberek kezét, de mindig bízom abban, hogy a legjobban alakulnak a dolgaink.

– Mi az, ami örömet szerez neked a vállalkozói létben?

– Egyértelműen az emberekkel való találkozás, a csillogó szemek, a történeteik jelentik számomra a boldogságot. Van olyan, aki a Hargitán a mi palacsintánkkal jutalmazza magát egy megerőltető síelés után. De volt olyan is, aki azzal biztatta magát Debrecenből hazafele, hogy amikor megérkezik, megkóstol egy finom palacsintát nálunk. Legutóbb pedig egy egész osztály közölte visszajelzésként, hogy a Sweet Harmony meglátogatása volt a lehető legjobb program a Zöld Héten az iskolában.

– Mi számít sikernek a te munkádban?

– Lelkileg a fentiekhez hasonló pillanatok engem százszor jobban feltöltenek, mint az, hogy a hányadik palacsintázót nyitom. Elsősorban emberek vagyunk, nem vállalkozók.

– Figyelsz tudatosan a munka-pihenés arányára, hogy ne legyél kifacsart, hogy rendszeresen feltöltődj? Mi tölt fel?

– 2017-ben, hét sikertelen lombik program után, a férjemmel úgy döntöttünk, hogy ki kell szakadnunk a világ zajából, és felépítettük a családi házunkat Ivóban, ahol akkor még sem a villany, sem a víz nem volt bevezetve. Azóta természetesen már közművesítve van a ház, és megérkezett a három csodaszép gyermekünk is. Az otthoni környezet a harmónia, a kikapcsolódás szigete, ahol csak madárcsicsergés és fák vannak. Kell ennél több a feltöltődéshez?

Ugyanakkor az erős kapcsolati háló az, ami megtart. A férjem támogatására mindig szükségem van. Tudom, hogy ő hisz bennem, és néha elég a részéről egy támogató szó is, hogy továbbhaladjak. Neki köszönhetem azt, hogy soha nem a pénz határozta meg a döntéseimet, inkább a szív. Köszönettel tartozom anyósoméknak is, akik a gyerekekkel kapcsolatos feladatokból oroszlánrészt vállalnak, illetve a testvéremnek, aki üzleti fronton rengeteg hasznos tanáccsal lát el.

– Vállalkozóként könnyebb vagy nehezebb az idővel zsonglőrködni, a karrier-család kérdéseit egyeztetni?

– Őszintén, még tanulom ezt a dolgot. A férjemnek és anyósoméknak köszönhetően viszonylag sok teher leesik a vállamról, de abban hiszek, hogy előre kell tervezni, és úgy megfelelően beoszthatjuk az időnket. Például már most tervezgetem a karácsonyi ebédet, a fotózást és az ajándékokat. A decemberi időszakban ugyanis olyan is van, hogy a Sweet Harmony palacsintázók egyszerre három helyen is jelen vannak. Az utolsó karácsonyi vásár pedig december 23-án zárul, szóval a családi élet mozzanatait jó előre meg kell terveznem.

Persze a tervezés, a priorizálás sem segít, van, hogy az élet a feje tetejére áll, és olyankor a férjem szól, hogy „Hajnikának egy kicsit Hajnikára lenne szüksége”. Ilyenkor megpróbálok befelé figyelni és bocsánatot kérni magamtól, hogy ennyire elhanyagoltam magam. Ennek az útját tanulom épp.

– Mit tanácsolnál azoknak a fiatal nőknek, akik fontolgatják a vállalkozást?

– Legyenek bátrak. Nekem könnyű ezt mondani, mert mögöttem ott van a védőháló, ami nélkül nem így menne. Merni kell a szívünkre hallgatni, és elengedni azt a gondolatot, hogy elsőre mindennek tökéletesnek kell lennie. A vállalkozói lét egy út, ami folyamatos tanulással és fejlődéssel van kikövezve. Büszke vagyok magamra, hogy elindultam ezen az úton.

Kíváncsi vagy a Sweet Harmony termékeire? Keresd őket a közösségi médiában!