ARCHÍV A padláson innen és túl

„Kicsi Timikém, ne tépd ki a lapátot a baba kezéből, tudom, hogy a tiéd, és ő vette el, de kérd szépen, hogy adja vissza, ne ilyen csúnyán kiabálva. A kislányok szépen beszélnek, kedvesek. Timikém, köszönj szépen a bácsinak, nem nyújtogatjuk a nyelvünket senkinek, csak kedveskedni akart a bácsi, amikor megsimogatta a copfodat. Tudom, hogy nem szereted, ha a frizurádhoz érnek, de hát kibírod, csak kedveskedni akart Lajos bácsi. (Cikkünk a 2019-es Nőileg magazin szeptemberi számában jelent meg.)

Kislányom, nem lép egy nagylány ekkorákat, csak kicsi aprókat. Láttad a rajzfilmben, Hamupipőke is ilyen szép, apró lépésekben lépked a lépcsőn, nem három fokot egy ugrással. Hogy gyorsabban eljutsz a boltig, igaz, de nagyon csúnyán néz ki egy lánynál ez a távugrás, csak kecsesen, mint egy kisasszony, drágám.

Timi, nem akarsz inkább babázni, főzőcskézni, valami lányos játékot játszani, egyfolytában csak a fiúkkal egyik fáról a másikra másztok, mint Tarzan, közben kilátszik a bugyikád.

Nem illik ezt egy lánynak, Timikém! Jaj, te Józsi, mi lesz ebből a leánykából?!

Kicsi Timi, a tanító néni mondta, hogy rá vagy tekeredve Petikére, már-már fojtogatod az öleléseddel, nem szabad, Timike! Én tudom, hogy nagyon szereted, de nem szabad így kimutatni, lány vagy, kicsim, a fiúk kell udvaroljanak neked, és te majd csak visszafogottan mosolyogsz, ha tetszik neked a fiúcska.

Ne sírj, Timike, nem is baj, ha elvesztetted a szkanderversenyt, hát lány vagy, nem lehetsz te erősebb, mint a veled egykorú fiúk. Ha mindeniket legyőzöd, majd félni fognak tőled. Te csak ügyesen, szorgalmasan tanulj, abban légy jobb!

Timiii, azt tudjad, hogy csak akkor mehetsz barátnőzni, ha először elmosogattál, kitakarítottad a fürdőt, s elpakoltad azt a nagy rumlit, amitől a szobád úgy néz ki, mint egy csatatér. Tanuld meg, kislányom, hogy egyszer a kötelezettségeidet végzed el, s csak utána jöhet a szórakozás. Hát milyen asszony lesz belőled? Elhajt a férjed…

Tímea, drága, leányom, te sírsz?! De mi a baj? Itt van ez a kicsi tündér a kezedben, boldog kellene legyél!

Ez a legboldogabb pillanat egy nő életében, hogy szültél egy nagy, egészséges gyermeket, lelkem! Hogy mondhatsz ilyet, hogy nem érzel semmit, ne mondj, ilyet, Tímea, megijesztesz! Biztos a sok fájdalom s a kevés alvás, kincsem, de hát nem értem, na…

Szabó Tímea a nevem. Lányom anyja, férjem felesége, anyám lánya, főnököm beosztottja, beteg nagynéném gondozója, kutyám gazdája, ritkán látott barátnő, kedves szomszéd néni, feledékeny rokon, hűséges adófizető. Melyiket szeretem legjobban? Talán azt, hogy nevelem a lányom, és nevelem magam. Nevelem arra, hogy ne legyen mindig kedves, hogy üvöltsön bátran, ha elveszik a játékát, ne mosolyogjon annak, aki nem tartja tiszteletben a határait, ugráljon hétmérföldeket, szaladjon a széllel versenyt, és akarjon győzni, hogy szeressen nagy lánggal, hogy hagyja a dagadt ruhát másra, önmagát vigye fel, ne csak a padlásra.

Kiemelt képünk illusztráció: Shutterstock