ARCHÍV A szív, a kéz, a fej otthona – Zillmann Zsuzsánál jártunk

Amikor egy család otthonépítésbe kezd, nagy fába vágja a fejszéjét. S ha ezt egy egyedülálló anya teszi, két gyerekkel, talán elvetemült vállalkozásnak is tűnhet. Zillmann Zsuzsa azonban kissé elvetemült, a Nőileg weboldalán olvashattuk a házépítés körüli mizériáit az elmúlt időszakban. Most pedig bekopogtunk hozzá, hogy megnézzük, mi sült ki belőle. (Cikkünk a Nőileg magazin 2021. októberi lapszámában jelent meg.)

Még nincs teljesen készen – szól előre Zsuzsa, s mosolyogva hozzáteszi, de már lakható. Másfél éve költözött be fiaival az akkor még félkész házba, és azóta szépen alakítgatják. Él ez a ház – jegyzem meg magamnak, és eszembe jut, hogy a Waldorf iskolai módszert a szív, a kéz, a fej iskolájának is szokták nevezni (Zsuzsa gyerekei is Waldorf suliba járnak). 

A fej háza

Hogy miért is? Mert Zsuzsának bele kellett tanulnia a házépítésbe. Meg kellett ismernie a házépítés minden lépését ahhoz, hogy tudja, mire kell odafigyelni, hol verhetik át. Aki követte Zsuzsa cikkeit a házépítéséről, biztosan emlékszik, mi mindennel kellett szembenéznie az építkezés alatt. Meg kellett értenie, s egy picit beletanulnia minden mesterségbe, hiszen ő volt az, akinek ellenőriznie kellett, hogy minden jól  halad-e. Éjszaka YouTube videókat nézett, például arról, hogy miként kell vakolni vagy falat építeni, hogy tudja, mire kell figyelnie, mit kell számon kérnie, ellenőriznie. 

„Szerencsére nem volt napi 8 órás munkám, de egyedülálló anyaként kemény volt a házépítés. Viszont mindig jött segítség innen-onnan. Hálás vagyok mindenkinek, aki az elmúlt időszakban így vagy úgy segített nekem.”

A kéz háza

A házban nagyon sok minden készült, alakult Zsuzsa keze között. Falat mázolt, gerendát csiszolt, ajtókat festett. Így lettek a lenti ajtók például türkiz színűek, mert imádja a kéket a ház asszonya. Ahová tehette, mindenhová belopta. Csak épp az emeletre nem, mert a fiúknak is megvolt a határozott véleményük arról, hogy milyen szobát szeretnének. De van Zsuzsának egy kék fotele a lenti nappaliban, kék a konyhabútor, a tusoló, a fürdő és a hálószobája is. 

„Milyen csempe ez?” – ragadok le a konyhában. Kiderül, nem is csempe, hanem tetőcserép. Cserépből készült a konyhai fali „csempe”. Ehhez egy szakértői kéz kellett, de nem vállalta el bárki. Zsuzsa alig talált valakit, aki bevállalta. Kellett ide kézügyesség, finomság, hiszen minden cserépről le kellett vágni az akasztókat, amihez precíz munkára volt szükség. Végül egy fiatal srác keze munkáját dicséri, hogy elkészült. A cserepet természetesen lekezelte, hogy olaj- meg vízálló legyen.

Konyhai csempe cserépből. Meglepő, de nagyon jól néz ki

Ez a terrakotta szín köszön vissza a fürdő és az előszoba padlójáról is, de az már nem cserép, hanem kültéri padlóburkoló. Zsuzsa azt is behozta a házba, és ezzel egyedi karaktert adott a lakásnak. Ahogy a sárga dekorfestés is, ami a lépcsőfeljárót díszíti. „Ez a gyerekek munkája. Tavaly a szülinapi buli alatt lepizzázták a frissen festett falat, így megkértem őket, találjanak ki valamit, hogy a pizza nyoma tűnjön el. A pizzafolt helyén most a gyerekek által festett sárga dekorfestés köszön vissza.” 

És Zsuzsa keze munkája is benne van a házban. Ő utócsiszolta például azokat a gerendákat is, amelyből az ágya készült. De ő csiszolta, majd festette le az ajtókereteket is. Ugyanakkor a fiúk is kivették részüket az építkezés során. Legjobban annak örültek, hogy külön szobát kaptak. De mindketten maguk mondták meg, hogy milyen legyen. Határozott elképzelésük volt.

Így lett a nagyobb fiúnak nagyon letisztult, fehér kromatikájú szobája, ahol a legszínesebbek a nimfapapagájok – és Zsuzsa szerint nem ők a leghangosabbak az emeleten. A fiúk döntöttek arról is, hogy a szobaajtójuk natúr maradjon, és nekik az emeleten saját nappalijuk, játszóterük is van.

A szív háza

Mert itt még a bútorok is élnek. A legtöbb közülük örökölt darab, a konyhai étkezőasztal és székek például a nagymamájának a nagymamájától van. De vannak itt turkálóból vásárolt bútorok is, illetve a belső teret saját kézzel készült kiegészítők, ötletes megoldások tarkítják. A népies, az art nouveau és a keleties stílust fedezhetjük fel. A népies onnan, hogy Zsuzsa gyerek- és fiatalkorát meghatározta a kézművesség, így a népi motívumok, az általa készült kis fali díszek, dekorációk mindenhol jelen vannak. De emellett még a keleti világ is közel áll a szívéhez. 

Minden szobának megvan a maga egy-két karakteres eleme, amitől egyedivé válik. A konyhában a cserép-csempe, a dolgozószobában a narancsszínű fotel és a levélmotívumos könyves polc, a hálószobában a gerendákból készült ágy, a nappaliban a háromszínű ülőbútor a kis kandallóval, vagy a fürdő a modern hangulatú tusolóval.

Télikert és papagájok

Zsuzsa szerint azonban a ház akkor él igazán, amikor pezsgés van benne, amikor egy-egy nyugisabb időszak után gyerekek vagy barátok jönnek, és megtelik élettel, beszélgetéssel, csiviteléssel a ház és a kert.

Van még tennivaló és tervek is bőven vannak – mondja távozásunkkor Zsuzsa, aki szeretné kozmetikai műhelyét is ide költöztetni. A fiúk álma, hogy legyen egy télikert papagájokkal meg pálmákkal, és Zsuzsa már el is kezdte termeszteni a fűszernövényeket, amelyeknek fűszerkertet tervez kialakítani. „Addig még kívülről vakolni kell a házat, meg egy rendes kerítés is kellene” – köszön el tőlünk, és mi úgy látjuk, meglesz az is!

Fotó: Rab Zoltán

korábban írtuk

A legfontosabb „díszlet”: a székely hygge
A legfontosabb „díszlet”: a székely hygge

A hygge kifejezést akkor ismertem meg, amikor arról olvastam, hogy miért is olyan elégedettek az életükkel a dánok. Kiderült, a dánok boldogságának sok köze van ahhoz, hogy meghitt otthont, fészket tudnak teremteni: bensőséges hangulatot, egyszerű örömöket a szeretteikkel. Erre van is egy külön szavuk: hygge. Mint számomra kiderült, nem kell olyan messze utazni, hogy ezt a fajta hangulatot megtaláljuk: elég bekopogtatni Bagoly Zsuzsi és Derzsi Dezső házába, Rétyen. (Cikkünk a Nőileg magazin 2020. auguszt