A rettegett kapuzárási pánik – Katasztrofális döntésekhez is vezethet

A középkorúak személyiségfejlődésével mindmáig méltatlanul keveset foglalkozik a szakirodalom, a kutatások is elhanyagolják ezt az időszakot. Ennek talán az az egyik oka, hogy a 40-es és 50-es éveikben járó felnőttekről ugye feltételezzük, hogy túl vannak a kamaszkori identitásválságon, a fiatal felnőttekre jellemző intimitáskeresésen és szakmai útkeresésen, családot alapítottak és stabil karrierjük van. Ugyanakkor megfeledkezünk arról, hogy ez az a korszak, amikor a legtöbb felnőtt élete legnagyobb kihívásaival is szembe kell, hogy nézzen.

Hasonló nehézségek az idős szülők gondozása, elhalálozása, a gyermekek nevelése, az anyagiak biztosítása számukra, és a gyermekek kirepülése a családi fészekből. Mindezen nehézségek kihatnak a személyiség alakulására, olykor akár pszichés betegségeket is előidéznek, ugyanakkor enyhébb vagy erősebb változatban sok középkorú életében megjelenik az életközépi válság

A jelenséget a médiában és a hétköznapi nyelvhasználatban kapuzárási pániknak is nevezzük, ami egy lényegesen pejoratívabb elnevezés a pszichológiából ismert fogalomhoz képest. 

Akárhogy is nevezzük ezt az állapotot, nem diagnosztizáljuk pszichés betegségként, inkább egy társadalmi konstrukciónak tekintjük, annál is inkább, mert vannak kultúrák, ahol egyáltalán nem jelentkezik a kapuzárási pánik, más közösségekben azonban igen gyakori. 

Nem csak férfiakat érint

A kapuzárási pánikot korábban úgy mutatták be, mint egy kifejezetten férfiakra vonatkozó jelenséget. Az elnevezése is innen adódik, a férfi potenciájának hanyatlásától való félelemre utal. Ma már tudjuk, hogy igazából mindkét nemet érinti, esetenként a férfiaknál látványosabb „tüneteket” produkál. 

A kapuzárási pánik tehát érzelmi krízis, ami abból a félelemből indul ki, hogy az élet derekára érve valami kimaradt az egyén életéből, az ezzel való szembesülés sokszor csalódottsághoz, a múlt megbánásához vezet. Sokszor felmerül az élet végességének a kérdése, hiszen ennél a korosztálynál már jelentkezhetnek bizonyos betegségek, az öregedés egyes jelei kevésbé palástolhatók, és a fizikai erőnlétünkből is veszíthetünk. Ezek 

a tapasztalatok arra késztetik a kapuzárási pánik elszenvedőjét, hogy mindenáron megpróbáljon ismét a fiatalokhoz hasonlóan élni, olyan dolgokat kipróbálva, amelyeket korábban nem tudott vagy nem mert megvalósítani. 

A kifejeződési formák jellemzően kétirányúak, vagy depresszív, szorongó, letört állapotot eredményeznek vagy lázadó, kalandozó, az életet pánikszerűen habzsoló tevékenységekben nyilvánulnak meg, olyan dolgok kipróbálását facilitálja a krízis, amire korábban vágyott az egyén, de nem valósult meg (nemritkán az életkorra vagy az adott személyre nem jellemző tevékenységek ezek). Ezek a megélések egyfajta sürgetettséget is eredményeznek, azt az érzést, hogy ami nem működik, azt azonnal meg kell javítani. Az időből való kifutás érzése aztán nemegyszer rossz, akár katasztrofális döntésekhez is vezethet.

Tünetek

A kapuzárási pániknak vannak nemtől független tünetei, ilyen például, ha valaki azzal az érzéssel küzd, hogy nem teljesedett ki az élete során, ha sokat nosztalgiázik, a múltban ragad vagy, ha a saját életét állandóan másokéhoz hasonlítja. Érzelmi szinten megjelenhet még a bűntudat és az egyéni értéktelenség megélése. 

Jellemző lehet az unalom, az üresség, az érdektelenség addig kedvelt tevékenységek iránt és az élet értelmetlenségének gondolata. 

A másokkal szembeni impulzivitás, türelmetlenség is jele lehet a krízis időszakának. Találkozhatunk alvási zavarokkal, étvágybeli változásokkal és ebből adódó testsúlyváltozással is. Súlyos esetben a halál és az öndestrukció is megjelenhet. Ilyen esetekben, vagy ahol a felsoroltak közül több tünetet is mutat valaki, és azok tulajdonképpen állandóan jelen vannak (azaz nem időszakosak), 

érdemes depresszióra is gyanakodni, mert elképzelhető, hogy nem egy pár hónapig tartó átmeneti krízisről, hanem egy kezdődő (vagy már meglévő) lelki betegségről van szó

amit terápiával vagy akár gyógyszeres kezeléssel lehet hatékonyan kezelni.

Mind nőknél, mind férfiaknál tünetként jelentkezik a viselkedésben és a megjelenésben felfedezhető drámai változás. Párkapcsolatokon belül tipikus ebben az időszakban a házastárs megcsalása. Férfiak esetén a kapuzárási pánik eredményezhet az életkorhoz nem feltétlenül illő szexuális kalandozásokat, de akár az ellenkezőjét is, a szexuális ösztön nagymértékű csökkenését, erekciós funkciózavarokat és az ebből adódó elbizonytalanodást, általános rosszkedvűséget. 

Nők esetében a menopauzával is összefüggésbe hozzák az életközépi válságot. Az ebből adódó kellemetlen testi tünetek és a termékeny korszak vége érzelmi viharokat is elindít: szomorúságot, megmagyarázhatatlan aggodalmat és szorongást. 

Az érzelmek megélése terén a férfiakra jellemzőbb a düh és az irritáltság, a nőkre a sírógörcsök és a kontrollálhatatlan érzelmi kitörések.

Hirdetés

Ha a tünetek ránk is jellemzőek, fontos, hogy ne hozzunk hirtelen döntéseket, főként nagyobb életterületeken (pl. párkapcsolat, munkahely, lakáseladás stb.). Amennyiben a változtatás csak azért lenne, mert érezzük a nyomást, hogy az életünkben valamit át kell alakítanunk, akkor is várjunk még, lassítsunk, és vizsgáljuk meg újra a változtatás igényének okát. Maradjunk a realitás talaján.

Sokszor az érzelmeink – bár maguk az érzelmek valóságosak – a dolgok szubjektív értelmezéséből adódnak, így rossz irányba terelhetnek minket.

Beszélgessünk valakivel, szakemberrel vagy barátokkal, találjunk valakit, akiben megbízunk, és akinek az érzéseinkről, kétségeinkről beszélhetünk. Ne feledjük, hogy kapcsolatokban élünk, ne égessünk fel minden hidat magunk mögött. Akár párkapcsolatot, akár munkahelyet akarunk megszakítani, vigyázzunk a módszereinkre, lehetőség szerint ne másokon vezessük le kétségbeesésünket.

Hogyan segíts?

Elképzelhető, hogy a partnerünk éli meg súlyos tünetekkel ezt a nagyjából egy évig eltartó krízisállapotot. Ilyenkor jó tudni, hogyan segíthetünk neki, illetve baráti vagy tágabb családi körben is megtapasztalhatjuk, hogy valakinek támaszra van szüksége a kapuzárási pánik időszakában. 

Fontos ilyenkor jó hallgatóságnak lenni, 

lehetővé tenni, hogy a krízisben lévő személy beszélhessen a megéléseiről. Igyekezzünk ítélkezésmentesen fordulni felé, és lehetőség szerint ne próbáljunk meg tanácsokat adni, ehelyett kérdezzük meg, mi az a változás, amit tapasztalunk nála, jól érzi-e magát, van-e olyasmi, amiben segíthetünk. Bátorítsuk arra, hogy írja össze, hogy mi mindent valósított meg élete során, legyen szó apró örömökről (utazások, jó könyvek stb.) egészen a nagyobb teljesítményekig. Gondolja végig, hogy kiknek segített, hogyan járult hozzá mások öröméhez, jóllétéhez. 

Az önreflexióban, de az általános jóllét visszaszerzésében is sokat segíthetnek a hosszú séták, a természet közelsége, a sportolás, az olvasás. Jó hatással lehet még az egészséges étkezési szokások bevezetése. 

Ha súlyos változásokat veszünk észre, érdemes arra bátorítani szerettünket, hogy keressen fel orvost (hiszen a háttérben meghúzódhatnak kezdődő betegségek, akár az Alzheimer-kór korai fázisa is), illetve kérjen pszichológiai segítséget is. Ugyanez önmagunkra is vonatkozik például abban az esetben, ha a párunk életközépi válságában támogatnunk kellene őt, de nem tudjuk, hogyan tegyük ezt vagy lelkileg minket is megvisel az ő viselkedése és állapota. 

Jó a rosszban

Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy az életközépi válság következménye egy minőségibb élet is lehet. Ha az egyén kellő önreflexióval, önmaga és a világ iránti kíváncsisággal rendelkezik, és megtalálja önmagában az erőt a változtatásra az életének azon területein, amelyekben elégedetlenséget él meg, a krízis végére olyan új életszakaszba juthat, ami örömteli és kielégítő. Ehhez 

nem kell radikálisan megváltoztatni az addigi életünket, lecserélni a partnerünket, új munkahelyet választani vagy külföldre költözni. 

Ha ekkora váltást tervezünk, érdemes előtte szakember segítségével végiggondolni, valóban minket szolgáló lépéseket készülünk-e megvalósítani. A jóllétünk visszaállításához elképzelhető, hogy elegendő egy új hobbi, valamilyen új készség megtanulása vagy egy kiegészítő pénzforrás felfedezése. 

Sokan a folyamat végére megbékélnek az életükkel, felismerik élettapasztalatuk értékességét, életútjuk hasznosságát és képesekké válnak új kihívásokkal szembesülni, megtalálni az értelmet életük következő szakaszában is.

Kiemelt képünk illusztráció: Shutterstock