Tudós nők: Biedermann Zsuzsánna

Nincs rendjén, hogy egyik ember éhezik, míg a másiknak akkora vagyona van, hogy képtelen produktívan befektetni, mondja. A minisztériumokban is használják a kutatásait… Nekünk messze van Afrika, őneki meg közel. Biedermann Zsuzsánna, Afrika-kutató. (Cikkünk rövid változata a 2021-es Nőileg magazin áprilisi számában jelent meg.)

Hátráltatta-e a pályádat az, hogy nő, illetve anya vagy?

– Nem igazán éreztem hátránynak, hogy nő vagyok. Az mindenesetre elgondolkodtató, hogy nem egyszer előfordult már doktori védésen, szakmai rendezvényeken, hogy csak férfiak vettek körül. Szerencsére sosem éreztem, hogy nem vennének komolyan. Az viszont határozottan igaz, hogy az én tudományterületemen az alacsonyabb szinteken sok a női kutató, de felfelé haladva egyre kevesebb. A kérdés második feléhez kapcsolódva, szerintem ennek az anyaság az oka. Mielőtt megszülettek a kislányaim, meg voltam győződve róla, hogy csak egy kis ügyesség, talpraesettség, szervezőkészség kell ahhoz, hogy az ember ugyanannyit és ugyanolyan minőségben tudjon dolgozni. Ma már tudom, hogy ez nem így van, nagyon megváltoznak a prioritások, amikor anya leszel. 

Én elég maximalista vagyok, így a munkám minőségéből nem engedtem, a mennyiségből azonban kénytelen voltam. Így sokkal kevesebb a publikációm, kevesebb konferencián veszek részt. Közben látom, hogy a hasonló korú férfiak egyik jelentős eredményt mutatják fel a másik után.

Nem mondom, hogy nem zavar, de elfogadtam. Amióta férjhez mentem és gyerekeim vannak, úgy érzem, hogy megtaláltam a helyem. 

Milyen téma foglalkoztat, amit eddig valamilyen okból nem nyílt lehetőséged kutatni?

– Ezt szinte felsorolni sem tudom. Folyton tele vagyok új ötletekkel, amelyeknek csak a töredékével van időm foglalkozni. A teljesség igénye nélkül: szívesen megvizsgálnám, hogy az ún. black empowerment (a feketék helyzetbe hozása pozitív diszkriminációval) intézkedések milyen hatást gyakoroltak a gazdasági fejlődésre azokban a szubszaharai afrikai országokban, ahol bevezették őket. Érdekelne még az is, hogy a holland kór (jelentős tőkebeáramlás miatt megerősödő hazai valuta exportszektorokra gyakorolt negatív hatása) érvényesül-e a hazautalások esetében. Azt hiszem, ha részletesebben kifejthetném, legalább 10–15 ilyen kutatási kérdést tudnék említeni…

– A jelenkor kihívásaiból kiindulva, az ember számára milyen területet kellene szerinted kutatni?

– Engem az foglalkoztat leginkább, hogy miért ennyire egyenlőtlen a rendelkezésünkre álló források elosztása, és ezen milyen módon lehetne javítani. Igazságtalan, hogy az egyik ember éhezik, miközben a másiknak akkora vagyona van, hogy már képtelen produktívan befektetni.

– Az anyagi források mennyiben befolyásolják a munkádat/munkátokat?

– Én szerencsésnek mondhatom magam, mert már doktoranduszként állást kaptam a Világgazdasági Intézetben tíz évvel ezelőtt, ahol most is dolgozom. Igaz, a fizetésem nagyon alacsony volt, ezért is kezdtem tanítani mellette.

Tanzániában

Aztán az óraadói megbízásokból szép lassan állandó feladatok lettek, és öt éve adjunktusként is dolgozom a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen. Tehát a megélhetésem sosem függött ösztöndíjaktól, pályázatoktól. De

a magyar társadalomtudomány sosem látott nagy fantáziát az Afrika-kutatásban, így egy-két kivételtől eltekintve nem is jutottam soha plusz forrásokhoz. Ez gyakran lelomboz, mert úgy érzem, nem értékelik a munkámat. Viszont már megtanultam, hogy „lassú víz partot mos”.

Az ember foglalkozzon azzal, ami igazán érdekli, mert akkor marad meg a kutatás iránti szenvedélye, akkor érhet el érdemi eredményeket a tudomány területén. 

Hirdetés

– Mit emelnél ki a kutatási eredményeidből, aminek a mindennapokban nagy hasznát vehetjük/vehetnénk?

– Nem tudok egy ilyen konkrét eredményt említeni. Inkább azt tartom nagy dolognak, hogy Magyarország finanszírozni tud egy szubszaharai Afrikával foglalkozó közgazdászt. Úgy gondolom, hogy a tudásomból sokan, sokféle módon profitáltak. Például a hallgatóim az egyetemen, a szaklapok, amelyek írásait lektorálom, az általam szerkesztett és menedzselt afrikablog.hu olvasói, a politikai döntéshozók. Nem egyszer kaptam már visszajelzést szakmai rendezvényeken, hogy a Külügyi és Külgazdasági Minisztériumban, Honvédelmi Minisztériumban is olvassák és használják az írásaimat. 

– Ki lenne az, akitől szívesen kérdeznél, akivel beszélgetnél, de már nem lehet, vagy nincs rá mód?

– Rácz Margit kolléganőm, aki néhány évvel ezelőtt meghalt. Nagyon széles látókörű, érdeklődő és őszinte ember volt. 

– Megtorpanás…?

– Az én pályámon szinte folyamatos. Talán a gazdaság konjunktúra ciklusaihoz tudnám hasonlítani. Vannak nagyon gördülékeny és dinamikus periódusok, amikor az ember halad a kutatásaival. Aztán vannak időszakok, amikor inkább „csak” olvasok. Az a tapasztalatom, hogy a célirányos olvasás és az interjúk, illetve a terepen szerzett gyakorlati tapasztalat segítségével fokozatosan kirajzolódnak az összefüggések. Az én feladatom, hogy ezeket érthetően tudjam átadni az olvasóimnak, hallgatóimnak.

– Milyen arányban vagy tudatos, illetve ösztönös a gyereknevelésben?

– Inkább ösztönös vagyok. Azért nem mondanám, hogy elvetem a szakkönyveket, csak úgy vagyok velük, mint a politikai gazdaságtani elméletekkel. Egy kicsit beépítek innen is-onnan is, de egyikkel sem tudok teljes mértékben azonosulni. A Montessori-módszerek például szimpatikusak, de a három és fél éves nagyobbik lányomat elnézve nem igazán sikerült eddig az önállóságra nevelés. A kisebbik lányomnál már nem annyira erőltettük a dolgokat, és azt vettem észre, hogy ő sokkal önállóbb, többet játszik egyedül, szívesebben elrakja a ruháit. Ebből is látszik, hogy minden a gyerek személyiségétől függ. Ami az egyik gyereknél beválik, az a másiknál egyáltalán nem célravezető. De a szülő sem tud a bőréből kibújni, és minden gyerekkel teljesen másképp viselkedni, hiszen van egy értékrendje, amit szeretne átadni.

Úgy érzem, többet tudtam meg magamról az elmúlt négy évben, mint a korábbi harmincháromban összesen. 

– Hol látnád magad szívesen tíz év múlva?

– Szeretném, ha ugyanott élnénk a családommal, ahol most, egészségesen, nyugalomban. Ami a szakmai céljaimat illeti, remélem, tíz év múlva is a jelenlegi munkahelyeimen fogok dolgozni, csak magasabb beosztásban. És szeretnék valami maradandót alkotni a kutatási területemen a következő tíz évben!

NévjegySzületett 1983-ban Marosvásárhelyen. A győri Széchenyi István Egyetemen, majd a Budapesti Corvinus Egyetemen végezte tanulmányait. 2013-ban szerezte meg a PhD-fokozatot, disszertációjában és 2015-ban megjelent monográfiájában az afrikai Nagy Tavak régió genocídiumainak gazdasági hátterével foglalkozik. Az Eötvös Loránd Kutatóhálózat Közgazdaság és Regionális Tudományi Intézetének Világgazdasági Intézetében tudományos munkatárs, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Közgazdaságtani és Nemzetközi Gazdaságtani Tanszék adjunktusa, az afrikablog.hu főszerkesztője. Kutatási területe a szubszaharai afrikai nyersanyagban gazdag országok fejlődése és nehézségei, a fejlesztő állam, illetve a növekedés politikai és intézményi feltételei szubszaharai Afrikában. Férjével és két gyermekükkel Budakeszin élnek.

Kiemelt kép: Skeleton-part, Namíbia

Friss lapszámunkat alább kérheted: