Nem mindig könnyű, de új utat mutat: elengedés

Van egy rakás apró-cseprő dolog, amit napi szinten kellene elengednünk, aztán meg vannak a nagy életesemények – és szerintem mindegyik tanít, mert mi másról szólna az élet, mint a változásról, és ennek következményeként az elengedésről.

Ha a napi ügyes-bajos dolgokra gondolok, egy kedves történet jut eszembe, amit egy zen szerzetes mesélt: valahol keleten egy templomban a tanoncok naponta lejegyzték, hogy mi bosszantotta őket a nap során, mire haragudtak, miért kerültek konfliktusba, mi az, ami rossz érzést, bosszúságot keltett bennük. A feladat az volt, hogy egy hónap távlatából vegyék elő a jegyzetet, nézzék át a listát, majd húzzák ki azokat, amelyeket utólag jelentéktelen, értelmét vesztett problémának tekintenek. (Amikre sokszor mi is úgy gondolunk vissza évek távlatából, hogy mekkora hülyeség volt azon vesződni, veszekedni, vitatkozni.) A legtöbb esetben alig maradt pár bejegyzés. Ami viszont maradt, egyértelműsítette, hogy azzal dolga van az illetőnek – egy elakadás, valaminek az elengedése, egóból ragaszkodás valamihez, és még sok egyéb magyarázat lehet. Gyakran jut eszembe ez a történet, de még nem vettem rá magam, hogy ezt a feladatot elvégezzem, pedig egy jó önismereti játék is lehet.

De miért is fontos az önismeret a novemberi témánk kapcsán? Mert az elengedéshez is megkerülhetetlen:

önmagunkkal kell szembenézni, amikor valamitől/valakitől el kell válni, túl kell lépni dolgokon, ragaszkodáson, tanulnunk kell magunkról, ami nem is olyan könnyű feladat.

Szeretteink halála a legnagyobb veszteség, amit megélünk, és most nem is erre gondolunk az elengedés kapcsán – de azt is érintjük. Ebben a lapszámunkban elsősorban nem végérvényes veszteségekről és azok elengedéséről beszélünk, hanem azokra a helyzetekre fókuszálunk, amelyek élettapasztalatainkat gyarapítják, és fejlődési lehetőséget kínálnak számunkra. Helyzetek, melyek az elengedés által tanítanak.

[caption id="attachment_66377" align="aligncenter" width="335"]

Katt a képre a megrendeléshez – Novemberi lapszámunkban igent mondunk az elengedésre![/caption]

Vannak elakadások, melyeken viszonylag hamar átléphetünk, de van, ami lassan megy, és minduntalan szembesít azzal, hogy valamiben nem működünk jól. Manapság könnyedén azt mondják – engedd el! –, azonban ez nem siettethető. Sok év kemény munkája is lehet, ugyanis ha építkezni akarunk, abban benne van a feldolgozás, annak megtalálása, hogy mi történt, miért történt és mit kezdhetünk vele. De ez nem kell riasztó legyen, lehet szeretni ezt az utat, mert olyan felismeréseket tartogat, amitől gazdagabb lesz az élet.

Novemberi lapszámunk több cikkében felfedezhetitek az elengedés bátorító és cselekvésre késztető történeteit, gondolatait. Mit élt át a mindentől megfosztott arisztokrácia a múlt században, hogyan fogadja el egy fiatal lány, ha kerekesszékbe kényszerül, de az új életforma mellett megőrzi a reményt is a talpraálláshoz. Hogyan lehet vállalkozói kudarcból felállni, és hálásnak lenni a tanultakért. Hogyan lehet készülni a gyerekek elengedésére. És még sok inspiráló történet, ami erősít bennünket.

Kapcsolódó

Amit tapasztaltunk: mindig van segítség, csak legyünk mi is nyitottak a változásra.

Cikkünk a Nőileg magazin 2021. novemberi lapszámában jelent meg.

Kiemelt képünk illusztráció: Shutterstock

Lapozz bele a novemberi lapszámunkba: