Az ígéret lehet egy megerősítés, egy irány az életünkben, és lehet egy cselekvésre késztető fogadalom is: ha csak arra gondolunk, hogyan haladnak lépésről lépésre a sportolók, az is egy önmaguknak tett ígéret beteljesítéséről is szól. Sok mindent ígérünk és sokféleképpen, kérdés, hogy mennyire vesszük komolyan. És akinek ígértünk, mennyire számít az adott szavunkra? Bizonyára számít rá.
Az egyik legkorábbi emlékem egy ígérethez kapcsolódik, ami úgy végződött, hogy óvodás kisgyerekként megszégyenítve álltam az óvónéni előtt. Azt mondták, én emlékszem rosszul arra az adott szóra, amit a felnőttek ígértek nekem. Ma már nincs jelentősége, hogy kinek lehetett igaza, de sokáig fájdalmasan elkísért az a rossz érzés, és nem csak a beléjük-, de az önmagamba vetett bizalmamat is megingatta. Nagy jelentősége van a gyerekeknek tett ígéreteknek, és az ahhoz való viszonyulásnak. Tudom, hogy nem maradt volna olyan fájó seb, ha legalább annyit igazítottak volna a kommunikáción, hogy „ne haragudj, elfelejtettem”, vagy „lehet, félreértettük egymást”.
Nem lehet mindig mindennek eleget tenni, minden ígéretet megtartani, de figyelmen kívül hagyni, ha valaki számít rá, megbántással járhat.
A május egy kicsit a jövő ígéretét is hordozza: valami újban, jobb lehetőségben reménykedünk, életkedvünk is felpezsdül, boldogságra vágyunk, és sokan ilyenkor állnak az oltár elé is. Az életre szóló ígéretekre többnyire másképpen is reagálunk: félelem, pánik, menekülési vágy is megelőzheti a nagy fogadalmat. És ezen nem is csodálkozhatunk, hiszen annyira a láthatatlan jövőre vonatkozik az ígéret, hogy nehéz a teljes bizonyosságot feltételezni róla. De érdemes megpróbálni.
Álmodjunk, ígérjünk szép jövőt magunknak – s az adott szót kövessék tettek is! Boldog májust, szép tavaszt!
Cikkünk a Nőileg magazin 2022. májusi lapszámában jelent meg.
Illusztráció: Shutterstock
