„A jazz követ mindenhová”

Kovács Dalma brassói származású énekesnő, nevét Románia-szerte jól ismerik. Egy igazi kaméleon, több zenei stílusba is belekóstolt már, ám számára úgy kerek a világ, ha arról énekel, amiben hisz is. Énekesnői pályája mellett betekintett a színészetbe is, a jazztől azonban nem tud szabadulni. Igaz, nem is akar.

Kovács Dalma brassói származású énekesnő, nevét Románia-szerte jól ismerik. Egy igazi kaméleon, több zenei stílusba is belekóstolt már, ám számára úgy kerek a világ, ha arról énekel, amiben hisz is. Énekesnői pályája mellett betekintett a színészetbe is, a jazztől azonban nem tud szabadulni. Igaz, nem is akar. 

– Pont olyan sokoldalú személyiség vagy, mint amilyen az Antena 1 Te cunosc de undeva című műsorában voltál. Már kiskorodban pörgős életről álmodtál?

– Kiskoromban még tanácstalan voltam, néha táncolni szerettem volna, de semmiképp nem égtem a vágytól, hogy csak énekesnő legyek. A színpaddal korán megbarátkoztam, mivel a szüleim egy pünkösdi karizmatikus gyülekezet dicséretvezetői voltak, anyukám angol gyerekdalokat fordított magyarra, mi meg bátran énekeltük őket, akárhányszor feltettek a színpadra. Mint Whitney Houston, Etta James vagy Mariah Carey, én is gospeldalokkal kezdtem el zenei pályafutásomat. És igen, szeretem, hogy pörög az életem, mindig tele vagyok energiával. Miután elmúltam harmincéves, elkezdtem a fontosabb dolgokra koncentrálni: a családra, a keresztény életre, a saját dalaimra, a zongorázásra.

– Leginkább jazzénekesnőként ismernek, de számos popdal is van a hátad mögött. Melyik az otthonosabb számodra?

– Egyik sem áll annyira közel hozzám, mint a saját dalom, a Coffee with Jazz. Amikor dalt írok, a saját nézeteimet osztom meg. Mások dalait nem énekelhetem tiszta szívből, hiszen ők más világot tükröznek. A jazz viszont mindenhova követ. Ha picit beleharapok egy másik stílusba, jön utánam teljes gőzzel. Nem tudom, a jövő milyen terveket tett nekem félre, de úgy látszik, a jazz-zenét mindenképp bele kell hogy „aprítsam a levesembe”.

– A magyar közönség talán nem ismer annyira, mint a román, bár velük is tartod a kapcsolatot. Nem féltél attól, hogy magyarként a román zene világában nehezebben állod meg a helyed?

– Magyar családba születtem, sokat dolgoztam együtt magyar zenészekkel is, de azt láttam, hogy inkább a román zeneszerzők akarnak nekem dalokat írni, ennek ellenére nem szakadt meg a kapcsolat a magyar közösséggel. A 2009-es romániai Eurovízión megismertem egy magyar zeneszerzőt, Kovács Norbertet, aki nagyon szép dalokat ír. Ő buzdított arra, hogy neki kéne látni magyar daloknak is. Nem mondhatom, hogy magyarként nehezebb volt a román zenei életben dolgozni. Sőt! Mindenki kedveli az erdélyi magyar lányokat. (nevet)

– Min dolgozol mostanában?

– Zeneszerzést tanulok, közben saját dalokat és szövegeket írok, zongorázom, énekórákat tartok a bukaresti stúdiómban. Sok fellépésem van az országban, két hét múlva Nürnbergben képviselem Brassót egy fesztiválon.

– A sepsiszentgyörgyi Andrei Mureșanu Színházban, a Leul Ra-ban debütáltál. Milyen tapasztalatokkal zártad ezt a munkát?

– Utolsó pillanatban csöppentem bele, beugrottam valaki helyett. Amire másnak két hónap jutott, azt nekem tíz nap alatt kellett elsajátítani. Arra viszont ez a kevés idő is elég volt, hogy teljesen beleszeressek a színházi életbe. Szoros barátságok szövődnek, sok szép és vicces emlék születik, hamar megtanul az ember csapatban dolgozni.

A jazz az igazi/ fotó: Diana Oros

Egy nagyon fontos dolgot megtanultam a színházban: akkor van siker a színpadon, ha az, aki tévedett, nem söpri a szőnyeg alá a hibáját, nem keres bűnbakot. Ezt alkalmazni kellene mindenhol. A színházi munkát nem zártam le, ősszel turnézunk az országban.

– A nagy sikerű Disney-rajzfilm, a Jégvarázs román szinkronos változatában Elzának kölcsönözted a hangodat. Hogyan adódott ez a lehetőség?

– A Jégvarázs előtt is énekeltem a Disneynek a Lady and the Tramp-ben. Elza szerepére olyan hangot kerestek, aki a fődal utolsó részét el tudja énekelni. Szerencsére én elsőre vettem az akadályt. Amúgy a Jégvarázs sztorijával annyira nem értek egyet, a kislányokat összezavarja, nem ad reális képet a világról. Álmélkodva néztem a sok gyereket, ahogyan átélik a szövegeket, a zenéjét, miközben azt gondoltam, nem ez kellene hogy beléjük ivódjon. Inkább egy tanulságos rajzfilmfigurának adnám a hangomat a következőkben.

– Azt látni, hogy előszeretettel változtatod a külsődet.

– A hajszínemtől függetlenül, mindig magamat adtam. Már egy éve a saját hajszínemet hordom, s egyre kevesebb sminket használok. Így sokkal jobban érzem magam, s több időm marad más, fontosabb dolgokra. Minden nőnek ajánlom, aki nem tudja, hogyan spóroljon pénzt és időt.

– Mit gondolsz, mi az előnye annak, hogy nő vagy?

– A nők több dologra tudnak figyelni egyszerre, ezt nagy szerencsének tartom. Nekem nagyon sokat segített az életben. Az idő nagyon értékes és sokszor igen kevés.

– Van valami, amit másképp csinálnál?

– Például többet olvasnék. Gyerekkoromban gyakran reggel ötkor keltem, hogy tudjak iskola előtt olvasni. Begyújtottam a konyhában a tűzhelyet, eléje tettem egy széket, és amíg fel nem ébredt valaki, olvastam. Három éve azon dolgozom, hogy hozzam be a kiesést. A másik, hogy talán elővigyázatosabban választanék zenészeket magam mellé. Többet számít az ember személyisége, mint zenei tudása. Fordítva lehetetlen.

 Kiemelt kép: Mihai Stetcu 

A cikk nyomtatott változata a Nőileg magazin 2017. júliusi-augusztusi lapszámában jelent meg. 

Előfizetésért látogasson el webáruházunkba >>>