Weber Tibor Rudolf: A megoldások embere

Kívülről nyugodt, kiegyensúlyozott, megfontoltan mosolygós, belülről nyughatatlan, folyamatosan kereső férfi Weber Tibor Rudolf vállalkozó, építőmérnök. Hosszú ismeretségünk után komolyságával, igényességre törekvésével ezúttal is meglep. 

Kívülről nyugodt, kiegyensúlyozott, megfontoltan mosolygós, belülről nyughatatlan, folyamatosan kereső férfi Weber Tibor Rudolf vállalkozó, építőmérnök. Hosszú ismeretségünk után komolyságával, igényességre törekvésével ezúttal is meglep. 

{hirdetes}

- Mit kell tudni a családodról, milyenek a Weberek? Melyek számodra a legfontosabb örökségek?

- Úgy gondolom, hogy a legtöbb férfi életében édesanyja első helyen áll, így vagyok ezzel magam is.Édesapámtól a hivatásomat örököltem. A szüleim tettek arról, hogy kitartásra és felelősségvállalásra tanítsanak – ezek mai napig fontos vezérelvek a munkámban is. Hálás vagyok azért is, hogy megteremtették számomra a zenélés lehetőségét: hosszú ideig fuvoláztam. A zenei tehetséget tőlük örököltem, édesanyám énekelt, édesapám zongorázott fiatal korában.

- Mit szeretsz a munkádban?

- Szeretem a kivitelező-mérnöki munkát, élmény igényes épületeket hagyni magunk után. Szeretek visszatekinteni a múltba, látni, hogy hol kezdtem, és milyen eredményeket értem el. Szívesen gondolok vissza élményszerű projektekre. Valamilyen szinten alkotásnak tekintem, amit létrehozok, és ugyanígy tudok örülni is neki. A cél persze az, hogy ne csak én tudjak örülni, hanem azok is, akiknek építek.

Fotó: Angyalosi Bea

- Örök kérdés marad a karriert buzgón építő emberek számára, hogy mennyire sikerül meghúzni a határokat munka és magánélet között. Te hogy vagy ezzel?

- A magánvállalkozásban számtalan kihívás van, a legnehezebb talán az, hogy mindig benne élsz. A végére tudok érni a feladataimnak, de gondolataimban még sokáig foglalkozom a céghez tartozó ügyekkel. Nap mint nap tanulom, hogy hogyan kell ettől megszabadulni.

- Egyértelműen szereted a kultúrát, több művészeti fesztivált, eseményt, projektet támogattál már. Miért fontos ez számodra?

- Többek között a gyerekkori zenei élményekre alapozva kezdtem el tudatosan különböző kulturális szervezeteket támogatni. A zene nagyon sokat tett hozzá a  személyiségem fejlődéséhez, ezért szeretnék én is, a támogatásokon keresztül,értékeket megismertetni, lehetővé tenni a művészet megtapasztalását akár olyanok számára is, akik kevésbé férhetnek hozzá.

- Mi az, ami téged – a vállalkozói feladatkörök naponkénti lefutása után – igazán kikapcsol?

- Igyekszem olyan emberekkel tölteni az időt, akiket szeretek, és akik engem is szeretnek. Közéjük tartozik természetesen a párom is. Az is kikapcsol és feltölt, hogyha elmegyek koncertre vagy színházba.

Fotó: Angyalosi Bea

- Kihagyhatatlan kérdés: mire figyelsz fel a nőkben, mit tartasz bennük fontosnak?

- Számomra éppen a változatos, sokféleképpen feltűnő nőiesség vonzó, de nem tudnám pontosan meghatározni, hogy ez mit jelent. Nincsenek elvárásaim a nőkkel szemben, nem keresek bennük egy bizonyos tulajdonságot, sokkal inkább azt mondhatom, hogy spontánul ismerem fel a kisugárzásukat. Így történt ez a párommal is.

- Mit teszel a külső megjelenés érdekében, hogyan vigyázol a testedre?

- Nem tudom a külsőt csupán önmagában szemlélni, sokkal összetettebbnek látom a megjelenésünket. Fontos persze a kinézet is, de éppen annyira az is, hogy a lelkünkkel foglalkozzunk. Talán úgy lehetne ezt leginkább megragadni, hogy a magatartás, viselkedés, attitűd számít. De ettől még természetesen én is járok sportolni, úszni, szaladni, de sokkal inkább élvezetből, mintsem tudatos, kalóriákat számba vevő terv alapján.

Fotó: Angyalosi Bea

- Jóban vagy önmagaddal?

- Általában igen. Olyankor haragszom magamra, amikor nem tudok elaludni munkahelyi dolgok miatt. Addig foglalkoztatnak, amíg valahogy megoldásra nem jutok. Utána viszont jól tudok aludni.

- Sokat elmond az emberről, hogy mennyire tud a tévedésekkel, egy-egy problémával megküzdeni. Nálad hogyan zajlik ez?

- Úgy gondolom, hogy a tévedések felismerése már komoly dolognak számít. Ha ez megtörtént, azon dolgozom, hogy a kialakult helyzetet elfogadjam, majd türelmesen valamilyen megoldást találjak. A hibákra jobban felfigyelek sajnos, de lehet, hogy ez pont az igényességemre utal. Igyekszem.

- Mikor voltál a legboldogabb?

- Most is boldog vagyok. De ha már a legek-ről kérdezel, akkor legutóbb talán annak örültem nagyon, amikor tavaly megkértem a párom kezét, és ő elfogadta.

Fotó: Angyalosi Bea

- Milyen vagy, amikor senki sem lát?

- Álmos és fáradt.

- Melyik most a kedvenc tárgyad?

- Azokat a tárgyakat szeretem, amelyekhez történeteket asszociálok, a történetekhez pedig embereket. Kaptam egy szobrot a páromtól, az a címe, hogy Az ölelés