7 év Nőileg – Nekünk ilyen volt

Hét év – a vízválasztó, a mindent eldöntő, az a bizonyos, a kritikus, a boldog… Ennyi idő sok is, de lehet kevés is. Nekünk, a Nőileg magazinnak mérföldkő. Itt egy kicsit jó elidőzni: csapatunk is, a lap is változott az elmúlt idő alatt. Kaptunk egy közösséget, és teremtettünk is közösséget, hála érte. Néhányan, akik első évtől szerkesztik a lapot, így írnak az elmúlt évekről.

Köszi, csajok!

Asztalos Ágnes

A hétfejű sárkány és a hétszépségű tündér hetedhét országon túl, ahol a hét törpe is felbukkanhat, újabb próbatétel elé állítja a hétéves Nőileget ☺

Oh, mégsem hetvenkedek tovább a nem létező meseírói képességemmel, inkább azzal folytatom, hogy vajon mi az a hét ajándék, amit a Nőileg hozott az életembe.

  1. Új élmények. Naná, olyan helyzetekbe vitt be a Nőileg, amit nagy ívben kerültem. Addig. Például elvitt Tusványosra, kétszer is.
  2. Új kapcsolatok. Kisvárosi embernek, aki ráadásul nem is a mindenki-egyetemi-városában, Kolozsváron szerzett oklevelet, bizony sokat jelent a máshol élő újságíró, fotós kollégák megismerése.
  3. Izgalmas találkozások. Olvasókkal való összejöveteleken, egyéb rendezvényeken (régi szép idők, ohh) érdekes találkozások „születtek”, de az interjúalanyokkal való munka is sok újat/szépet/kihívást nyújtott.
  4. Csapatmunka. Mivel eléggé önjáró, „individuális” ember vagyok, akinek ráadásul az „alapmunkája” is inkább egyéni szervezésben zajlik, sokat hozzáadott a személyiségemhez, hogy hosszútávon is megtapasztaltam ennek a műfajnak az előnyeit, hátrányait.
  5. Még több munka. Hát persze. Akinek nem elég a kevés. Szóval igen, mikor azt hiszem, hogy hátradőlhetek, lesz néhány nyugis napom, akkor tuti, hogy kigyúl a Nőileges vörös lámpa: nyakunkon egy újabb határidő.
  6.  Sikerélmény. Naná. Annál jobb érzés („munkaügyileg”, persze) nem igazán van, amikor kezembe veszem a friss lapszámot. És amikor szakmailag vagy az olvasóktól is érkezik visszajelzés, az egyenesen hab a tortán. Főleg, ha jó. ☺
  7. Női közösség. Még történetünk elején mondta a Nőileg egy kedves (férfi)támogatója, hogy egyenesen csoda, hogy ennyi és ilyen nő, ennyi időn át, töretlenül, nagyobb hullámvölgyek nélkül képes együtt dolgozni. És képes. Vagyunk egy páran, akik a kezdetektől erősítjük a Nőileget.
Közben megtanultuk egymást tisztelni, értékelni, szeretni, közel engedni, dolgozni és változni hagyni. Önmaga lenni. 

És visszatérve hetedhétországba és a mesés próbatételhez: újabb 77 évet, kedves hétéves Nőileg!

Tusvi (2016), balról jobbra: Asztalos Ágnes, Magyari Tekla, Kovács Eszter, Forró Gyöngyvér, Zörgő Noémi, Sebestyén Kinga, Ménessy Kinga Kitty

Magunkból is valamit

Csatlos Tünde

Nehéz összefoglalni az elmúlt éveket. Eszembe jut például, hogy mennyire vágytam arra, hogy a csapat része legyek. Emlékszem az első beszélgetésre, amikor abban maradtunk a főnivel (alias Sebestyén Kinga), hogy OK, próbáljuk meg a közös munkát. Ma is érzem azt az örömöt, izgatottságot és félszeg próbálkozást. Eszembe jut a sok változás, melyet a 7 év alatt átéltünk. Meg az, hogy minden egyes lapszámmal magunkból (is) akarunk adni valamit.

Marcikával

Aztán ott a Marci-napló, a szerelem-projektem, mellyel remélem, elértem az olvasók szívéhez.

Ott vannak azok a csodás emberek, akikkel beszélgethettem, és akiknek története, sorsa gazdagított, alakított engem.

Mai napig felszusszanok, ha fel kell öltözni és elindulni, felkeresni valakit. Mert kimozdulhatok. Kellett nekem ez a munka. Ez a munka kellett. A találkozások, nevetések, őszinte beszélgetések, kávé, tűző nap, utazás, összekacsintások, elismerések, kételyek, koccintások, borozós esték, világmegváltó gondolatok, de még összetűzések interjúalanyokkal és kollégákkal is. Ezek is mind eszembe jutnak és adnak egy pluszt.  

Szembe a széllel

Magyari Tekla

Hét éve még alapbútornak számítottunk a (kultúr)kocsmában, manapság félévente egyszer, ha beesz a fene. Hét évvel ezelőtt még folyton elégedetlen alkalmazott voltam, ma már a saját vállamat nyomja a vállalkozásom terhe.  De végre szabad lettem. Csak egy csúnyácska mentett kutya rángat a pórázán immár négy éve. 

Másik örök szerelmem, a munkám szintén felejthetetlen élményekkel halmozott el az elmúlt években: megmutatva nem csak imádott Székelyföldünk ezer arcát, de Észak-Európa, Kanada és az Egyesült Államok szépségeit is. Hét éve bebizonyítottam magamnak, hogy abba tudom hagyni a dohányzást. Aztán két éve azt, hogy az újrakezdés is megy. Az első veteményem is az elmúlt hét év termése, csodaszép a paradicsom – a salátatermesztést azonban a csigáimmal át kell még beszélnem. 

Tekla és az udvarhelyi celEb, Vifi
Hirdetés

Minden sejtem érzi, hogy vadiúj időszak közeleg, heteken belül házasodom: eljegyeztem magamat egy másfél évszázados épülettel. Mint elsős gyerek az iskolának, végtelenül örvendek, de rettegek is tőle. 

Ha az elmúlt hét év legfontosabb tanulságát kellene megfogalmaznom, talán éppen ez lenne: azonnal szembe kell menni minden félelemmel. Különben elhatalmasodik a képzeletben.

Döntés

Ménessy Kinga Kitty

Azon gondolkodom, hogy hova rohant el ez a hét év. Aztán rájövök, hogy nem is rohant, csak nekem tűnik így. Ha rohant volna, akkor nem fért volna bele ennyi emlék, az a sok tapasztalat és megannyi döntés. Például az a döntés, hogy akarok írni ebbe a lapba, mert pont azt képviseli, amit én is. S ha csak szakmailag (de nem csak Nőileg) nézem ezt a hét évet, eszembe jutnak a kihívások és lemondások, a dolgok, amelyekért küzdöttem és meglettek, valamint azok is, amelyekről lemondtam (és milyen jól tettem!). 

Kitty életében ő a legnagyobb változás, s ehhez még a Nőilegnek is köze van 🙂

Talán az elmúlt idő legnagyobb tanulsága, hogy mindennek megvan a rendelt ideje. Megvolt az ideje a szakmai fejlődésnek: akkor úgy éreztem, mindenem a munkám, ebben tudok kiteljesedni. Lett is szép hosszú lista belőle, de aztán lankadt a lelkesedésem. Így lett meg az ideje egy új diplomának is: sokáig dédelgettem az álmot, aztán belevágtam. A tavalyi év pedig arra világított rá, hogy megvan az ideje a lelassulásnak is. 

Most éppen minek van ideje? A szerelemnek. Pont jókor jött, és nagyon jó érzés kiteljesedni benne.  

Ráadásul az a poén ebben, hogy ezt a szerelmet a Nőilegnek köszönhetem! Úgy alakult ugyanis, hogy reklámcikket rendelt tőlünk az a cégcsoport, amelynek ő akkor dolgozott. A Nőileg pedig engem küldött a cikk megírására. Már akkor mosolyogtam magamban, amikor megkaptam a feladatot, ugyanis kedves barátnőm, aki szintén dolgozik a cégcsoportnak, hetekkel előtte említette, hogy jó lenne megismerkedni a fiatalemberrel, mert igencsak hozzám illőnek látja. Hitte a fene. Az ember zsigerből utasítja el az ilyen dolgokat. Aztán úgy alakult, hogy megismerkedtem vele, mert a cikket bizony meg kellett írni. A többit lehet sejteni: a reklámcikkből szerelem lett. És a mesének még nincs vége…

Az első hét!

Kovács Eszter

Nem hiszek a számmisztikában (kövezzetek meg!), ha nagyon muszáj, kereshetném a hetes jelentését, jelentőségét az életemben, de egyszerűen nem látom értelmét.

Eszter városiból vidéki lány lett. És már nem is lány, hanem feleség és édesanya (is). Az új életformáról írt is egy sorozatot (Vidéki kislány).

Mégis hadd meséljem el: kevéssel több mint hét éve fogadtam meg, hogy nem éltetek olyan kapcsolatot, amely nem tesz boldoggá. 

Nem cenzúrázom magam és felvállalom a hibáimat. Azóta tanulok nemet mondani. Hogy ez az időpont az életemben pontosan egybeesik a Nőileg megalakulásával? Mit mondhatnék? Kevés olyan inspiráló közegben volt szerencsém megfordulni, mint amilyen ez a csapat.

S a szkeptikusoknak és kudarcot megjóslóknak üzenem: ennyi karakán nő igenis tud hosszú távon együtt dolgozni. Nem hét év volt ez, hanem csak az első hét év!

Kiemelt kép: Tusványoson a csapat egy része (2015), balról jobbra: Magyari Tekla, Kovács Eszter, Ménessy Kinga Kitty, Forró Gyöngyvér, Asztalos Ágnes, Sipos Betti.

Boldog szülinapot Nőileg!

Friss lapszámunkat alább kérheted: